Késő este értem a szállodához, addig össze- vissza mentem mindenhova mint valami őrült, és az ártatlan kavicsokon éltem ki magam amik a lábam előtt hevertek.
Csendben lépkedtem a folyosókon minden figyelmet a ronda szőnyegnek szentelve amivel televolt ez a hely.
Nem így terveztem ezt az egészet, egyáltalán nem. Segíteni szeretnék magamnak, eltűntetni minden fájdalmat a szívemből, és az elmémből. Fölöslegesnek tartom a küzdelmet az életért, ha a halál itt ólálkodik mellettem minden egyes nap, figyelve engem, mikor teszem meg végre azt a lépést amire már kiskorom óta vár.
Talán itt lenne az idő rá?-Itt van! - kiabált hátam mögül valaki, mire a hang tulajdonosa felé fordítottam fejem.
Taehyung nézett engem a folyosó végéről nagy levegőket véve, majd megérkeztek háta mögé a többiek is.-JeongGuk.- jött határozott léptekkel Siwon felém, és őszintén nem csodálkoztam volna azon ha megüt, megérdemeltem volna, legalább nem éreztem volna több fájdalmat.
Viszont éppen az ellentétét tette meg. Szorosan ölelt magához .- Soha többé ne tegyél ilyet .Tudod mennyire aggódtunk érted?- kérdezte, de nem válaszoltam, csak leakartam feküdni, és elfelejteni ezt a napot.
- Kicsim .- hallottam meg anya hangját is, mire Siwon elengedett és ellépett tőlem.
- Annyira szeretlek .- nyúlt még mindig komor arcomhoz puha kezeivel mosolyogva.
- Ha hívunk akkor vedd fel ezek után, kérlek .- intézte felém lágyan szavait, majd kezét maga mellé tette.
- Te idióta, gondolj rám is néha, a szívem már nem bírja ezt sokáig .- kapott Lisa mellkasához drámaian.
- Nem akartam gondot okozni .- motyogtam a szavakat.
-Mi viselkedtünk gyerekesen, elkellett volna fogadnunk, hogy nehéz időkön mész át .- simított karomra anya. Szemeimmel Jimin után kutattam, hiszen egy idegesítő, és rossz érzés nyugtalanított .
-Jimin?- kérdeztem rá halkan.
-A szobádban, azt mondta, hogy itt marad ha véletlen visszajönnél ide .- válaszolt Taehyung sóhajtva egyet.
- Azt hiszem bocsánatot kéne tőle kérnem .- mondtam kicsit sem határozottan.
- Menj csak nyugodtan .- mosolygott rám Sieon, mire egy bólintás kíséretével elindultam szállodai szobám felé.
Egy nagy sóhaj kíséretében nyitottam be, majd a hold fényében megvilágított alvó fiúra pillantottam. Az ágyamon feküdt és gondolom a hosszú nap, és a hülye viselkedésem lefárasztotta őt.
Csendben lépkedtem az ágyam felé és guggoltam le elé.- Sajnálom .- ejtettem ki szavaim megbánón, majd Jimin arcához érve húztam azon végig ujjamat óvatosan.
- Nem tudom mi van velem mostanában Jimin.- suttogtam az alvó fiúnak tanácstalanul.
- Nem akartalak olyan szavakkal bántani, egyszerűen csak....csak... - kerestem szavaim, majd összeszorítva szemeim reménykedtem abba, hogy ez az egész csak egy álom, és mikor felébredek ott fekszik mellettem, és ezek a nehézségek meg se történtek.
- Nem kell magyarázkodnod Kook .. .- suttogta szavait, mire kinyitottam íriszeimet.
- Nekem sem volt olyan könnyű ez az egy év, ahogy neked sem. De egy esélyt szerettem volna tőled kapni a megmagyarázás érdekében .- mosolyodott el fájón.
- Lehet, hogy még sem érdemellek meg ahogy azt az elején gondoltam .- néztem mindvégig szemébe.
- Sajnálom, hogy elbizonyítottalak .- sóhajtott egyet fájdalmasan.
YOU ARE READING
ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘
Fanfiction❀ɴᴀɢʏᴏɴ ʜᴀɴɢᴏs? ᴍɪ ʟᴇʜᴇᴛ ɴᴀɢʏᴏɴ ʜᴀɴɢᴏs? ᴇɢʏᴇᴅüʟ ᴀ ɴéᴍᴀsáɢ. ᴀ ᴍᴏᴢᴅᴜʟᴀᴛʟᴀɴ ᴄsᴇɴᴅ, ᴀᴍᴇʟʏʙᴇɴ sᴢéᴛᴘᴀᴛᴛᴀɴ ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀ, ᴀᴋáʀ ᴀ ʟéɢüʀᴇs ᴛéʀʙᴇɴ.❀ ❝ ᴍɪéʀᴛ ɴᴇᴍ sᴢóʟᴀʟsᴢ ᴍᴇɢ?-ᴋéʀᴅᴇᴢᴛᴇ ɪᴅᴇɢᴇsᴇɴ.ʜᴀ ᴛᴜᴅɴáᴅ ᴍᴇɴɴʏɪʀᴇ sᴢᴇʀᴇᴛɴéᴋ ʙᴇsᴢéʟɴɪ ʜᴏᴢᴢáᴅ ,ᴅᴇ ɴᴇᴍ ᴛᴇʜᴇᴛᴇᴍ. ❞ ②⓪...