Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

11.

Másnap reggel elég későn keltünk fel,  10 óra volt mikor az órára pillantottam. Harry még aludt. Szép lassan kezdtem puszikkal behinteni arcát, majd egy kis idő után kinyitotta szemeit.

-Ezentúl így kelts fel mindig- mosolyog rám majd ad egy csókot. Szavaira kuncogni kezdek majd felhasalok az ágyon.
-Harry, 10 óra van, már anyáék biztos hazajöttek. Ha azt akarjuk hogy veled menjek Londonba akkor ideje lenne beszélnünk velük mert a géped délután indul.
-Jogos, gyere beszéljük rá őket.- mászott ki az ágyból majd kihúzott engem is és miután gyorsan mindketten átöltöztünk, lesiettünk a lépcsőn.

Már mindenki az asztalnál ült és amikor megjelentünk előttük ránk mosolyogtak.
-Sziasztok, milyen volt a tegnapi nap? -kérdezte mosolyogva anya.
-Jó volt. -válaszoltuk hirtelen egyszerre.
-Még annál is jobb, ugye srácok? -kacsint felénk Miranda.
-Ezt hogy érti a húgod? -kérdezte apa belekortyolva kávéjába.
-Nem tudom mire gondol.-ráztam meg a fejemet, hisz tényleg nem történt semmi tegnap.
-Viszont anya, apa lenne egy kérdése Harrynek.-ezzel előrébb löktem Hazzt aki csak elnevette magát rajtam, látszólag nem izgult a dolog miatt.

-Az az igazság, hogy haza kell mennem az anyukámhoz és arra gondoltam hogy Megan velem jöhetne. Csak egy hét lenne az egész.
-Nem is tudom Harry. -rázta meg apa a fejét. -Mit gondolsz Liza?
-Én elengedlek. -kortyolt bele teájába anya- Úgyis jól megy most a suli, egy hét még belefér. De csak akkor mehetsz ha megígéred hogy betartod a felirtakat.- én egyből tudtam hogy anya az orvos által felírt gyógyszerekre gondol, hogy ne váltson ki belőlem semmi depressziót vagy rosszullétet. Harry viszont értetlenül nézett.
-Harry, te meg nagyon vigyázz rá, megbízunk benned, de tudod hogy azért nem vagy átlagos, nem akarom őt minden újságon látni már holnap. -mondta apa Harrynek aki egyetértve bólintott és megígérte hogy le se veszi rólam a szemét.
-Akkor elengedünk. -mondta apa majd folyatta a reggelijét. Miranda szokásához híven bevágta a hisztit, hogy nekem nem kell suliba mennem de anyáék rávágták hogy ő múlt héten nem volt, megfázás miatt. Bár a két dolgot nehezen lehet összehasonlítani.

Már pakoltam be a bőröndbe, egyedül voltam míg Harry apával beszélgetett lent valamiről. Hirtelen ajtó nyílásra lettem figyelmes.
-Szia Kicsim, zavarok?
-Dehogy anya, gyere nyugodtan.- zártam be bőröndömet.
-Meg, én csak beszélni szeretnék veled mielőtt elmész.
-Okés, miről?-kérdeztem mosolyogva.
-Először is, kérlek tényleg szedd a gyógyszereket, tudod milyen hatással van rád ha nem szeded.
-Igeen, anya tudom, már ezerszer átéltem.
Anya csak felsóhajt, majd megsimogatja hajam.
-Tudom, de te is tudod hogy biztosra kell mennünk. Ha történik veled valami, még azt se tudjuk hogy hol vagy, nem tudunk egyből odarepülni. Kerüld a bajt rendben?
Aprót bólintottam, majd elmosolyodtunk.
-Jó, a másik dolog pedig Harry. Elfogsz vele menni Londonba egyedül. Nem félsz? Idősebb nálad és nem egy átlagos srác. Elengedünk mert bízunk benned, Harry meg épp elég felnőtt hogy tudja mit csinál, de azt akarom, hogy jól érezd magad.
-Tudom anya és de, egy kicsit félek de bízok Harryben. Tudod amióta vele vagyok azóta kezd néha visszajönni a régi énem. És ezt szerintem ő váltja ki belőlem, boldog vagyok vele.
-Ennek örülök. -mondta mosolyogva anya - akkor jöhet a csajos téma... -Értetlenül nézek rá.
-Ha megtörténne...
-Jaj anya kérlek ne -kezdek el nyivákolni neki mint egy 5 éves.
-De Megan ezt meg kell beszélnünk. Készen kell állnod rá.
-Anya, eleget tudok róla. Nyugi, tudni fogom hogy mikor jön el a pillanat és még az sem biztos hogy megtesszük. Csak egy hétre megyünk ki és túl korai lenne így is.
-Oké, de akkor is, ha megtörténne, vigyázzatok.
-Oké anya, köszönöm ennyi elég is volt. -hesegetem ki őt az ajtón amin Harry lépett be anya mögött.
-Indulhatunk Édes? -fogta meg a bőröndömet. Becézésére elpirultam amit észre is vett, majd miután adott egy gyors puszit orromra, felvette a bőröndömet és az ő táskáját és már mentünk is le a lépcsőn.

Az ajtó előtt még
elbúcsúztam anyuéktól és felkiabáltam Mirinek hogy indulunk. Lassan ballagott le a lépcsőn majd ölelte meg Harryt mosolyogva. Mikor azonban hozzám ért szúró pillantásokkal nézett.
-Esküszöm hogy legközelebb kijössz te is oké?-próbálom enyhíteni haragját.
-Biztos?
-Biztos.
Miranda arcán egy mosoly jelent meg majd átölelt és jó utat kívánt. Pár óra múlva már Londonban szálltunk le.