Csoda

7 nap

- Maggie -

4:23. Mutatta az órám másnap reggel. Mivel tegnap éjjel még át sem öltöztem, ezért elég katasztrofálisan néztem ki. Nagyon korán volt, de nem tudtam visszaaludni, ezért úgy döntöttem, hogy összekapom magam és elmegyek futni.

Ezekben az órákban nem volt túl meleg még így nyáron sem itt Londonban, de legalább most nem esett. Ideális. Felvettem egy laza hosszúujjut és egy shortot, felkötöttem a hajam, majd útnak indultam.

Volt egy kör, amit gyakran megteszek ilyenkor, kb. 9-10 km. A megszokott "se nem gyors se nem lassú" tempómban kocogtam és figyeltem, ahogy a város körülöttem lassan felébred. Kevés ember volt még igaz az utcákon, de így legalabb nem kellett sűrűn bocsánatot kérnem, vagy egészen Wimbledonig kiautóznom.

Nagyjából a fele távnál járhattam, mikor megláttam előttem futni egy elég vicces alakot.
Zöld, kék, rózsaszín polár pulcsi volt rajta és hosszú szürke macinaci. Valaki komolyan ilyenben kilép az utcára? Mondjuk a technikája egész jó volt, úgyhogy csak simán nevetségesen nézett ki. Nem lehetett sokkal idősebb nálam ezért kiváncsi voltam az arcára. Lassan elkezdtem megelőzni, majd mikor előtte jártam már pár lépéssel, hátrafordultam.

OH. MY. GOD.

- Benedict? - ennyit tudtam mondani, mert a lábam lecövekelt és ő szerencsésen belém ütközött.
Elvesztettem az egyensúlyom és mindketten elestünk, pontosabban én a járdára Benedict pedig rám.
- Maggie, milyen véletlen szerencse - nézett rám még mindig rajtam fekve, majd mikor a szememmel céloztam rá, hogy "ja aha szerencse, de mostmár felkelnék" akkor vette a lapot és felsegített.
- Örülök, hogy így egymásba botlottunk - kacsintott megnyomva az utolsó szót. Humoros pasi.
- Igen, nem gondoltam volna, hogy te vagy - néztem megvetően a pulcsijára.
- Ne érts félre - nevetett fel. - Az éjjel Tomnál aludtam és ez volt az egyetlen pulcsija, ami jó volt rám. De azt hiszem ezt a részt méginkább félre lehet érteni - tette hozzá, amin én is felkacagtam.
- Megőrzöm a titkotokat - kacsintottam rá.
- Nem messze itt van Tom lakása amúgy, ha akarod elmehetünk felébreszteni, amiért ilyen pulcsit kellett felvennem - nézett rám úgy, mint a kisfiú, aki valami csínyen töri a fejét.
- Hát nem hiszem, hogy Tom pont rám szeretne felkelni - mondtam félmosolyra húzva a szám.
- Oh, hát ezt erősen kétlem - mondta, majd kuncogva elindult. - Na jössz már?

Nyilván mentem. Ki akarná ezt kihagyni?

Odaérve egy igazán kellemes lakás fogadott, szép rend, de olyan férfias. Nem is tudom igazán leírni, de tetszett, határozottan. Benedict elkísért egy szobáig, ahol résnyire nyitva volt az ajtó, a nappaliból elhozott két díszpárnát és az egyiket a kezembe nyomta. Na ez aztán érdekes lesz.
Benedict a szája elé tette az ujjat jelezve, hogy halkan és benyitott a helyiségbe.

Tom elbűvölően aludt az àgyában. Nehezemre fog esni, így felébreszteni.
Benedict számolt. 3...2...1...

- ÉBRESZTŐ!!! - ordította, majd megütötte párszor a párnával. Azta jelzett, hogy én is csináljam már. Elmondhatom magamról, hogy reggel 5 órakor megdobtam egy párnával Tom Hiddlestont a lakásán Benedict Cumberbatchel. Ez azért keveseknek adatik meg.

Szegény Tom a végén már csak feküdt a hátán feladva az alvást.

- Köszi Benedict, ajánlom, hogy jó okod legyen amiért felébresztettél - szólalt meg álmos hangon.
- Hát reméltem, hogy Maggie megteszi - mondta kajánul Benedict.
Tom erre egyből felült, majd amint észrevett elmosolyodott.
- Igen, meglehetősen jó okod volt rá! - nevetett fel. - Szép jó reggelt Maggie - mondta, majd kiugrott az ágyból és úgy ahogy volt, egy szál gatyában, kézcsókot adott.
- Jó reggelt Tom - mosolyogtam rá én is.
Itt állt előttem tenyleg majdnem meztelenül. Én meg csak néztem, mint valami hülye...