Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

64.

2 hónappal később

Harry lassan két hónapja van távol ez egyik Amerikai turnéja miatt. Alig töltöttünk együtt három napot miután megbeszéltük a történteket, már el is vitték tőlem. Bár sikerült megvitatnunk az álláspontjainkat, még most sem érzem azt, hogy teljes mértékben megbocsájtott volna magának.

A két hónap alatt szerencsésen leérettségiztem, így véglegesen is ki tudtam költözni Harryhez.

Holnap véget ér a túrnéja. Tervünk miszerint az utána lévő napokat csak kettesben fogjuk tölteni megbukott, mikor Harry felhívott azzal a hírrel, hogy vigyáznunk kéne a keresztlányára. Emmának hívják és Harry szerint nagyon jól ki fogunk jönni, ugyanis amilyen picike még, nagyon éretten viselkedik a korához képest.

-Szerinted kedvelni fog?-ülök le Gemma mellé a kanapéra. Szerencsémre Gemma felajálotta hogy itt alszik ma, hogyha véletlenül Harry repülője késne holnap, ne kelljen egyedül fogadnom Emmát.

-Biztos vagyok benne- mosolyog rám- nagyon nyitott kislány.

A nap további részében nem igazán csináltunk semmit, kitakarítottunk és csináltunk holnapra valami ebédet majd már este is lett.

Izgultam a holnap miatt így nem jött álom a szememre.

Lassan hajnal kettőt mutatott az óra, amikor telefonom csörgése zavarta meg gondolataimat. Meglepődve néztem telefonom kijelzőjét, amin Miranda neve állt.
Felmásztam az ágy legvégébe majd miután feltornáztam magam ülőhelyzetbe, rányomtam a zöld gombra.

Mosolyogva köszöntem húgomnak ám mikor meghallottam hangját, melyen érezni lehetett hogy van benne pár pohár alkohol, elkomolyodtam.
-Megan?- szól bele a telefonba húgom, bár a háttérben szóló hangos zene miatt nehezen értettem hogy mit mond.
-Miranda?- kérdezek vissza hogy megbizonyosodjak arról, hogy valóban húgommal beszélek-e.- Mira, minden oké?- kérdezem mire csak hangos zenét hallok a vonal másik oldaláról, majd nemsokkal később újra meghallom hangját.
-Dáviddal vagyok.- válaszol szűkszavúan.

Még most sem tudom elhinni hogy képes jóban lenni azzal a fiúval. Azzal aki összetörte a szívét évekkel ezelőtt és aki miatt Niallel is összeveszett.

-Hol vagy?- kérdezem vissza.
-Eljöttünk Dávid egyik barátjához, izé...nem tudom hova- nevet fel mire csak megforgatom szemeim- ittam.
-Na nem mondod- sóhajtok fel- menj haza Mira.
-Nem lehet-sóhajt fel- épp Dáviddal vagyok.
-Mira légyszíves...
-Lefeküdtem vele.- vág szavaimba mira azt hittem rosszul hallottam őt.
-Hogy mit csináltál?- kérdezek vissza idegesen azonban választ nem kapok. A vonal megszakadt.

-Ezt nem hiszem el- sóhajtok fel magamban mikor másodjára se tudtam visszahívni őt.

Egész este húgom szavai jártak a fejemben, nem tudom elhinni hogy ezt tette. Hogy képes volt odaadni magát Dávidnak amikor mindketten nagyon jól tudtuk hogy azt szerette volna, hogy Niall legyen az első.

Másnal reggel hangos nevetésre keltem. Szemeim még nem szoktak hozzá a reggeli fényekhez, így mikor nehezen kimászkálódtam az ágyból és az ajtó felé indultam, megbotlottam valamiben.
Lábaim feladták a szolgálatot és vártam az ütközést a földdel ami nem következett be, ugyanis két erős kar megtartott.

Szememből az álmosság pillanatok alatt szállt el és vontam szoros ölelésbe a velem szemben álló fiút.

-Annyira hiányoztál- bújok nyakához majd belepuszilok bőrébe- mióta vagy itthon?
-Már lassan két órája, Emma is itt van, nemrég ment el az anyja nemsokára Gemma is megy.- öleli át derekam szorosan, én pedig próbálom minnél jobban beszívni illatát és átölelni, hogy érezzem minden egyes porcikáját.