Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

66.

Másnap reggel erős fényre keltem. Harry még mélyen aludt. Percekig bámulhattam, mikor meguntam a semmittevést. Halkan másztam ki az ágyból és indultam el a mosdóba. Elvégeztem a reggeli teendőimet majd benéztem Emmához is aki szintén aludt még. Nézni az arcát és a pici kezeit amivel a plüssét öleli át, egy teljesen más világot fedd fel nekem. Talán önzőség de fájt látni, hogy nem a közös lányunk feküdt abban az ágyban.

Visszaballagtam Harryhez és újból befeküdtem mellé az ágyba majd magamra húztam a takarót. Lassan ébredezni kezdett majd kinyitotta szemeit. Hunyorítva bár, de tekintetével megkereste enyémet majd elmosolyodott.
-Jó reggelt Szépségem- lehel csókot hajamra, mire hozzá bújok.
-Neked is. Most néztem meg Emmát, még alszik.
-Jó lesz neked így?
-Mármint hogy?- nézek fel rá.
-Úgy hogy mostmár tudod hogy a lányom.
-Megleszek- mosolygok rá- ettől még nem változik meg ról a véleményem. Nagyon szerethető kislány.
-Már csak pár nap és megígérem hogy elmegyünk valahova kettesben.
-Ugye nem felejtetted el?- válok el tőle.
-Mármint mit?- néz rám értetlenül mire felnevetek.
-Hétvégen Louiséknak lesz az esküvője.
-Basszus, telejesen elfelejtettem.
-Vagy csak nem akarod elfogadni.
-Ezt hogy érted?
-Ugyan mar Hazz, az x-factor óta elválaszthatatlanok vagytok ti ketten, nem véletlen lett a nevetek is...
-Tudom, nem kell kimondani- nevet fel a becenevük emlékére- értem én Meg, de akkor sem vagyok féltékeny Elenorra.- neveti el magát.
-Hát te tudod- kacsintok rá majd kimászok az ágyból és a konyha felé veszem az irányt.

*********
Ma jön Maddie a lányáért. Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok ideges. Találkoznom kell azzal a nővel aki gyereket szült Harrynek, és ez a tudat kiakasztónak mondható. Harry is észrevette feszültségemet.
- Ne aggódj oké? Csak egy pár perc az egész.
-Könnyű ezt mondani- mosolygog rá amikor megszólal a csengő.
Harry nem hazudott amikor azt mondta hogy a legjobb szupermodell akit ismer. Tetőtől talpig tökéletesen nézett ki, a hosszú barna hajával, a tíz centis magassarkújával. Mikor megölelte Harryt kezdtem egy picit féltékennyé vállni.
-Szia, biztos te vagy Megan. -vállt el Harrytől és fogott velem kezet. Még a mosolya is tökéletes volt.
-Szia, igen. Örülök, hogy megismertelek Maddie, gyere bentebb.

Miutan Emma jól megölelgette anyukáját elkültük egy kicsit mesét nézni, hogy beszélgetni tudjunk.

-Figyeljetek-sóhajt fel miután Emma eltűnt a közelünkből- én tudom hogy most egy kicsit belekavartam az életetekbe ezzel a héttel, de nem tudtam máshová vinni őt.
-Pontosan mi is történt?- kérdezte Harry a nőt.
-Nekem el kellett utaznom és nem akartam ott hagyni Jack-el, tudod ő megint...
-Megint iszik ugye?

Maddie egy mély levegőt vesz, úgy bólint.

-Maddie, ugye iváson kívűl nem kezdett el újra erőszakoskodni?- kérdezi halkan a nőtől Harry.
-Nem, szerencsére nem.

Én csak csendben hallgattam a beszelgetést, úgy voltam vele, hogy nincs hozzá közöm és inkább csak azért ülök itt velük, hogy Harrynek lelki támaszt nyújtsak.
-Meddig vagy hajlandó ezt a rohadékot elviselni Mad?
-Ezért utaztam el Harry, a válással kapcsolatos dolgokat intézni.

-És mi lesz Emmával?
-Sosem tekintette Jacket igazi apjának, pedig ő úgy tudja hogy ő az apja.- feleli Harrynek, azonban tekintetét rám emelte.

