ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨2.évad✨9.rész

1 évvel később

-Kicsim, hányszor mondtam, hogy rakd el az alsógatyáidat és ne hagyd szanaszét .- hallottam mag Jimin hangját mire megforgattam szemeim .Mióta vettünk magunknak egy házat olyan rendmániás lett mint anya.
- Kicsim mi lenne ha lenyugodnál és segítenél nekem .- kiáltottam vissza mire tarkómba éles fájdalom nyilallt.
- Még elindítani se tudod. - dühöngött tovább majd arrébb lökve csinálta meg a mosógépet .
- Komolyan mondom. - sóhajtott fel majd indult volna ki a fürdőből viszont visszahúztam magamhoz.
- Tudom hogy feszült vagy az állásinterjú miatt de hidd el sikerülni fog.
- Mondod ezt te akinek tényleg minden sikerül .- húzta fel orrát ducisan.
- Ügyes leszel kicsim .- pusziltam homlokára mire elmosolyodott.
- Ilyenkor úgy érzem magam mint egy házisárkány .- röhögött fel.
- Mert ilyenkor az is vagy . - adtam igazat neki.
- Hé.- csapott vállon.
- Így szeretlek .- húztam magamhoz közelebb egy csókra.
- Mit szolnál hozzá ha lenyugtatnálak valamivel?- toltam neki a falnak szorosan.
- Mivel?- kérdezett rá sűrűn emelkedő mellkassal mire elmosolyodtam .
- Játszunk egy kicsit .- támadtam le nyakát mire felnevetett.
- Remélem tényleg azt akarod csinálni és nem úgy mint múltkor elhívni engem játékgépezni .- nyúlt pólóm alá.
- Azt jobban szeretnéd?- néztem szemeibe kérdőn.
- Bolond .- kezdeményezte most ő a csókunkat.
- Így jó?- állt meg előttem öltönybe majd hajára pillantottam. Látszódott rajta hogy annyira elintéztük egymást hogy a haját alig tudta beállítani és szerinte hajat mosni már nem lett volna ideje.
- Tökéletes vagy .- kacsintottam rá majd visszafordultam a telefonomhoz.
- Ja látom mennyire figyelsz rám.- horkantott fel majd megtámaszkodott vállaimon és úgy nézte üzenetváltásom Taehyungal.
- Mikor jönnek haza Amerikából?- kérdezett rá szerelmem.
- Azt mondta hogy jövő hétre itthon lesznek már .- raktam le a telefont zsebembe. Lisa munkája miatt költöztek ki egy hónapra és Tae annyira hisztizett hogy kénytelen volt elvinni őt magával.
- Tudod ha sikerül megszereznem az állást .- kezdett el köröket rajzolgatni tarkómra majd folytatta.
- Akkor talán gondolkodhatnánk a házasságon úgy mint anyukádék .- szemeim a kelleténél is nagyobbak lettek kijelentésén .
- Figyelj anyuék lehet gondolkodnak a házasságon Siwonnal de ha tényleg megteszik ez a föld nem lesz többé .- fordultam Jimin felé.
- De egyszer megházasodunk ugye?- biggyesztette le ajkát mire sóhajtottam egyet.
- Persze de előtte kéne valami amivel el is vehetlek .-néztem félre.
- Mi? - kérdezett rá elgondolkodva.
- Mondjuk egy gyűrű .- emeltem fel zsebemből a már 2 héttel ezelőtt megvett tárgyat és nem mertem odaadni neki mert azalatt a 2 hétben egyfolytában zaklatott engem a házassággal olyan volt mintha minden lépésemet tudná.
- Minek van nálad gyűrű?- húzta fel egyik szemöldökét majd mikor leesett neki mit akarok elvette kezemből a gyűrűt és a pulton található poharat ami tele volt vízzel rám öntötte .Nem erre számítottam.
-Jimin mi a...- álltam fel ülő helyzetemből kérdőn.
- Úristen ezt nem álmodom tényleg megtetted .- tátotta el száját hihetetlenkedve.
- Ez volt az évszázad reakciója .- törtem ki szememből a vizet.
- Ne haragudj de annyira gyerekes és felelőtlen vagy na meg persze...- kezdett bele azonban én leintettem őt hogy ne folytassa.
- Azt hittem majd nekem kell megtennem és annyira meglepődtem .- húzta el száját.
- Még választ sem adtál honnan tudjam hogy nem nyírsz ki és szaladsz el a gyűrűvel odaadni a titkos pasidnak?- néztem rá viccesen.
