Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

38.

Az orvosi vizsgálóasztalon ülök és fogom Harry kezét aki végig mellettem állt.

-Talán csak az idegesség miatt. Nyugodjanak meg, semmi komoly sincsen a hölggyel -mondja egy idősebb korú férfi. Mondatára megkönnyebbültünk, és egy gyors párbeszéd után már kint is voltunk az épületből.
-Látod, mondtam, hogy semmi baj.- indítja be a kocsit Harry.
-Nem tudom, nem úgy érzem
-Mit érzel?
-Hogy valami rossz fog történni.
-Csak azért érzed ezt mert eddig átéltél dolgokat, de most már sokkal jobb lesz. Nekem is több időm lesz már és Amanda is sokat segít a a gyógyulásban.
-Tényleg nagyon jó orvos,de nincs már rá szükségem, túl vagyok a történteken, most már jól vagyok.
-Ha túl lennél rajta nem idegeskednél ennyit és nem lennél rosszul, ráadásul amikor átölellek még mindig remegsz tőle, ezek nem azt mutatnák mintha már jól lennél. -néz rám, majd tekintetét vissza is vezeti az útra.
-Igen, talán igazad van de most akkor is úgy érzem mintha valami rossz történne majd.
-Minden rendben lesz Megan.
-Csak ez most olyan tökéletes tudod? És a tökéletesség után mindig rossz szokott következni.
-Semmi rossz nem fog történni.

Bő 1 óra kocsikázás után gyanussá vált, hogy az orvoshoz jövet, alig fél órás volt az út. Kérdezni szerettem volna mi ennek az oka, amikor Harry lassítani kezd a kocsival.
-Harry, nem itt laksz.- nézek körül a környéket bámulva.
-Már azt hittem sosem veszed észre- neveti el magát bekanyarodva egy kis utcába.
-Hol vagyunk?
-Az orvos azt mondta amikor kimentél felöltözni, hogy szükséged van egy kis lazulásra.
-Nem értem.
-Ezért elhoztalak az új stúdiómba.

Ahogy kinyitotta Harry az ajtót és felkapcsolta a villanyt, hogy ne legyen sötét a kinti esteledő idő miatt, szemem elé tárult egy nagy bőrfotel, melette egy pár gitárral és zongorával. Jobb oldalon a hangstúdio mellett egy kisebb hűtő volt amiből kivett egy üveg pezsgőt majd kitölti egy pohárba és kezembe adja.
-Úgy volt hogy nem ihatok nem?
-De- húzza félmosolyra száját- azonban ezt az orvos írta fel és szigorúan csak egy pohárral.
-Te nem iszol?
Harry csak felnevetett majd háta mögül magának is elővett egy poharat és kitöltött magának is egy pohárral majd koccintottunk.

Körülnézve még jobban, látom hogy lapok vannak sorban felragazgatva a falra.
-Ezek mik?- nézek rà majd a lapokhoz sétálok.
-Az utasításod.- puszil bele hajamba.
-Ez egy?
-Egy dal. Csakis neked.

Kezemben a pezsgőmmel olvasom el a lapokon lévő szavakat, amely igaz, még nincs teljesen készen de már így is könnyeket csal a szemeimbe.
-Ez lesz az első az albumomon.
-Te vagy a legtökéletesebb srác Harold Edward Styles.
-Te meg a legtökéletesebb csaj Megan Scott.
Lábujjhegyeimre állva húzódok közelebb hozzá hogy egy apró csókot adjak neki.
-Gyere menjünk mostmár haza.
-Vagy igyunk még egy kicsit.
-Megan...
-Csak egy pohárral még. Kérlek Hazz.
-Legyen, de csak egy.

Ez volt az utolsó mondat amire úgymond, józanul emlékszek.
Már csak arra eszmélek fel, hogy Harry leparkol a háza előtt és kisegít a kocsiból. Nagy nehezen sikerült levennem a cipőmet, de ahhoz hogy a hálóba tudjak menni ahhoz már Harry két erős karja kellett.
-Van lábam Harry.- kezdek el nevetni amikor ölébe vesz és úgy sétál fel velem a szobába.
-Azt most inkább ne használd Szépségem.

