Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

19.

-Tessék?- jelentem meg könnyes szemeimmel előttük.

-Megan, én nem úgy.
-Nem úgy mi, Harry? Miért kellett hazudnod, mikor akartad elmondani nekem a turnét?- kezdek el sírni mire a srácok hátrálni kezdtek. Jobbnak is láttam ha elmennek, nem akartam hogy így lássanak minket. Rövid másodpercek múlva és pár gyors köszönéssel később, kettesben maradtunk.

-Én el akartam mondani Meg, azután hogy lefeküdtünk, de rosszul lettél és utána nem akartalak ezzel is mégjobban felhúzni.
-És akkor mi volt a terv Harry? Hogy ma este indulás előtt elmondod, hogy most elmész 10 hónapra? Vagy felhívsz a turné előtt pár perccel, hogy elmond? -ideges voltam és csalódott. Olyan szép volt a vele eltöltött hét, mintha egy álom világba csöppentem volna. Most pedig...mintha egy durva mozdulattal rántottak volna ki belőle.
-Nem, én csak. Nem tudom Megan.- sóhajt fel majd beletúr hajába -Annyira jól éreztem magam veled, hogy ki akartam zárni ezt az egészet. Tudom, hogy hibáztam de kérlek, beszéljük meg.
-Oké, beszéljük.
-Menjünk el valahova.
-Nem megyek sehova. Itt és most megbeszéljük. -állok még mindig előtte, karba tett kezekkel.
-Oké.- sóhajt fel- Meg, én tényleg el akartam mondani de olyan gyorsan jöttek a történések és nem akartam elrontani a pillanatokat. Figyelj, 10 hónapos turnéra kell mennem és előtte ki akartam kapcsolódni. Azért nem mondtam el mert...
-Várj! -szóltam közbe- Ki akartál kapcsolódni? Ennyit jelentettem számodra? Hogy velem ki tudtál kapcsolódni a turné előtt? -hadonászok kezeimmel miközben érzem, hogy egyre csak idegesebb leszek és könnyeim még mindig folynak végig arcomon. Harry próbál közbeszólni de nem hagyom neki. -Hát persze, hogy lehettem ennyire hülye, hisz én egy senki vagyok. Velem nyugodtan tudsz lenni anélkül, hogy bárki is zavarna. Tudod mit bánok Harry? Hogy megbíztam benned, hogy hagytam hogy te legyél az első csókom. Hogy hagytam hogy te vedd el tőlem azt amit már nem kaphatok vissza. De tudod mit bánok a legjobban? Azt hogy még ezek ellenére is szeretlek. Nagyon szeretlek téged és ez fáj a legjobban. Hallgatnom kellett volna anyáékra és véget vetni ennek az egésznek mielőtt te törted volna össze a szívemet.

Mindent kimondtam ami nyomta a szívemet. Talán ennek a felét sem gondoltam így, csak az indulat beszélt belőlem de muszáj volt kimondanom azt amit éreztem. A végére már úgy sírtam, hogy féltem hogy összeesek. Átölelt. Megtartott erős karjaival és hagyta hogy kisírjam magamat. El akartam tolni magamtól, látni sem akartam, de mégsem mozdultam. Szükségem volt rá, még akkor is ha most hozzá sem akarok érni, de jelen pillanatban mégis a karjai jelentették nekem a biztonságot és a menedéket.
-Szeretlek Megan. Kérlek ne mondj ilyeneket, mert tudom hogy ezt te sem gondolod így. Ezt most csak azért mondod mert nagyon törékeny vagy. De nem engedlek el téged Megan.

Harry szavai egy pillanatig megnyugtattak. Megnyugtatott a tudat, hogy itt van nekem. De nem lesz itt mindig, ahogy holnaptól kezdve sem. Neki élnie kell a megszokott életét, amely a turnézásokat is magába foglalja, ahogy a számtalan embert, akikkel a turnék során találkozik és megismerkedik. Rám viszont az ellentettje vár, a megszokott, unalmas mindennapok, a pár magányos óra, amit azzal tölthetek, hogy híreket olvasgassak róluk, ahogy az elmúlt években. Neki megvan a saját, izgalmakkal és kalandokkal teli élete, míg nekem marad a fájdalom. Tudom, hogy nem ő dönt, de jól esett volna, ha azt mondta volna, hogy nem megy. Hogy velem marad és nem megy el tőlem...de nem így történt. Ki lennék én, hogy megakadályozzam őt abban amit szeret, és hogy csalódást okozzak. Be kell látnom, Harry Styles mellett nem tudhatom, mikor jön a hír, hogy el kell mennie, hogy nem lesz velem.