Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

15.

Másnap reggel elég későn keltem fel, az órára pillantva láttam hogy már 10 óra van. A napsugarak bevilágították a szoba egy két részét míg a többi részen a sötétítőnek hála fél homály volt. Felültem az ágyon és szomorúan néztem a mellettem lévő helyre ahol Harry nem feküdt ott. Viszont amikor körülnéztem a szobában és megláttam a szétdobált ruháinkat egyből elöntött a gyönyör. Visszagondoltam arra, hogy milyen szép is volt a tegnapi este Harryvel és bár nagyon élveztem de örülök hogy túl vagyok az első alkalmon. Kicsit félve léptem ki az ágyból és sétáltam oda ruháimhoz hisz semmi nem volt rajtam és bár tegnap este Harry látta az egész testemet mégsem akartam hogy ma reggel is így lásson. Miután felkeltem az ágyból, éreztem azt a bizonyos érzést ami belehasított alsó felembe ezzel egy fájdalmas nyögést eredményezve. Felkaptam egy bugyit és Harry egyik pólójához nyúltam majd felvettem magamra, azonban abban a pillanatban, hogy sikerült eltakarni testem hirtelen nyílt ki az ajtó és lépett be Harry rajta de eközben a szoba forogni kezdett velem és még jó hogy Harry elkapott gyorsan, különben már a földön lettem volna. Az ágyhoz kísért és leültetett rá, ő meg elém guggolt.
-Megan, jól vagy? Mi történt, fáj valamid?

Nekem kezdett visszajönni a látásom és akkor kaptam észbe, hogy ezt a fajta rosszullétet csak egy dolog váltja ki nálam.
-Öhm, én.. Harry kérlek add ide a táskámat.

Ő elfutott a szoba másik végébe és ideadva nekem a táskát a gyógyszereimet nézegettem. Harry némán és lepődötten nézett miközben a gyógyszereim közt kutakodtam remegő kézzel. A néma csend után hallottam motyogását.
-Mi ez a sok gyógyszer?
-Harry...ez egy kicsit bonyolult.
-Vagyok annyira érett hogy feltudjam fogni.- fújtatott idegesen mire összerezzentem, de megértem, hisz azt látja ahogy a barátnője sápadtan és remegve keresgél valamit.

-A 16.dik születésnapomon reggel rosszul lettem. Elmentünk egy pár orvoshoz akik kivizsgáltak. Több hónapon keresztül lázas voltam és folyton rosszul lettem. Bejártuk egész Magyarországot orvosok véleményeire kutatva de senki sem tudta megállapítani hogy mi a bajom. Az ország egyik legjobb orvosa az én magándokim de még ő sem tudja ezért felírta a sok gyógyszert amiket most látsz hogy ne legyek olyan rosszul. A láz már elmúlt de az apró fájdalmak és rosszullétek még előjönnek. Tegnap is azért mondtam hogy nem kell az óvszer mert azt is szednem kell valami hormon miatt.

Harry még mindig előttem guggolt és kezét combomra tette úgy hallgatott tovább.
-Ha nem szedem rendesen ezeket a szarokat akkor felborul az egész szervezetem. Akár egy darab kihagyása is bekavarhat.
-De te szeded ugye?
-Az elején egyszer kétszer elfelejtettem, akkor jöttek a rosszullétek. Ezért most amikor rosszul lettem egyből erre gondoltam, hogy mivan ha most elfelejtettem. Három napja szedtem őket utoljára.
-Megan, ugye most csak szivatsz. Hogy tudod elfelejteni szedni ezeket ha ilyen fontosak? -Ült le mostmár mellém és megfogta kezemet.
-Meg, a kezed. Mióta ilyen hideg?
-Én..nemtudom. De Harry, én...én nem érzem magam valami jól.
Ez volt az utolsó mondat amire emlékszek. Minden elsötétült körülöttem csak Harry arcát láttam, de pár másodperc múlva az is eltűnt.

****

Mikor szememet kinyitottam egy világos szobában találtam magam. Hideg volt és minden fehér. A falaknál szekrények álltak tele orvosi eszközökkel. Itt jöttem rá hogy kórházban vagyok. Majd kezemre néztem, amit valaki fogott. Felnéztem a másik kéz tulajdonosára. Apa ült mellettem egy széken és aludt. Miután halkan szóltam neki kinyitotta szemeit és egyből rám pillantott.
-Kislányom, hogy érzed magad?
-Eleggé legyengülve de megvagyok. Mi történt?
- Mi az amire emlékszel?
- Hát felkeltem reggel és fel akartam öltözni amikor rosszul lettem. Megnéztem a táskában a...

És itt jutott eszembe a gyógyszerek hanyagolása.
-Hopsz.
-Hopsz? -vált apa szigorúbb hangnembe. Mindig ő volt az aki a legjobban felidegesítette magát ezekben a helyzeteken.
-Megan! Hányszor kell még elmondanunk hogy vigyázzál? Egyszer megtörtént, elfelejtetted, másodjára is, de ez már a sokadik. A szervezeted nem bírja ilyen sokszor ezt Megan. Kicsin múlt, hogy leálljon a szervezeted.
-Én...sajnálom -hajtom le fejem miközben lassú és halk hangsúlyra váltok. -Hol van Harry?
Apa mélyet sóhajt.
-Kint. Nagyon maga alatt van. Amióta itt vagy nem aludt nem evett csak nézett téged. Ma értünk ide és akkor átvettem a helyét. Mondtam neki hogy menjen ki pihenni egy kicsit a fotelekbe. Ő nem tud semmiről igaz? -némán bólintottam.
-Apa, behívnád? Beszélni szeretnék vele.
Apa csak bólintott megpuszilt, odasúgta hogy pihenjek majd kisétált az ajtón. Pàr perc múlva Harry lépett be rajta. Szeme vörös volt és fel volt dagadva. Nem tudtam eldönteni hogy most sírt vagy csak a fáradtság miatt ilyen, arca annyira meg volt gyötörve és erről én tehetek.

