ш н у м е ? ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡✘

✨7.rész

Lassan nyitom ki gyenge szemeim ,és hunyorogva nézek farkasszemet a fölöttem található hófehér mennyezettel.
Oldalra pillantva veszem tudomásul, hogy bizony megint a korházba kötöttem ki. Jól tudják ,hogy utálok idejárni de azért még be is hoznak, nehogy hiányérzetem legyen a gusztustalan korházi szagból.
Kezemből egy tű lóg ki ,amit régen napi szinten kaptam infúzió miatt és most újra látnom kell.

Egy határozott mozdulattal rántom ki az éles dolgot karomból, és kicsit sem nyugodtan ülök fel a rettentően kényelmetlen ágyon .Idegesít a tudat, hogy egy semmiség miatt kerültem ide megint.
Hatalmas erővel nyitom ki az ajtót ,és akik a folyosón voltak mind ijedten kapják felém a fejüket .Szinte egyszerre sóhajtanak fel azok akik láttak már engem itt korábban ,és már megtapasztalhatták milyen is vagyok ilyenkor.

Nagy léptekkel kezdem el keresni Siwont és ha beszélni tudnék már rég kiabálva ütögetnék minden ajtót ,hogy mondják el merre van az az idióta.

-Oh JeongGuk ,felébredtél?- áll meg mellettem az egyik ápolónő hatalmas mosollyal arcán.

-Dr. Choi ott van bent .- mutatott az előttem lévő ajtóra ,semmiféle érdeklődés nélkül. Gondoltam, hogy tudni fogja ki miatt vagyok ilyen ingerült ,és igazából ő az az ember aki nem tart nekem monológot az állapotomról és csak simán tömören kifejezi magát.

Szinte dörömbölve kopogok be a férfihoz és megse várva szokásos „jöhetsz” válaszát, benyitok. Már dühösen szinte vérben izzó szemekkel néznék Siwonra ,mikor megakad szemem a többi emberen a szobában.

- Kicsim.- jött oda hozzám anya és egyből hatalmas ölelésbe hívott .Olyan erővel szorít ,hogy bármelyik percben eltörheti valamim és akkor tényleg bent kéne maradnom jó sok ideig.

- Annyira aggódtunk .- fúrja fejét mellkasomban és akkor nézek rá a szobában tartózkodó 2 fiúra.Jimint még megértem, hogy itt van mert alig tudom levakarni magamról, de Taehyungnak ki a franc engedte meg?

- Próbáld meg nem kinyírni a szemeddel .- ütött fejen anyu, mire kérdőn néztem rá. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Olyanokat vágott a fejemhez amihez tényleg semmi joga nincs és meg is ütött, még is mit csináljak ölelgessem agyon?

- Ülj le oda .- mutatott a fiúk előtt lévő székre ,mire grimaszolva tettem amire kért. Jimin sajnálkozva nézett íriszeimbe és mintha megcsillant volna benne valami más is de nem mondott semmit ,míg Taehyung lehajtott fejjel tördelte ujjait.Mi történ amíg ki voltam ütve?

-JeongGuk.- mosolygott rám Siwon félve, mire szúrós tekintettel néztem szemeibe.

- Tudom, hogy utálod a korházakat de esküszöm ők erősködtek .- mutatott végig a Jimin, Taehyung ,anya pároson.
Felhorkanva forgattam meg szemeim még ,hogy ők erősködtek na persze.

- Jól vagy?Nem fáj semmid?- kérdezte meg a szokásos dolgokat. Mikor kiugrottam az emeletekről ugyan ezeket kérdezte.Kérdezem én őszintén, ennyire hülyének néz?Még szép ,hogy fáj mindenem attól ,hogy nem adok ki hangokat ,még szarul vagyok.

-Értem. Akkor én is leülök .- hajtotta le fejét és óvatosan anya mellé ült. Miért nem mellém ? Valami fertőző betegséget kaptam el ? Leprás vagyok?

- Drágám,Taehyung valamit szeretne neked mondani .- mondta mire az említett nyelt egy hatalmasat. A nagy Taehyung zavarban van?Miért nem néz rám?Olyan nagy szája van, most meg fülét, farkát behúzza, feljelentették ,vagy mi van ?Mondjuk lehet ,hogy anya hatott rá valamit ,én inkább a börtönt választanám mint anya mérges kirohanásait.

-Én....én...- kezdett bele mire anyu bíztatóan megszorította kezét. Mi ez valami pszichológus tábor?Segítsünk mindenki gondján anyuval?