- Fel se tetted a kérdést csak felmutattad a gyűrűt .- nevetett fel .Igaza van.
Park Jimin. Hozzám jönnél?- álltam meg előtte és kezeimet derekára helyeztem.
- Nem igazából most hogy mondod tényleg van egy titkos pasim .- tette karjait nyakam köré mosolyogva.
- Akkor?- kérdeztem rá újra.
- Igen hozzád megyek .- csókolt meg hosszasan.
- Tudtam hogy nem vagy egy romantikus lélek de azért sütit vehettél volna .- nevette fel miután elválltunk.
- Veszek és megünnepeljük az új állásoddal együtt .- mosolyogtam rá kedvesen.
- Azért készüljünk fel a legrosszabbra is.- mutatta fel mutatóujját.
- Oké akkor hozok neked egy kötelet hogy ne engem nyírj ki ha nem kapod meg az állást.
- Bolond vagy .- puszilt szájon majd még utoljára megnézte magát a tükörbe.
- Sok szerencsét .- köszöntem el tőle egy hatalmas vigyorral arcomon.
Miután Jimin elment egyből a közeli cukrászdába indultam és vettem egy tortát magunknak amit az ajtóba sikeresen le is ejtettem szóval ha úgy vesszük vettem neki egy tortát és ami megmaradt belőle.
Hat óra után nyílt az ajtó és egy kicsit sem vidám Jimin lépett be rajta.
- Semmi baj kicsim majd a következő menni fog .- próbáltam menteni a helyzetet.
- Nem megyek a következőre .- indult meg felém majd hirtelen ugrott a nyakamba.
- Sikerült Kook enyém az állás .- ujjongott mire egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Örülök neked kicsim .- pusziltam nyakába majd a tortához vezettem.
- Leejtetted igaz?- kérdezett rá rám sem nézve mire egy halk igen után leültem a székre.
- Rád még egy tortát sem lehet bízni .- röhögött fel hitetlenkedve majd elkezdtük enni az édességet.
Hihetetlen mennyire megtudta változtatni az életem egyetlen ember .Régebben gondolni se mertem arra mi lesz ha lesz egyszer valakim .És az a rengeteg öröm és fájdalom mind megérte hiszen itt ülök Jiminnel szemben .Minden álmom teljesült és örömmel kijelenthetem hogy boldog vagyok. Miatta.
Miért én lettem az akinek örömet okozhat egyetlen egy mosolyával is .
- Ijesztő vagy mikor elbambulsz .- mutatott felém a villával.
- Te pedig ijesztő vagy minden éles dologgal a kezedben. - vágtam vissza.
- Bunkó .- nyújtotta ki rám a nyelvét majd egy hatalmas mosolyt villantott rám.
- Szeretlek.- arca kérdőre változott majd homlokomhoz nyúlt.
- Mi van veled még lázas se vagy?- mosolyodott el.
- Nem mondhatom hogy mennyire odavagyok érted?- kérdeztem rá.
- Remélem nem valami hülyeségen gondolkodsz .Fura hogy elbambultál és az is hogy utána ilyeneket mondasz nekem.
- Annyi mindenen mentünk keresztül és ez a legfurább?- bámultam rá furán.
-A legfurább dolog az hogy még mindig együtt vagyunk .És nem bánom a történtek egy percét sem mert azok nélkül nem ülnénk itt most .- tette kezét enyémre.
- Igazad van de az esküvőre nem lesz meghívva Hoseok.- jelentettem ki .
- Már megint elrontottad a romantikus pillanatunkat jeon.- nézett rám mogorván.
- Ismersz nem?- döntöttem oldalra fejem gyerekesen.
- De igen Jeon.- állt fel az asztaltól majd hozzám lépkedve ült ölembe.
- Így szeretnék maradni egész este .- hangoztatta.
- Én nem szerintem kényelmetlen .- ásítottam egyet a hatás kedvéért.
- Komolyan mondom hihetetlen vagy . - forgatta meg szemit .
- Az ágy sokkal kényelmesebb .- ajánlottam fel.
- Azt mondod játszunk megint?- kérdezett rá nevetve mire megrántottam vállam.
- Talán igen .- pusziltam ajkaira.
Pontosan erre vártam egész életemben .És örülhetek neki hogy a fentiek egy angyallal ajándékoztak meg engem. Soha többé nincs olyan hogy nélküle mert abba beleőrülnék .Miért én ?miért ő?Talán azért mert a sors egymásnak teremtett bennünket és ennek kimondhatatlanul örülök.

Vége