ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨27.rész

Tegnap hamar lefeküdtünk aludni Taehyungal ,mivel mindkettőknél ott volt valami nyugtalanság, amit  előbb vagy utóbb egymásra vetítettünk volna, és senki se akart veszekedni a másikkal.

-Kook.- bökdösött meg valaki, mire minden fáradság kiment a szememből

-Jimin?- ültem fel egyből, ami a lehető legrosszabb ötlet volt, mert így összefejeltem a hang tulajdonosával.

-A Taehyung is megteszi .- fogta fejét ahogy én is, mire felsóhajtottam.

- Sajnálom .- kértem tőle bocsánatot,olyan volt mintha Jimin keltett volna egy pillanatra ,de sajnos csak az agyam játszott velem.

- Nem fáj ,csak hirtelen jött .Veled minden rendben?- utalt fejemre, mire csak bólintottam egyet.

- Ha éhes vagy kijöhetsz enni, csináltam minden félét mert nem vagyok benne biztos mit szeretsz .- vakarta meg tarkóját.

-A szüleid?- kérdeztem rá kíváncsian.

- Azt írták elmennek vásárolni és csak délután jönnek .- rántott vállat és csak akkor vettem észre ,hogy rövid ujjúba van.

- Fehér vagy .- állapítottam meg mosolyogva, mire elnevette megát.

- Anya is mindig ezt mondja . -állt fel az ágyról, majd fejével intett ,hogy kövessem a konyhába.

- Válassz nyugodtan .- támaszkodott az asztalnak engem nézve.

-Te nem eszel?- mutattam az egyik szalonnára ,mire megrázta fejét.

- Gyönyörködök a kilátásba .- mi vagyok én valami kicseszett fa?

- Olyan lett a szád .- nevezett fel mikor már alig marad valami az asztalon. Ilyen jót még sohasem ettem.
Közelebb emelte hozzám kezét de mielőtt letörölhette volna számról a maszatot megszólalt betört telefonom .Egyből utánakaptam reménykedve abba, hogy Jimin hív ,de persze ez sem jött össze mert anya volt.

-Szia.- köszöntem a készülékbe.

- Kapcsold be a tévét .- szipogott nagyokat ,mire kérdőn néztem Taehyungra.

- Melyik csatornára .- lépkedtem a kanapé felé gyorsan.

- Mindenütt az megy .- sírt tovább én pedig a tévét bekapcsolva néztem a képernyőre.

- Egy húszas éveiben járó fiatal fiút életveszélyes sebekkel szállítottak korházba tegnap éjjel egy öngyilkos kísérlet után .A fiú életéért még küzdenek az orvosok ,de sajnos nem sok reményt fűznek a felépülésére.
A szüleit nem tudtuk még utolérni, híreink szerint édesapja a rendőrségen tartózkodik ,anyja pedig még épülés közepette van Korea leghíresebb intézetében .- ejtették ki az utolsó mondatot is ,majd egy képet mutattak Jiminről.

Szemeim megteltek könnyel, majd magam mellé ejtettem kezem.

-Jungkook.- jött felém Tae aggódón.

-Jimin....- suttogtam magam elé meredve és könnyeim utat engedve maguknak áztatták el egész arcomat.

- Minden rendben lesz.- ölelt magához ,de én egyből eltoltam magamtól.

-Az én hibám .- túrtam idegesen hajamba .Ha nem bántom meg annyiszor ,nem történik meg ez.

-Nem a tiéd Kook.- nyúlt volna kezemhez de nem engedtem azt.

- Honnan tudod ?Nem kellett volna elengednem őt ,nem lett volna szabad .- haraptam alsóajkamba.

-Byul?- kapta ki kezemből a telefont Tae és a füléhez tartotta.