Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

81.

~ Harry Styles~

Három éve...három éve nem hallottam gyönyörű nevetését. Három éve nem súghatom fülébe hogy mennyire szeretem. Három éve vesztettem el őt, a másik felemet. Ennyi idő óta gondolok rá minden nap, mikor felkelek, arra ahogy utoljára mondja ki hogy szeret engem.
Emlékszek az utolsó éjszakára mikor utoljára foghattam kezét. Annyira hirtelen ment el tőlem, itt hagyott engem és a kislányunkat. Szerelmem halála az egész családot megrázta. Mindkettőnk családja heteken keresztül sírt, míg én teljesen összetörtem. Képtelen voltam felfogni a tudatát, hogy nincs többé. Napokig nem tudtam Darcy közelébe menni, nem tudtam kezeim közé venni. Nem tudtam beszélni sem enni és inni. Nem tudtam csinálni semmit. Az életem abban a percben mikor ő elhagyott értelmetlenné vált napokig.
Olyan fiatal volt, olyan ártatlan és olyan tökéletes anyuka lett volna. Ezerszer képzeltem el ahogy a kislányunk karácsonykor beszalad a szobánkba és ugrándozni kezd rajtunk az ajándékok láttán. Lemegyünk és Megan derekát átölelve nézem ahogy Darcy csillogó szemekkel bontja az ajándékokat miközben én apró puszikkal látom el szerelmem arcát.
Ez mind csak a képzeletem szüleménye marad. Nem tudom boldogan átölelni, nem fogom érezni a mámorító illatát és nem simogathatom többet puha haját.

-Apuu -szalad be Darcy majd szorosan megölel. -Apucii, itt van Miranda néni.

Darcy minden egyes vonása Meganre emlékeztet. A barna haja ahogy vállára omlik, a pici orra amit mindig felhúz hiszti közben ahogy az anyukája csinálta. Ahogy a fülembe súgja hogy szeret majd megpuszilja arcomat. Minden rá emlékeztet benne.

-Gyere Picur, engedjük be. -emelem fel a törékeny testét majd hajammal kezd el játszani.
-Olyan göndör-neveti el magát vékony hangján amit akárhányszor meghallok engem is mosolygásra késztet.
-Pont mint a tiéd- borzolom össze haját majd együtt kinyitjuk az ajtót.

Miután Mirandát letámadta Darcy, megkértük hogy menjen ki az udvarra játszani.

Nem költöztünk el. Londonban maradtunk és itt éljük a mindennapjainkat. A zenélést egy időre abba hagytam hogy csak Darcyval tudjak foglalkozni. Mira és Niall a közelünkbe költöztek és próbálnak segíteni nekünk mindenben ahogy Megan szülei és anyáék is.
-Ez mi?- nézek rá Mira kezében lévő borítékra miután Darcy teljesen eltűnt az udvaron.
-Ezt Megan táskájában találtam, még abban amit a kórházba vitt. Neked szánta.

Lassan veszem ki kezéből a levelet majd olvasom el a rajta lévő nevemet, amit ő írt rá.
-Miranda- nézek rá-ha nem baj...
-Persze, vigyázok Darcyra, menj olvasd el. -mosolyog rám sajnálattal a szemeiben.
-Köszönöm Miranda, mindent. -szorosan magamhoz öleltem majd a vendégszoba -ami mostmár Darcy szobája lett-erkélyéhez sétálok.

Még mindig látom ahogy azon az őszi reggelen csodálja innen Londont és ahogy félénken tekint fel rám... az első közös reggelünkön.

A levelet remegő kezekkel bontom ki, majd húzom ki belőle a lapot, amelyet a szerelmem írt.