Letesz az ágyra majd feltámaszkodna de én visszahúzom.
-Olyan jól áll neked ez az új haj.- túrok bele hajába majd megcsókolom.
-Ha tudtam volna, hogy neked 2 pohár így megárt nem adtam volna.
-Semmi bajom sincs Hazz. Teljesen józan vagyok.
-Nagyon ritkán csókolsz meg magadtól.
-Van egy pár dolog amit még nem igazán kezdeményeztem.- nyúltam volna nadrágövéhez de ő eltolta a kezem.
-Nem akarlak kihasználni.
-Nem is csinálod azt.
-Akkor inkább aludj.
-Csak ha befekszel mellém.
-Ezt kérned se kell.
Más se kelett hogy elaludjak.

Másnap reggel eléggé másnaposan keltem fel, azt nézve, hogy ahogy vissza emlékszek alig ittam. Régen nem ártott meg ennyi pohár, most viszont már egytől kidőlök. Felkaptam alsóneműmre Harry egyik ingjét és leballagtam a lépcsőn.
Viszont leérve nem várt személyt vettem észre szerelmem mellett az asztalnál.
-Taylor?

Azonnal felszaladok a szobába és becsapom az ajtót. Nem sírtam, nem voltam ideges, egyszerűen csak nem értettem, hogy mit keres itt kora reggel vagy egyáltalán miért jött ide. Harry egyből utánam sietett majd bezárta maga mögött az ajtót.
-Megan.
-Mit keres itt?
-A kép miatt jött. Rászálltak a rajongók amiért megjelent az a kép és azt mondja hogy a rajongók kitalálták azt, hogy mi újra együtt vagyunk. És mivel neki is van barátja és nekem is itt vagy te, elkezdett az a hír körbjárni, hogy mi egymással csalunk meg titeket.
-És ezért jött át? Még én is tudom, hogy az ilyen hírek ellen semmit sem tudtok csinálni.
-Csak zaklatott volt és mivel az a kép kettönkről készült így idejött hozzám.
-És már készül elmenni ugye?
-Megan, nagyon érzékeny tud lenni ha a rajongóiról van szó.
-Ezt vehetem nemnek?
-Csak megiszik egy teát. Gyere le te is, hidd el nem olyan rossz ember mint amilyennek beállítják.
-Ugye most csak szivatsz? Mit tett veled régen Harry?
-Ezt hogy érted?
-Ugyan már, azért ennyire nem vagyok hülye és nagyon jól tudod hogy rajongótok vagyok. Amikor a parton arról beszéltél, amikor eljöttél hozzám, hogy volt egy lány aki idősebb volt nálad és elhitette hogy minden tökéletes aztán beállított egy nőcsábásznak...Harry még a hülye is tudja hogy akkor nekem Taylorról beszéltél- kezdek el egy kicsit hangosabban beszelni.
-Azóta már mindketten felnőttünk és megváltoztunk.
-Ne várd el tőlem, hogy leüljek vele egy asztalhoz azok után hogy tudta hogy a barátnőd vagyok de mégis megcsókolt.
-Én se örülök neki oké? De bunkóság lenne kirakni.- vált ő is magasabb hangszínre.
-Akkor én megyek el.
-Tessék?-néz rám döbbenten.
-Elmegyek sétálni egyet és majd ha az ott lent elment, felhívsz és visszajövök.
-Ugye tudod, hogy semmi sem fog történni amíg távol vagy?- simítja meg karomat mire felsóhajtok.
-Ne ígérj olyat amit nem tartasz be.

Ezzel felkapok gyorsan egy nadrágot és nem érdekelve hogy hogy nézek ki, leszaladok a lépcsőn egyenesen ki a házból.