-Megan, Istenem. Hogy vagy? -ül le mellém az ágyra majd kezébe veszi kezemet amire forró csókot lehel.
-Megvagyok, sajnálom Harry. -törtek ki belőlem a könnyeim mikor eszembe jutott hogy mennyire aggódhattak miattam.
-Semmi baj Meg. -simogatja kézfejemet -A lényeg, hogy rendben vagy, de nagyon megijesztettél mindenkit.
-Meddig voltam kiütve?
-3 napig. 2 napig kómában voltál utána altatót kaptál hogy még egy pár vizsgálatot el tudjanak végezni.
-Harry én annyira sajnálom. Be kellett volna avatnom ebbe és figyelnem kellett volna és nem elfeledkezni a gyógyszerekről.
-Semmi baj Kicsim, ne hibáztasd magad, most pihenned kell.
-Mi történt miután elájultam?
-Azonnal hoztalak a kórházba. Azt mondták hogy a vérkeringésed összeomlott és nagy szerencse volt hogy időben kezelni tudták különben a szíved...-sóhajtott fel -de szerencsére tudták kezelni.
Hallva Harry szavait rá kellett ébrednem, hogy milyen veszélyben is vagyok.
-Az orvos még mást is mondott. Mikor kómában voltál végigvizsgált téged belülről és kívülről is. Kérdezgetett engem a tegnapról mivel azt látta hogy az összes izmod be volt feszülve. Miután elmondtam, hogy mi történt, ami valljuk be elég kínos volt -nevetett fel -kicsit megnyugodott mert először azt mondta hogy ezt a szív is okozhatja ami azt jelentette volna, hogy a szíved nem kap megfelelő mennyiségű vért. De miközben vizsgált észrevette hogy beszélsz. Ami kábé lehetetlen amikor az ember kómában van. Nekem beszéltél. Azt mondtad hogy sajnálod hogy ezt tetted magaddal. És hogy azért akartad megtenni mert úgy minden könnyebb lett volna, de én segítettem neked. Megan, mit akartál csinálni magaddal?
Harry kérdésére csak lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy el kell majd egyszer mondanom, de reméltem, hogy nem így. Már kezdtem volna bele érthetetlen motyogásomba amikor megjelent anya és egyből ágyamhoz sietett ezzel engem megnyugtatja, hogy pillanatnyilag megúsztam a magyarázkodást. Szerencsére Harry azt mondta hogy magunkra hagy kicsit így kiment a szobából kettesben hagyva anyával.
-Megan, úgy aggódtam érted. Soha, ismétlen soha többé ne csinálj ilyet! Ha Harry kicsit később ment volna be hozzád már nem is tudom mi lenne. Felelőségteljesebbnek kell lenned.
-De anya én az vagyok. Csak annyira jó volt ez a hét hogy megfeledkeztem róla. Ne haragudj rám, soha többé nem fog előfordulni.
-Remélem is, ez nem játék Megan. Vagy már annyira idős, hogy tudd ez mennyire komoly.

Helyeslően bólogattam majd mosolyra húzta a száját mint aki megenyhült.
-Na de mesélj, milyenek voltak az együtt töltött napok Harryvel?
-Nagyon jók voltak. -mosolyogtam rá fáradtan -A szülinapomon megkért hogy legyek a barátnője, úgy normálisan amin egy kicsit megijedtem mert ez tuti azzal fog járni hogy megismer a világ, de szeretném megtenni vele ezért belementem ja és...aznap este, lefeküdtünk.
-Tessék? Lefeküdtetek? Megan, azta...én megmondtam hogy nem tudhatod, hogy mikor. Milyen volt?
-Anyaa...
-Most mi van? Csak azt akarom tudni, hogy hogy bánt veled.
-Nagyon jó volt anya. Nagyon féltem tőle de ő annyira széppé tette nekem. -mosolyodok el visszagondolva arra az estére.
-El sem hiszem -mosolyog rám anya- de nagyon vigyázz magadra kicsim. Attól, hogy boldog vagy és azt érzed minden rendben van, attól még tudod jól hogy nincs.

-Bocsánat, hogy zavarok -jött be Harry a szobába mire anya mosolyogva ránézett de én oldalba löktem, hogy ne nézze már ilyen feltűnően -de az orvos azt mondta hogy hazamehetsz csak előtte találkozni kell vele.
-Akkor mi apáddal vissza megyünk mert Mirandát a hotelban hagytuk. Harry tényleg köszönöm hogy vigyáztál rá.
Harry mosolyogva bólintott, majd anya elköszönt tőlünk ezzel kettesben hagyva.
-Beszéljünk az orvossal aztán menjünk el sétálni, úgy nyugodtan tudnánk beszélni.
-Oké akkor én felöltözök és mehetünk.
-Kint megvárlak.

Idegesen öltöztem fel, nem akarom, hogy tudja mi van velem, ahogy azt sem akarom, hogy megtudja mit tettem. Félek, hogy sok lesz neki az amit mondani szeretnék és hogy a hülyeségem miatt el fogom veszíteni őt.