ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨28.rész

Mivel Jimin állapota rosszabbodott, az orvosok úgy döntöttek mesterséges kómába teszik .Szinte ordítani tudtam volna fájdalomtól ,és az aggódástól .Mi lesz ha nem kel fel soha?
3 hónapja nem csinálok mást, csak a korház, és az edzőterem között ingázok.
Hogy miért?
Jóval erősebb szeretnék lenni, hogy innentől megvédhessem Jimint minden idiótától.
És elég jól haladok .Izmosabb, és elszántabb lettem. Taehyung rengetegszer akart elhívni kiruccanni, mivel szerinte nagyon magamba fordultam, pedig csak egy hatékony terven agyalok Hoseok ellen .Már csak Jimin megerősítése kell .Már ha persze felébred.
Erre a gondolatra erősebbet ütöttem a boxzsákra, ami a tartóvassal együtt terült el a földön.

- Most csinálhatom meg.- jött ide hisztizve Jin, az egyik főnöke a helynek akivel jóba lettem ezalatt a 3 hónap alatt.

-Bocs ,mindjárt megcsinálom .- töröltem le izzadt homlokom, lilás árnyalatú kezemmel .

- Hagyd csak ,menj és pihenj egy kicsit, már 5 órája megállás nélkül ütögetted a zsákot .- tette kezét vállamra ,mire csak bólintottam egyet és az öltözők felé mentem .Vizemet elvettem a táskám mellől ,majd számhoz tartva ittam belőle egy keveset, a többit pedig arcomra locsoltam.
Nagyokat lélegezve dőltem lehajtott fejjel a szekrénynek ,és kezemet nyakamhoz raktam ,majd masszírozni kezdtem azt.

-Jungkook, hívnak .- adta kezembe telefonom ,amit fáradságomba az edzőterembe hagytam.

-Köszi Hyung.- húztam el a zölden villogó ikont és tartottam fülemhez.

-Szia....- szólt bele alig hallhatóan egy férfi.

- Helló !?- tünt inkább kérdőnek hangom ,mint kijelentésnek.

- Kook, Jimin vagyok....- gyengén ejtette ki szavait, mire szemem kétszeresére nőtt .Jól hallottam?

-Jimin?- kérdeztem rá, mivel az elmúlt hónapokban sokszor játszadozott velem az elmém.

- Felkeltem .- erősítette meg mire egyből cuccomhoz nyúltam.

- Ne mozdulj ,mindárt ott vagyok .- parancsoltam rá, majd intettem egyet Jinnek.

- Nem tudok .- sóhajtott fel, mire eszembe jutottak Siwon szavai, valószínűleg ezért mondta ezt.

-Sietek.- tettem zsebre a készüléket ,majd futva tettem meg azt a pár métert a korházig ami szerencsére közel volt.
Mindenki furán nézett rám mikor majdnem felborítottam az egyik ápolónő .Jimin szóbájába egyből benyitottam, ahol nem találtam a fiút. Ajkamba harapva túrtam hajamba .Remélem tényleg nem valami képzelődés volt az egész telefonbeszélgetés.
A folyosókat szelve nem láttam őt sehol ,ezért az udvarra siettem ahol az egyik padon ülve beszélgetett Siwonnal és mikor felém nézett az idő is megállt. Ott ült  előttem, őszinte de egyben kérdő mosolyával ,mikor végignézett rajtam.

- Te idióta ,így jöttél be ?- kiabált felém Siwon ,mire ránéztem.

- Ez a kölyök .- csapta magát homlokon ,majd leesett mire mondja. Szinte alig takarta valami felsőtestem .Akkor már értem miért pirult el mindenki tőlem, pedig már arra gyanakodtam ,hogy valami fertőző járvány terjedt el.
Egy nagyot sóhajtva néztem újra Jiminre, majd lágymosolyra húzva ajkaim indultam el felé .
Mikor odaértem gyengén végigsimítottam arcán, pótolva az eddigi hiányt ,majd ajkaira tévedt tekintetem.

- Oké ,azt hiszem én már nem kellek .- ütött vállon Siwon, majd fájó tekintettel rázta meg kezét.

- Miből vagy te?- sziszegve ment errébb ,mire halkan felnevettem .Örültem neki, hogy elismer.

- Hiányzott ez .- nyúlt arcán helyezkedő kezemre és fogtam meg azt.

- Ha tudnád te mennyire hiányoztál nekem .- mondtam íriszeibe nézve.