ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨31.rész

- Elfáradtam !- jelentettem ki fáradtan ,mire Jimin felnevetett.

- Mondtam, hogy hívjunk segítséget .- nézett rám vállai felett .Még, hogy könnyű a tolószék. Ezért még kinyírom Siwont .Felcipelni rohadt nehéz volt ,mondjon akárki , akármit. Esküszöm ha ráérek ,szerelek be a panelbe egy liftet .

- Kérsz inni ?- indult el úgy, hogy még nyelve hegyét is kidugta a koncentrálás érdekében, hiszen nem igazán tudja még irányítani a tolószéket.

- Hagyd csak. Megcsinálom .- toltam őt bentebb, és a hűtőhöz siettem.

- Eltudtam volna odáig gurulni .- biggyesztette le ajkát Jimin ,mire felnevettem .Aranyos, hogy próbálkozik ,de lássuk be, ez most macerás neki.

- Én is megtudom csinálni, te csak pihenj .- vettem ki neki is egy palackozott vizet ,és felé tartottam ,amit el is vett.

- Köszi.- mosolyodott el ,majd ajkai közé vette az üveget. Elidőztem egész arcán, hiszen a nap pont úgy világított be az ablakon ,hogy átjárta a fiú arc vonalát ,és így gyönyörködhettem benne.

- Van valami az arcomon, hogy így bámulsz?- nézett rám kérdőn.

- Azt hiszem belészerettem újra .- mondtam el számára a bennem megfogalmazódott mondatott ,mire elpirult.

- Nem szoktál így elpirulni, mi van veled?- nevettem el magam.

-Te meg nem szoktál ilyeneket mondani .- röhögött fel ő is rendezve arca színét.

- Szokd meg. - rántottam meg vállam ,mire gyanakodva nézett íriszeimbe.

- Fura vagy, valamiben mesterkedsz .- kijelentésén mosolyogva megforgattam szemeim.

- Olyan rossz az ha kimutatom a szeretetem a pasimnak?- hajoltam hozzá közelebb.

- Soha nem mondanád ki hangosan ,hogy "a pasimnak".Beteg vagy?- tette kezét homlokomra .Csak megszeretném nyugtatni, és elfelejtetni erről az egész dologról ami körülöttünk van .Ilyen furának tart mert bókolok neki?

- Mondtam már ,hogy imádom a szemeid?- húztam egy kicsit az agyát hiszen szemmel láthatólag idegesített ez az énem.

- Fejezd be Jeon .- próbált engem kikerülni a tolószékkel, több- kevesebb sikerrel.

- Hova mész?- kérdeztem rá, majd egy kicsit arrébb álltam tőle .

-A szobába ,de nem kell a segítséged, megoldom egyedül is.- küszködött az irányítással .Eltelt vagy 5 perc ,és még a szobát sem közelítette meg ,pedig alig volt pár méterre.

- Segítek .- ajánlottam fel, mire mérgesen nézett rám.

- Mondom, hogy megy, mindjárt ott vagyok .- nézett vissza a folyosóra.

- Jimin !Mire eljutsz odáig megöregszünk .- horkantam fel .

- Ha megunod 40 évesen, ott van Taehyung ,akkor még nem lesz késő összejönnöd vele .Aztán összeházasodtok, gyerekeket fogadtok örökbe, vesztek egy házat, én pedig még mindig méterekre leszek az ajtótól .- hadarta el feszülten, mire furán néztem rá.

- Most ,hogy jött ide Taehyung?- értetlenkedtem hiszen fel sem hoztam őt.

- Anyukád mondta, hogy elmész hozzá este .- forgatta szemeit gúnyosan.

- Anya honnan tud róla?- gondolkodtam hangosan.

-Taehyungal beszélt, és ő mondta neki .- grimaszolgatott közben.

- Figyelj ,csak a te érdekedbe megyek hozzá, nem csinálunk semmit .- álltam Jimin elé aki csak a mellettünk lévő falat tanulmányozta.

- Na persze,szerintem már többször is lefeküdtetek egymással, és csak szánalomból vagy velem .- miért csinálja ezt velem folyton?