ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨2.rész

Mivel hétvége van arra gondoltam ,hogy kitakarítok itthon ,hiszen úgy sincs más teendőm. Napomat az ablak kinyitásával kezdtem, némi friss levegőt biztosítva magamnak. A seprűt kezembe fogva kezdtem el valamennyivel tisztábbá tenni a lakást .A rádióhoz nyúlva ami a mosogató melletti kis szekrényen foglalt helyet, kapcsoltam be ,hogy azért ne unjam halálra magam.

- ......segítek .- hallatszódott egy mondatfoszlány ablakom felől. Igaz, hogy a hatodikon éltem de még így is tisztán kivehető volt ,hogy ki mit is társalog kint a panelház előtt. A csendes környék előnye ez volt, mivel így nem unatkoztam annyira. Ám voltak hátrányai, mint például a kocsik zaja ,amiket akadályok nélkül hallhattunk hiszen ez az egyetlen egy panel volt a környéken ,és persze néhány ház ahol idős emberek éltek. Esténként hallhattam a kutyájuk ugatását ,és mára ezt már megszoktam ,hiszen erre alszok el nap, mint nap.
Az ablakhoz lépkedve néztem ki azon ,hogy megnézhessem a hang tulajdonosát ,hiszen nagyon ismerős hangszíne volt.
Kidugtam a fejem a párkányon, és szemeimmel kutakodtam a bokrok ,és a padok közt .A panel ajtajához pillantva, vettem észre a tegnapi fiút. Hogyan is hívták?Jiyun?Jihun?Jimin? Igen azt hiszem Jimin. Nem igazán szoktam megjegyezni a neveket ,hiszen fölöslegesnek tartom .Nem szólíthatom nevén az illetőt, és így időpocsékolás lenne. Nem szentelek neki túl nagy figyelmet.

- Adja ide a szatyrokat nyugodtan ,felviszem önnek .- mosolygott az ismerős nénire Jimin.

-Jaj fiacskám olyan kedves vagy, mint JeongGuk.- dicsérte meg .

-JeongGuk?- kérdezte vissza .Francba ,nem akarom, hogy tudja a nevem .
Két lehetőségem volt .Kiugrok az ablakon ,hogy elterelhessem a figyelmüket, bár ez az opció nem lenne túl jó a hatodikról,vagy pedig lefutok ,és improvizálok. A másodiknál döntöttem ,ezért a seprűt elengedve kezdtem el szaladni az ajtóm felé. Szinte szeltem a lépcsőket kettesével.Mikor kinyitottam az ajtót ,mindketten egy személyként fordultak felém.

-Je...- kezdett bele az idős néni, ám én betapasztottam száját kezemmel. Éreztem a néni meglepődöttségét levegővételén ,és az előttem lévő fiú kíváncsiságát.

- Ön ismeri ezt a fiút ? - mutatott rám Jimin ,mire a nénire nézve elkezdtem nemlegesen rázni a fejem ,hogy ne mondja azt, hogy igen.
Elvettem kezemet szája elől, mire megkönnyebbülve fújta ki a levegőt.

- Ismerem ,persze .- mosolygott rá ,mire csak fellélegezve raktam át testsúlyomat másik lábamra.

- És mondjátok csak, összeismerkedtetek már?- kérdezte inkább csak  tőlem reménykedve abban ,hogy igent mondok. Itt minden lakó ismeri a történetem, és valamilyen szinten próbálnak segíteni is.

- Még nem volt megfelelő alkalmunk rá.- mondta az előttem álló.

- Értem.- nézett rám szomorkásan ,majd elvette Jimin kezéből a szatyrokat .

- Úgy is az elsőn lakok, eltudom odáig cipelni őket .- mosolygott rá hálásan.

- Vigyázzatok magatokra kedveskéim .- intett nekünk, mire Jimin visszaköszönt ,én pedig csak bólintottam egyet.

- Kedves hölgy .- bökött, a most már lépcsőnél tartóra.

- Hány éves vagy?- kérdezte meg hirtelen, mire furán néztem rá.

- Bocsi a kérdésért ,de nagyon érdekel .Tegnap is már ezt találgattam ,mikor becsuktad előttem az ajtót .- vakarta meg tarkóját. Érdekes volt látni ,hogy valaki kíváncsi anyun kívül .

- Akkor kezdem én .- mosolygott rám biztatón ,annak reményében ha ő elmondja, hátha én is .De ez nem volt lehetséges.

- Jövő hónapban leszek 21 éves.-fürkészte szemeim érdeklődőn. Szóval fiatalabb nálam.