ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨6.rész

Ilyen jól talán még sosem aludtam. Örültem neki, hogy nem vagyok egyedül, és ez úgy látszik az alvásomon is segített.
A nap gyenge sugaraira ébredeztem, és mikor kinyitottam szemeim ,Jimin hatalmas barna íriszeivel találtam magam szembe. Gondolkodva szuggerált engem és titkon reménykedtem, hogy nem azért gondodolkodik ennyire ,hogy,hogyan is kéne kinyírnia engem.

-Jungkook...- ejtette ki nevem suttogva ,amitől fura érzés kerített hatalmába.

- Miért ver ennyire a szívem a közeledbe?- jött hozzám közelebb így érezhettem meleg leheletét arcomon . Remélem nem azért ilyen a szíve mert szívinfarktust fog kapni. Nagyon nincs kedvem megint a korházba kikötni.

- Eljössz velem ma a temetőbe?- kérdése meglepett és váratlanul jött. Mit keresne a temetőbe ilyenkor?

-Nem szeretnék egyedül menni .-motyogta orra alatt .Bólintottam egyet beleegyezés képpen ,amit egy hatalmas mosollyal díjazott.
Talán még pár percig meredhettünk szótlanul egymás szemébe amit végül én törtem meg azzal, hogy felelltem az ágyból. Jimin átment a cuccaiért addig én gyorsan megreggeliztem, bekötöttem sebes kezem és felvettem valami normális ruhát.

- Mehetünk?- kérdezte egyből mikor kinyitottam az ajtót. Talpig feketében volt és ez a szín rettentően kiemelte festett szőke hajkoronáját, ami az elmúlt időben lenőtt neki ,de úgy látszik  nem igazán foglalkoztatta. Ránéztem begipszelt lábára ,és kérdőn tekintettem rá. Hogyan fog így eljutni a temetőig?

- Felhívtam egy ismerősöm, hogy vigyen el addig minket .- indult el sietősen mintha valamit titkolna előlem . Elindultam utána, majd mikor leértünk egy hatalmas fekete kocsi várt a panel előtt minket. Remélem nem akarnak elrabolni vagy ami rosszabb ,már egyből a halottaskocsiba rakni.

-Sziasztok.- köszönt egy ismerős alak a kocsi mellől akit elsőnek nem ismertem fel, de miután közelebb jött hozzánk ,megláttam életem megkeserítőjének arcát.

-Jó látni ,Jeon. - húzta fölényes mosolyra ajkait Taehyung. Rezzenéstelen arccal néztem mindvégig szemébe ,amiben szintén nem láttam semmit.

- Beszállás, nem várok egész nap .- nevetett fel és a kocsiba ült.

- Sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb .- hajtotta le fejét Jimin bűnbánón. Nem foglakozva a fiatalabb mondandójával beültem a kocsiba, amit Jimin is követett gyorsan akartam túlesni ezen ,még véletlen se Taehyung miatt ültem be ellenállás nélkül a kocsiba, hanem Jimin miatt.

- Hogy van a lábad?- kérdezte meg a mellettem ülőt.

-A járás még nehézkes de túlélem .- mosolyodott el a fiú ,mire megforgattam szemeim.

- Milyen érzés 25 évesen egy lepukkant könyvtárba dolgozni?- nézett rám a visszapillantóból.

- Hülye kérdés, úgy se tudnál rá válaszolni .- kanyarodott be a temető oldalához, szomorú tekintetem lesve, majd elkuncogta magát mivel a régi JeongGuknak nyomátse látta rajtam.

- Majd hívsz ha végeztetek .- paskolta meg Jimin vállát, és beszállva a kocsiba elindult .Ugyan olyan kibírhatatlan ember maradt mint volt.

- Jössz?- intett fejével a temető bejárata felé ,mire csak bólintottam.
Kedvem a szörnyűbbnél is szörnyűbb lett. A negatív környezet teljesen kikészített.

-Szia mama.- állt meg egy kis sírnál ,majd táskájából kivett néhány eltört virágot. Miért nem vett kintről, volt egy csomó árus akik szívesen adtak volna neki.

- Október 13. Szerencsés nem igaz?Mindig ezt mondtad .- kezdett el szipogni Jimin.

- Addig amíg éltél az is volt .- válaszolta meg költői kérdését ,majd felém fordult.