-Megan, ne haragudj hogy ez így alakult, biztosan nehéz lehet most neked.
-Emma nagyon aranyos kislány, igaz hogy nagyon nehéz de elviselem- mosolygok rá mire visszamosolyog majd Harryhez fordul.
-Figyelj Harry. Ha elválok Jackel akkor Emmának senkije se lesz rajtam és rajtad kívűl, tudod hogy mennyire szeret téged, igaz hogy csak négy éves de ő is érzi a köteléket kettőtök között.
-Maddie...
-Tudom. Tudom hogy nem akarod hogy megtudja, én sem, és a munkám miatt valószínűleg el is költözünk messzebbre szóval kevesebbet kell majd látnod őt, de ha nagyobb lesz...
-Ha nagyobb lesz és valamit érezni fog, majd megbeszéljük hogyan tovább.- feleli szűkszavúan Harry.
-Örökre nem tettetheted hogy a keresztapja vagy, egyszer rá fog jönni.
-Tudom oké? Nagyon szeretem őt, ezt te is tudod, de most ami fontos hogy találj egy olyan férfit aki mindkettőtökről tud gondoskodni.
-Igazad van, sajnálom hogy minden így alakult. Ha akkor nem lett volna nekem Jack akkor ketten megtudtuk volna ezt oldani.
-Nem Mad, te is tudod hogy mennyire fiatalok voltunk. Én nem álltam volna készen arra hogy apa legyek.

Könnyek gyűltek a szemembe, amiket nem tudtam tovább visszatartani. Belegondolva hogy ők együtt voltak, és hogy Maddie el tudta volna képzelni hogy ő és Harry együtt maradtak volna, szívszorító volt. Elnézést kérve álltam fel az ülőről és sétáltam be a hálóba, majd magam mögött bezártam az ajtót és halk szipogásba kezdtem. Nem voltam mérges sem Harryre sem Maddiere. Egyszerűen csak jól esett sírni, mintha ezzel egy kicsit elvonatkoztathattam volna a tényekről. Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta mióta feljöttem de biztos vagyok benne hogy nem csak pàr perc. Egy halk ajtonyitódást hallottam, majd éreztem ahogy az ágy besüllyedt mellettem. Hassal feküdtem az ágyon, fejemet egy párnába dugva, de tudtam, hogy Harry azt akarja hogy ránézzek, ezért oldalra fordítottam fejem és ekkor szembe találtam magam vele ahogy mellettem fekszik.
-Jól vagy?- kérdezte könnyeimet törölgetve arcomról.
-Csak egy kicsit sok volt.
-Mostmár elmentek, nyugodj meg.
-Harry, kérdezhetek valamit?
-Persze Szépségem.
-Ha én nem lennék...
-Nem.
-Még be se fejeztem.
-Ha te nem lennél akkor sem mennék hozzájuk oké?- válaszol miközben hajamat tűri el arcomtól.
-De nagyon szereted Emmát és Maddie meg, ő meg olyan gyönyörű és nőies, úgy néznétek ki együtt mint egy tökéletes család.
-Megan, -sóhajt fel- nézz rám.
-Tekintetemet az övébe fúrom majd letörlöm könnyeim.
-Nekem nem kell a tökéletesség. Szeretem Emmát és persze Maddiet is, hisz ő a lányom anyja, de ne gondold azt, hogy boldog lehetnék velük. Mindig ott leszek Emmának és ha egyszer rá fog valamire jönni akkor elmagyarázzuk neki majd a dolgokat, de akkor már lesz annyira idős hogy megértse.
-Én még most sem értem.
-Mit?
-Hogy miért én kellek neked? Bárkit megkaphatnál, miért én vagyok az akivel együtt akarsz lenni?
-Te meg miért akarsz mindig magad ellen lenni?- nevet fel

-Százszor elmondtam már hogy szeretlek és attól hogy én ki vagyok a médiában, attól még ugyan olyan ember vagyok mint te. Nem érdekel, hogy hány hibád van, mert mindenkinek vannak hibái. És én szeretem a hibáidat, ahogy te is az enyémeimet. Nem kell mindenkinek tökéletesnek lennie ahogy a kapcsolatunknak sem és ahogy az életünknek sem. Minket ezek a hibák tesznek tökéletessé Meg, mi nem olyanok vagyunk, mint az emberek akik az újságokban szerepelnek.
Mi úgy vagyunk tökéletesek hogy hibázunk.
A mai napig áldom a napot amikor megismertelek és azóta minden nap amit veled töltök tökéletes, de nem azért mert annak kell lennie hanem azért mert szeretjük egymást úgy ahogy vagyunk. Szeretem Emmát és Maddiet is, de te vagy az életem, veled akarok családot alapítani, és veled akarok gyerekeket. Persze Emma mindig is az életem része lesz, de amit irántad érzek annál soha semmi sem lesz erősebb. Szeretlek téged, és szeretni fogom a családunkat is, hozzád tartozok Meg, senki máshoz csak hozzád.

-Szeretlek Harry Styles.- bújtam hozzá könnyáztatta arcommal, és éreztem hogy az ő könnyei is megindultak. Úgy éreztem, hogy most a karjaiban az életem tökéletes, és hogy minden ami ez utan jön csak is tökéletes lehet. Nem foglalkoztam a sebekkel, a hazugságokkal, sem a betegségemmel. Nem érdekelt meddig leszünk így, meddig vagyunk felhőtlen boldogak, de most azok vagyunk. Szerelmes vagyok ebbe a fiúba és ez talán sosem fog elmúlni. Sosem fogok senki iránt olyat érezni mint iránta.