ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨1.rész

Ez az nap is úgy kezdődött ahogy a többi. Egy nagy sóhaj kíséretében másztam ki az ágyamból ,és kezdtem elvégezni reggeli teendőimet .
Mikor kiértem a konyhába anya állt előttem ,ami számomra egy kicsit fura volt ,hiszen ha látogat akkor általában azt újságolja el, hogy kivel jár most éppen .
Apa már kiskoromban elhagyott minket ,és már rég feldolgoztam hiszen ,nem igazán törődök a múlttal .

-Szia drágám.- nyomott egy puszit arcomra, mire csak bólintottam egyet.

- Úgy gondoltam ,hogy készítek valamit az új szomszédnak amíg elmész dolgozni .- mosolygott rám mire, csak furán fürkésztem íriszeit.

- Nem tudtad?Pedig azt hittem, hogy a többi lakó már elpletykálta .- megforgattam a szemeim ,hiszen az egyetlen ember itt aki elpletykálja az ilyen dolgokat ,az ő. Ebben a panelházban senki se mond semmit. Mindenkivel jóban vagyok ,és sokan keresik a társaságom, mert meghallgatom őket.
Csak egy problémám van. Szólni nem tudok, hogy hagyják abba ,mert egyáltalán nem érdekel.

- Mire hazaérsz szerintem kész is lesz. Szeretném ha átvinnéd majd neki. - pakolta ki a hozzávalókat az én hűtőmből.
Megböktem vállát ,hogy rám figyeljen és mivel rám pillantott akadályok nélkül tudtam felemelni kezem és integetni neki egyet.

-Szia JeongGuk , vigyáz magadra .- intett vissza ,majd kilépve az ajtón mentem le a lépcsőn, és ki a szabadba. Nagyot szippantottam a friss levegőből és mosolyogva indultam meg a könyvtár felé .Szeretek itt dolgozni, hiszen nem néznek furának ha nem beszélek.
Csak könyveket vettem át és rendezgettem őket. Meglepő módon nagyon jól fizetett ,és a lakbért is simán kitudtam fizetni belőle .

-JeongGuk.- szólt valaki hátam mögül ,mire rápillantottam.

- Ezeket át tudnád rakni arra a könyvespolcra .- mutatott munkatársam az előttem lévő tárgyra .Bólintottam egyet, majd odasétálva kezdtem el pakolgatni őket .Imádom a könyveket és az a jó ebben a munkában ,hogy van egy csomó időm kiolvasni párat .A főnök és a munkatársak is tök jó arcok ,bár nem igazán szoktak beszélni hozzám .Megértem, végtére is csak bólogatni vagy rázni tudom a fejem. Telefonom csörgésére lettem figyelmes amit kivettem nadrágzsebemből és akkor vettem észre ,hogy anya hív. Nagyot sóhajtva emeltem fülemhez a telefont és kopogtattam egyet kijelzőjén, hogy figyelek.

- Láttam az új lakót .- ujjongott a telefonba .Nagyszerű ,szóval már kukkoló is lett.

- Esküszöm ha fiatalabb lennék ,járnék vele .- áradozott .

- Szerintem fiatalabb mint te, de majd kiderítem neked .- jelentette ki.

- Szerintem jól ellenétek együtt .Ez egy jó barátság kezdete lenne .- barátság?Hiszen tudja ,hogy nekem nem megy a barátkozás. Egy barátom sincs amit anya nem szokott annyiban hagyni. Egy csomó lánynak is bemutatott már, akik elsőnek örültek nekem de miután nem válaszoltam nekik többszörös kérdésükre sem ,ezért elmentek.

- Ne legyél szomorú kicsim .- hallottam anya hangjában az aggodalmat.

- Senki sem marad egyedül. Mindenkinek szánt a sors valakit . - bíztatott mire nagyot sóhajtottam .Ha lesz is valakim nem fog kibírni sokáig ,hiszen nem vagyok az a nagy kapcsolatteremtő ember.

- Én hazamentem oké?A süti a hűtőbe van .És ha megtudom, hogy te etted meg ,esküszöm az életemre JeongGuk, hogy megtalállak .- szinte láttam magam előtt ahogy fenyegetően mutogat .
Megtalál?
Hiszen tudja hol lakom. Elmosolyodtam hiszen anya mindig tudja ,hogy derítsen jókedvre.

- Most nevetsz igaz?- kérdezte meg ,mire megkopogtattam telefonom képernyőét.

- Jó munkát kicsim, szeretlek.- halottam ,hogy száját közelebb rakja a telefonhoz és egy cuppanós puszit nyom nekem a tárgyon keresztül .
Megráztam fejem még mindig mosolyogva, majd kinyomtam telefonom.