Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

5.

Lassan 3 órája vagyok itthon. Az ágyamon ülve azon gondolkodok hogy mi történt az elmúlt pár órában. Azt hogy Harryvel találkozok legvadabb álmaimban sem gondoltam volna és az hogy megcsókolt, váratlanul ért, de mégis mosolygásra kéztet mikor eszembe jut.

Gondolatmenetemet anyukám törte meg aki belépve szobámba leült mellém az ágyra.
-Na beszélj Drágám. -anyura értetlen fejjel néztem amin nevetni kezdett.
-Ugyan már, a repülőútat vègig mosolyogtad, és amikor a hotelba jöttél fel miután elbúcsúztál Harrytől akkor is úgy vigyorogtál hogy még a vak is észre vette volna.
-Na jó anya, de ne mond el senkinek. -anya csak némán bólintott én meg egy mély levegőt vettem.
-Harry elvitt egy nagyon szép helyre és amikor indultunk volna akkor..hát megcsókolt. - hajtom le fejemet, miközben az emléke a pillanatnak mosolygásra kéztet- Amikor kitett a hotel előtt elkérte a teló számom és azt mondta hogy még látni akar és hogy hívni fog.
-Azta...-anya arcán látszott a döbbenet-ez meglepedt-mondta széles mosollyal az arcán.
-Olyan hirtelen jött, de annyira jó volt. Csak ő egy híresség és sokkal idősebb nálam, meg amúgy is, tudod hogy nem akarok közel kerülni senkihez.
-De Megan, ezek mind csak érvek. Tudom jól hogy attól félsz hogy mi lesz ha valami ki fog derülni a betegségedről és félsz hogy megbántanád, de ne gondolj ilyenekre. Most jól vagy és boldog vagy. Ha ez a Harry tesz azzá akkor a szívedre kell hallgatnod és nem arra amit be beszélsz magadnak.  Arról nem is beszélve hogy Harry Styles-ról van szó, akiért már évek óta odáig vagy, ilyen nem történik meg akármikor Kicsim.

Anyának annyira igaza volt, de hát könnyű ezt mondani amikor az ember már abban sem hisz hogy lesz-e boldog még valaha.

-Igazad van, de még az se biztos hogy fel fog hívni, várok egy napot mielőtt bármibe is beleélném magamat. De mostmár fáradt vagyok, majd holnap beszélünk még oké anyu?
-rendben Meg, aludj jól.
******

Már hajnal 4 körül lehetett amikor a telefonom rezegni kezdett. Reméltem hogy Harry lesz az. Izgatottan fogadtam a hívást miközben felkapcsoltam az éjjeli szekrényemen lévő lámpámat.

-Szia Megan, Harry vagyok. Ne haragudj hogy ilyenkor hívlak még biztos aludtál de hallani akartam a hangodat, milyen volt az út, rendben ment minden? -Hangjára újra kirázott a hideg, nem tudtam nem mosolyogni, és olyan aranyos hogy így érdeklődik.
-Szia -dőltem hátra ágyamban- igen aludtam de semmi baj. Elég jó volt az út, csak egy picit unalmas és mintha hosszabb lett volna hazajönni mint odafele.
-én kellettem volna, feldobtam volna a hangulatot és akkor fel se tűnt volna- nem láttam az arcát de biztos voltam benne hogy elmosolyodott.
Sóhajtottam egyet amit minden bizonnyal meghallott.
-Mi a baj?
-Semmi.
Hosszú másodpercekig nem jött válasz.
-Kérlek mond el.
-Elmondtam anyának hogy mi történt.
A vonal másik végéből megkönnyebbült sóhaj hallatszódott.
-Haragszol?
-Dehogy is, azt hittem történt valami, örülök hogy tud róla, és hogy reagált rá?-lágyult meg hangja.
-Hát, elég jól, sőt még ő beszélt rá hogy higgyek bennünk egy kicsit.
-Ennek örülök mert én hiszek bennünk akármennyire is fura.
-Nekem még...nem is tudom, idő kell hogy megszokjam hogy Harry Styles érdeklődik irántam.-dörzsölöm meg szememet.
-Megan, én megértem és nem is fogok siettetni semmit, de tudnom kell hogy akarod-e. Hogy benne vagy abban hogy megpróbáljuk.
-Harry, én benne vagyok, csak ez olyan furcsa. Csak most találkoztunk és most egyenlőre ez olyan nem is tudom...
-Varázslatos.
-Igen, az -mosolyodok el arra ahogy kiegészítette a mondatomat.
-Te vagy a varázslatos Megan.

Szavaira éreztem hogy pirulni kezdek, eddig is tudtam hogy milyen a stílusa, de az hogy most személyesen tapasztalhatom egy ajándék számomra.
-Köszönöm, de Harry mostmár aludnom kéne hulla vagyok majd beszélünk rendben?
-Persze, pihend ki magad. Jó éjt Megan.
-Neked is Harry.

~2 hónap múlva~

London óta két hónap telt el. A suli újra elkezdődött, de most megfogadtam, hogy nem zárkózok el az emberek elől, úgy mint régen, a barátaimmal is felvettem újból a kapcsolatot, leginkább Szofival. Neki is elmondtam ezt az egész Harrys ügyet, bízok benne annyira az évek elteltével hogy tudjam nem adja tovább. Ő is ugyan úgy reagált rá mint anya. Órákig áradozott róla, hogy milyen szerencsés vagyok és hogy sok sikert kíván nekünk.
Nos...Harry. Amióta hazajöttem próbálunk minden nap beszélni telefonon, vagy chat-en. A kapcsolatunk...nos mintha évek óta ismernénk egymást. Igaz, én eddig is rengeteget tudtam róla, de a saját szájából hallani teljesen más volt. Úgy érzem hogy ez az egy hónap alatt is sokkal közelebb engedtem magamhoz mint bárki mást.

-Megan, kicsim, megjöttünk.-kiabált fel nekem anya. A nagyszüleimhez mentek, akik nem messze laknak tőlünk. A születésem óta imádom őket és mindent megtudok velük beszélni, legyen az bármi. Viszont tudtam hogyha elmennék én is, faggatózni kezdenének Harryről amit nem szerettem volna, ezért inkább itthon maradtam tanulni. Az első telefonhívásunk után Harryvel, apát és Mirát is beavattam. A húgom odáig és vissza volt a gondolattól hogy van valami köztünk, de az apám...na ő nehezebb eset volt. Nem fogadta valami jól ezt az egészet, napokig próbált lebeszélni róla, de nagy nehezen ő is belátta, hogy végre boldogabb vagyok és ezt csak Harrynek köszönhetem.

-Hali, na milyen volt mamáéknál?- szaladok le a lépcsőn majd ülök le az asztalhoz vacsorázni én is.
-kérdezgettek a pasidról-mondja mosolyogva Mira mire én megforgatom szemeimet.
-Ő nem a pasim, csak jóban vagyunk vagy mi.-vonom meg vállam mintha nem érdekelne a dolog, pedig pont az ellenkezője. Az igazság az hogy fogalmam sincs, hogy mi van köztünk, egyikünk sem beszélt nyíltan erről ezért nem tudom mit kéne gondolnom.
A vacsora végezetével felballagtam a szobámba, mire egyből jelzett a gépem, hogy hívnak.