Drága Harry,

Ha ezt a lapot olvasod, az azt jelenti hogy én már nem vagyok. Fáj erről írnom, hisz nekem minden álmom az hogy együtt neveljük fel Darcyt. Ne haragudj, hogy csalódást okoztam, hogy nem voltam erős. De azt megígérhetem hogy a szerelmem amit irántad és a pici iránt érzek örökre a legerősebb dolog marad. Szeretnék neked mindent megköszönni, Harry, te annyi mindent tettél értem. Segítettél nekem újból élvezni az életet. Megmutattad milyen az ha van valaki akiben teljes mértékben megbízhatsz. Nem szeretném hogyha rám gondolsz azt fájó szívvel tedd. Te voltál az aki mindig megnevetetett és mosolygásra kéztetett. Azt szeretném hogy te is ezt érezd ha rám gondolsz. Felejts el minden fájó dolgot és érezd a boldogságot amikor a szép emlékekre gondolsz. Én érzem. Minden egyes nap érzem a melegséget. Bármit is tettünk a múltban, mindig vissza találtunk egymáshoz és mindig ott voltunk egymásnak. Nem szeretném hogy azt érezd hogy most nem vagyok ott neked. Most is itt állok melletted és fogom a kezed. Bár nem érzed, én igen. Érzem a még mindig kiolthatatlan szerelmet kettőnk között. De mégis megkérnélek valamire. Igen tudom, tudom...nem szereted ha főnökösködök, de ez van Styles, most el kell fogadnod. Meg kell nekem ígérned hogy tovább lépsz. A levélben megtalálod a gyűrűt, amit nekem adtál és amit boldogan viseltem minden egyes nap. Azt szeretném hogy tedd el, és ha eljön az idő, hogy megszeretsz valakit annyira mint engem, add oda neki. Hatalmas szíved van Harry. Nagyobb mint képzelnéd. Hiszek benne hogy abban a nagy szívben másnak is találsz helyet. Kérlek éld tovább az életedet, látni akarom ahogy újra énekelsz a színpadon, és látni szeretném ahogy valakinek ugyan úgy mondod hogy szereted mint ahogy nekem mondtad, őszintén és szerelmesen. Biztos vagyok benne hogy egy tökéletes apuka lesz belőled, és Darcy imádni fog. Mesélj el neki minden pillanatot ami nevetésre kézteti, ne hagyd ki azt se amikor Los Angelesbe mentünk és elhitettem veled hogy nem tudok úszni, mikor belelöktél a vízbe, aztán megsértődtél rám. Meséld el neki az életünket, és azt hogy mennyire szeretjük egymást. Bárcsak mindkettőtöket jó szorosan megtudnám ölelni most és százszor elmondani hogy mennyire szeretlek titeket. De legbelül te is és Darcy is tudjátok. Ti voltatok, vagytok és lesztek is az életem. A szerelmeim. Nagyon szeretlek Harry, ezt sose felejsd el. Te voltál az én gyógyszerem, a te szerelmed volt a gyógyír, ami boldoggá tett. Annyira köszönöm hogy itt voltál nekem. Örökre szeretni foglak téged és Daryct, örökre a szívedben lesz a te szerelmed.
Vigázzatok magatokra, nagyon szeretlek titeket.
-Megan

********

Könnyeim megállás nélkül folytak végig arcomon miközben a mosolygás nem szűnik meg. Sosem gondoltam volna hogy egyszerre ennyi szép emléket visszakaphatok.
Megan minden egyes szavával egy apró részletet ragadt ki a mi történetünkből és vissza tudja adni az érzést amit vele éreztem. Nem tűnt el és nem is fog. Örökre itt lesz velünk és tovább él Darcyban. Ahogy az erkélyről nézem a kertben szaladgáló lányomat, ahogy mosolyog és ahogy Mirát öleli át, minden rá emlkékzetet. Minden nap mikor szemeibe nézek megtalálom benne a szerelmemet, a kis csillogást ami mindig ott lesz. Sosem fogom elfelejteni, sosem lesz olyan hogy ne lenne a szerelmem. Mindig is itt lesz velem, mindig itt lesz az aki csodákra volt képes. Megan, aki nem is tudta hogy mennyire megváltoztatta az életemet. Minden nap megköszönöm a sorsnak hogy azon az estén egymásra találtunk. Sosem fogom elfelejteni hogy volt egy olyan lány mint Ő, aki egy apró mosollyal vagy egy pár szóval bevilágította a napomat, és megajándékozott egy gyönyörű kislánnyal. Sosem fogom elfelejteni ahogy utoljára mondja nekem hogy szeret és ahogy gyenge kezével utoljára megszorítja kezemet. Sosem fogom elfelejteni hogy milyen tökéletes és gyönyörű volt. Azt hitte én mentettem meg őt, de ez nem így van...ő mentett meg engem. Új élményeket és új érzéseket hozott be az életembe amiket sose fogok tudni meghálálni neki. Életem legszebb időszaka volt amit vele tölthettem. Mostmár fentről néz le rám, de a kislányunkban mindig felismerem őt amely erőt ad a mindennapjaimhoz. Tudom hogy itt van és itt is lesz velünk. Minden mosolyban, minden könnyben és minden "szeretlek"-ben őt fogom felfedezni. Őt, aki az életem értelme, akit a végtelenig szeretni fogok és akivel a szerelmem végtelen lesz.

🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸
VÉGE

El se hiszem hogy véget ért az első könyvem, amit több mint egy évig írtam. Hatalmas köszönettel tartozok nektek, hogy velem tartottatok a könyv végéig és bíztattatok a részek folytatásaival.❤️❤️

Az Infinitynek nem lesz folytatása, azonban nemsokára hozok egy újabb könyvet, remélem az is tetszeni fog nektek.

Mégegyszer, nagyon nagyon köszönöm nektek a bíztatásokat és vote-okat, hamarosan újra jelentkezem. Addig is mindenki vigyázzon magára, sziasztook!❤️😘😘