ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨3.rész

Boldogan léptem ki az ajtómon, hogy munkába indulhassak .A hétvégék nekem olyanok voltak mint a pokol. Négy fal közé voltam bezárva, saját akaratatomból. Anya szerint elmehetnék kikapcsolódni ilyenkor mint a velem egyidősek .És kivel?Nincs senki rajta kívül ,őt meg nem vihetem, még is csak az anyám, és nem a haverom.

-Szia.- lépett mellém Jimin, mire csak megforgattam szemem. Igen, mióta ideköltözött ez a másik oka, hogy nem megyek ki a lakásból, mert valami véletlen folytán, mindig akkor van dolga mint nekem ,és kezdem már kicsit unni.

- Milyen volt a hétvégéd?- kérdezte mikor már az utcán sétáltunk. Kifújtam a levegőmet ezzel is nyugtatva magam .
Tényleg ennyire sötét, vagy csak megjátssza magát?Ebben az egy hónapban lehetőségem adódott sajnos kiismerni őt .
Mikor két napig nem lát a hétvégék miatt, ami számomra megnyugvás ,mivel így nem idegesítem fel magam miatta, mindig úgy kezdi a mondatot, hogy képzeld el.

- Képzeld el ,összebarátkoztam egy nagyon kedves fiúval .Itt lakik a közelben .- elképzelem, de nem azt, hogy összeismerkedtél valakivel, hanem, hogy csöndbe maradsz.

- Kim Taehyungnak hívják, és nagyon kedves.- mosolyodott el mondata végére ,mire nekem a név hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Láthatta csendes kiakadásom ,mivel elém lépve megállásra kényszerített.

- Minden rendben?- aggodalmaskodott, majd kicsiny tenyereit vállamra helyezte.

3 évvel korábban:

- Gyerünk Jeon, ne legyél ennyire gyenge .Elvileg te vagy az idősebb, nem?- fogta meg ingem Taehyung, ezzel még jobban megrémítve engem.

- Anyád helyében már rég kidobtalak volna. Nem zavar, hogy a körülötted lévők tudnak beszélni ?- köpte felém a szavakat .Fájt, iszonyatosan fájtak a szavai, de az évek során megtanultam elfolytani az érzéseimet.

- Olyan vagy mint egy kibaszott gyerek. De tudod mi a vicces?Ők megtanulnak beszélni. - nevetett fel, majd elengedte ingem szélét. Elvette mellőlem táskám ,és kiborítva belőle mindent, keresett magának értékelhető dolgokat ,amiket elvihet magának.

- Anyuci adott költő pénzt?- mutatta fel tárcámat ,majd kivette a benne található pénzt. Utolsó éveimet jártam az egyetemen és mellette rengeteget dolgoztam, hogy anyának megtudjam venni azt a méregdrága karórát amit kinézett magának.

- Még a végén meggazdagszunk tőled .- számolta a pénzt, majd zsebébe rakta .

- További szenvedést, Jeon .- intett, majd a mögötte állóakkal elindult. Sajnálom anya, úgy látszik idén se kapod meg az órát.

Visszaemlékezés vége

-Jól vagy?- tette kezét homlokomra Jimin ezzel megszakítva elmélkedésem. Felemelve kezem löktem el magamtól övéit, így újra egy falat húztam magam köré. Nem foglalkozva meglepődöttségével ,kerültem meg, és mentem a zebra felé, ami elválasztott a könyvtártól.

- Most miért vagy ilyen ?- fogta meg karom, amit egy húzásra kirántottam gyenge szorításából.

- Rosszat mondtam?Megbántottalak?- tette fel sorban a kérdéseket . Idegesít, hogy ilyen közel van, kibírhatatlan a folytonos kedvessége és törődése. Gyűlölöm, hogy egyfolytában beszél, és követ mindenhova.
Mit sem törődve a zebra előtt álló lámpa jelzésével, léptem le a járdáról és indultam el a könyvtár felé.

- Vigyázz .- lökött valaki rajtam egyet, így elvesztve egyensúlyom estem a földre .Egy fékezést hallottam ,majd egy hangos kiáltást, mire felemeltem fejem a földről.