ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨11.rész

Egy teljes hete ,hogy Jiminnel összevesztünk és azóta kisem jövök a szobámból. Taehyung számtalanszor próbált felvidítani, de erre csak egy ember lenne képes ,aki most valószínűleg a lakásán éli tovább az életét .Nélkülem .Ő volt az első ember akihez igazán kötődtem de sosem mertem bevallani magamnak.

-Kook, kérlek gyere ki.- könyörgött, a mai nap folyamán sokadjára Taehyung ,a zárt ajtó túloldaláról.

- Sajnálom, de nem hagytál más választást .- vicces, hogy ezzel a fenyegetőzéssel próbálkozik, tudhatná, hogy semmi értelme neki. Pár perc múlva a bejárati ajtó csapódását hallottam. Elment?

-JeongGuk !- anya mérges hangjára felkaptam a fejem. Francba ,képes volt felhívni őt?

- Nyisd ki az ajtót .- dörömbölt rajta ingerülten. Még csak ez hiányzott, rohadtul nincs kedvem most a kiosztásaihoz.

-Az mondtam nyi....- nem tudta befejezni, mert az eddigi csukott ajtó, a földön végezte ,amin látszólag nem csak én, de ő is meglepődött. Tudtam ,hogy ha nagyon mérges bármire képes, de kiütni az ajtót a helyéről, minden képzeletemet felülmúlta.

- Fiam!- lépkedett közelebb az ágyamhoz, újra felvéve dühös arckifejezését.

- Még is ,hogyan gondoltad, hogy bezárkózol egy hétre?Taehyung aggódik miattad ,és teljesen kivan. - ült le mellém .Taehyung csak ne aggódjon miattam, azt csak Jimin teheti meg.

- Mi történt ,ami miatt így elzárkóztál mindentől? - kérdezett rá, a morcos arckifejezését háttérbe szorítva. Nem akarom ,hogy bármi köze legyen anyunak az egészhez. Nem vagyok csecsemő, hogy mindent ő intézzen helyettem.

- Összevesztek Jiminnel.- jött bentebb Taehyung ,majd mikor meglátta a földön heverő ajtót nyelt egyet.

- Akkor... én most megyek és.... keresek valamit amivel visszarakhatom .- mutogatott háta mögé, majd el is tűnt.

- Miért vesztetek össze?- fordult felém anya ,mire megrántottam vállam.

- Drágám ez az élet rendje. Összevesztek, utána úgy is kibékültök .- mosolygott rám bíztatón .Nem tud semmit ,ez nem egy sima veszekedés volt a részünkről .Bár én nem tudtam neki elmondani a dolgokat ,a távolodásomat viszont kifejeztem ,mikor megakart közelíteni.

- Menj át hozzá .- ajánlotta fel ,mire ránéztem .Jó ötlet ez?Ha ki is nyitja az ajtót mit tegyek ,hogy újra jóba legyünk?

- Nem bujkálhatsz egész nap a szobádba .- paskolta meg vállam ,majd felállt az ágyról.

- Csak ügyesen kicsim .- kacsintott ,és ő is itt hagyott . Francba a makacsságommal, mit kellene tennem?Éjjeliszekrényem fiókjából kivettem egy vázlatfüzetet ,amit utoljára 20 évesen használtam ,és egy tollat kezembe fogva gondolkodtam a tökéletes bocsánatkérésen.
Még soha senkinek sem írtam ilyet, és reméljük egy egyszerű sajnálom is megteszi majd. Felvettem valami elviselhetően kinéző ruhát, majd az ajtóhoz siettem.

- Hova mész ?- jött mellém Taehyung, mikor a papucsomat vettem fel. Jimin ajtaja felé mutogattam amit csak egy sóhajjal nyugtázott.

- Sok sikert .- mondta gúnyosan a szavait ami egy kicsit elbizonytalanított .
Ő is úgy fog viszonyulni ehhez az egészhez ,mint most Tae?Próba szerencse, nem igaz?Megnyalva kiszáradt ajkaim ,lépkedtem a lakása ajtaja felé ,majd kezemet felemelve kopogtattam az ajtón.
Vártam 1 percet ,2 percet, 5 percet, de nem jött ki. Ennyire megharagudott volna?

-JeongGuk, rég láttalak .- mosolygott rám a felettünk élő szomszéd, mire biccentettem egyet.

- Ha Jimint keresed ő már nincs itt. Ma utazott el a családjához .- mondta ,mire kétszeresére nőttek szemeim .Itt hagyott?