Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

51.

Másnap reggel nagy zajra keltem. A fürdőbe mentem hogy elvégezzem a reggeli teendőimet. A tükörbe állva hasamat nézegettem és elképzeltem milyen lenne érezni benne a kisbabámat. De tudtam, hogy ez nem most fog bekövetkezni, tudtam hogy annak, hogy anya legyek nem most jött el az ideje.

Mikor újra egy hangos zajra lettem figyelmes, jobbnak láttam lemenni és megnézni a zaj forrását.

Besétálva a konyhába, Harryvel találtam magam szembe aki lisztesen és tojásosan állt a pultnál, nekem háttal. Kinézetén nagyot nevettem, de mivel neki fogalma se volt arról, hogy ott álltam mind addig míg fel nem nevettem, hangomtól úgy megijedt hogy a kezében lévő maradék tésztás ragacsos valamit is sikeresen borította ki a földre.

-Basszus Megan, megijesztettél- neveti el magát majd közelebb jönne hozzám, hogy megcsókoljon de két ujjammal eltoltam magamtól.
-Először is- nevetek fel- biztos nem csókolsz meg ilyen mocskosan, másodszor, mit csinálsz kora reggel?
-Nézz fel az órára Kicsim- neveti el magát.

Felpillantva rá, tudomásul veszem hogy lassan délután egy óra lesz.

-Miért hagytál eddig aludni?- lepődök meg.
-Én se keltem sokkal korábban. Készen állsz?- kérdezte mostmár komolyabb hangvételben.
-Jobb most túlesni rajta- mosolygok rá.
-Utána újra csak ketten leszünk- nyúlt zsebébe.
-Most mit csinálsz?
-Gondoltam csinálok neked valami magyar kaját, de nem sikerült valami jól, szóval rendelek egy pizzát. Nem hagyhatom hogy az orvos előtt ne egyél semmit.- vonja meg vállát, majd kiment beszélni a nappaliba a pizzériával.

Kedves gesztusán csak elmosolyodtam, majd a pulthoz setáltam és bekapcsoltam a vízforralot egy teáért. Nem sokkal később Harry hátulról átölelt majd megpuszilta a nyakamat.
-Fúj, Harry- kezdek el nevetni mikor én is csupa ragacs lettem és távolodni kezdtem tőle, de ő csuklómnál fogva vissza rántott, aminek következtében nekiütköztem koszos pólójához.
-Fúj...Harry.- utánozott kényes hangján amin jót nevettem majd ölébe kapott és felültetett a pultra.
-Mit csinálsz?- lepődök meg.
-Csak felültetlek ide amíg feltakarítom a csempét- nevet egyet majd előveszi a felmosót.
-Azt hittem mást akarsz.- mosolygok rá.
-Mást szeretnél?- kezdett el nevetni, majd a felmosót félredobva közeledni kezdett hozzám egy csókért.
-Nem, mégsem. A takarítás tökéletes lesz- pusziltam meg és fentebb csúsztam a pulton.- Kezdtheted.
-Oh...megengeded? Köszönöm Drágám- neveti el magát majd neki lát a munkának.

*****

-Készen vagy Meg?- kiabál fel a lepcsőn Harry mire én gyorsan leszaladok.
-Igen, mehetünk- mondom neki egy fél mosollyal.
-Minden rendben lesz oké?- puszil bele hajamba, de ennyi kontaktusból is érezhető volt remegése.
-Ezt most nekem mondod vagy magadnak?- simogatom meg arcát.
-Talán mindkettő.- mosolyog rám majd kocsikulcsát felkapva kinyitja nekem az ajtót és már úton is vagyunk hogy bár fájdalmasan, de lezárjuk életünknek ezt a részét.

******

Lassan három hete hogy megtettük. Három hete hogy elvetettem a kislányomat, vagy fiamat. Bevallom őszinten, azt hittem jobban meg fog viselni. Persze az első napokban éreztem hiányát, de Harryt mintha jobban megviselte volna ez az egész, nemtudom hogy amiatt mert lehet hogy az övé volt a baba, vagy csak mert már családot szeretne, és azt én egyenlőre nem tudom megadni neki. Szörnyen érzem magam amiért ezt tettem, azonban tudom hogy ez volt a legjobb megoldás. Ezt Harry is tudja. Túl korai lett volna még családot alapítani.

Ez alatt az idő alatt Miranda egyszer sem hívott fel. Tudom hogy Niallnek köze van ehhez az egészhez, biztos vagyok benne, hogy nem akar róla beszélni...főleg velem nem. Nivel is csak egy pár mondatot beszéltünk az orvos után, azóta csak egyszer beszélt vele Harry.
Harry holnaptól kezdve egy bő hétig megállás nélkül interjúkat fog adni, így én jobbnak láttam, ha addig hazautazok anyuékhoz és a barátaimhoz.

-Bepakoltál mindent?-kérdezi Harry miközben beteszi a kocsijába a bőröndömet.
-Azt hiszem.- mosolygok rá majd átölelem- Annyira hiányozni fog az illatod.
-Csak az illatom?- neveti el magát- Más nem fog?
-De...de az illatod fog a legjobban. Hosszú lesz ez az egy hét.- szorítom mégjobban magamhoz.
-Akkor tegyél be egy pár pólót az enyémből.- nevet fel, azonban arcvonásaimon látja, hogy már megtettem.
-Te tényleg pakoltál be az én ruháim közül is ugye?- kezdi el rázni a fejét.
-Persze.- ölelem magamhoz.
-Nagyon vigyázz magadra- puszil bele hajamba, majd elválik tőlem és arcomra simítja kezét.
-A legjobb lenne itt maradni veled és nem csinálni semmit- sóhatjok fel.
-Az is el fog jönni Szépségem- mosolyog rám- de most ezt az egy hetet ki kell bírnunk egymás nélkül.
-Kibírjuk?
-Kibírjuk.- nyitja ki nekem a kocsi ajtót, majd miután mindketten beülünk, indulunk is a reptérre.