Csoda

Reggel

- Tom -

Itt vagyok a premieren Hollywoodban, de hol van Maggie? Mostmár el kéne készülnie... Magamban zsörtölődtem, amikor nyílt az előttem lévő ajtó és Maggie lépett ki rajta. Egyenesen felém vette az irányt, gyönyörű volt. Mikor odaért már épp szólásra nyitottam volna a számat, mikor ujját végighúzta rajta, hogy maradjak csöndben. Közelebb lépett, majd még közelebb és...

- ÉBRESZTŐ!!! - kiáltotta Benedict és egyből egy párnát vágott a fejemhez, én pedig végleg kiestem az álomból. Nyilván pont most kellett...
- Köszi Benedict, ajánlom, hogy jó okod legyen amiért felébresztettél - mondtam neki élesen, de persze nem komolyan.
- Hát reméltem, hogy Maggie megteszi - kuncogott magában én pedig egy pillanatra lefagytam, majd hirtelen felültem. Itt állt a szobám közepén, sportos ruhában, kócos hajjal és így is gyönyörű volt. Elképesztő.
- Igen, meglehetősen jó okod volt rá - nevettem fel majd kiugrottam az ágyból és egy kézcsók kíséretében köszöntöttem a lányt. - Szép jó reggelt Maggie.
- Jó reggelt Tom - mondta és megajándékozott egy csodás mosollyal.
Egy kis ideig egymással szemben álltunk. A szemét fürkésztem, amiben a zöld és a kék keveredett. Mint minden pillanatnak ennek is Benedict vetett véget egy hangos köhintéssel. Vettem a lapot, hogy ez már kínos, de én igazából tök jól elvoltam.
- Maggie, Benedict, menjetek ki a konyhába egyetek valamit én pedig addig felöltözök rendben? - kérdőn néztem a lányra, aki csak bólintott, de még ugyanott állt.
- Gyere kicsi, megmutatom Hiddleston úr hatalmas tea-szentéjét! - szólt a barátom, majd odalépett Maggiehez és a derekát átkarolva (!) terelte ki a szobámból.

Elmentem a szobámból nyíló fürdőbe, lezuhanyoztam és összeszedtem magam, hogy nézzek ki valahogy azért.
Magamra vettem egy fekete nadrágot és szürke hosszúujjut, aminek felhajtottam az ujját. Nem túl elegáns, de egész jól néz ki.

Mielőtt beléptem volna a konyhába megálltam előtte és belestem. Benedict épp megterített, míg Maggie palacsintát sütött. El tudtam volna nézni még egy darabig, de sajnos a barátom észrevett és elnézést kérve Maggietől kilökdösött a nappaliba.
- Figyelj ide Hiddleston - mondta és az ujjával a mellkasomra bökött. - Szerinted hány éves ez a lány?
- Miért érdekes ez Mr. Cumberbatch?
- Ugyan már, látom, hogy nézel rá! Nézd, tényleg nagyon szép és kedves és tehetséges, de nem lehet több 25-nél. Te pedig drága barátom 33 vagy.
- Nyugodj meg Benedict, nem zúgtam
bele - valójában de. - És nyugodj meg így nem érdekel a kora - valójában de, így most először érdekel és, ha jobban belegondolok tényleg nem néz ki többnek, mint 25. Basszus...
- Rendben te tudod, de én szóltam - mondta majd visszament a konyhába én pedig utána.
Maggie az asztalnál ült. Észre sem vettem, hogy közben Benedict adott neki egyet a hosszú pizsomáim közül, hogy átvehesse az izzadt futószerelését. Kicsit nagy volt rá, de hát istenien nézett ki, ahogy a fejét a térdére hajtva ült és várt minket.

- Ne haragudj, hogy megvárattunk - kértem elnézést, majd leültem a mellette lévő helyre az asztalhoz.
- Ugyan, semmi gond, ha szeretitek hidegen a palacsintát - nézett ránk félmosollyal. Mi pedig egymásra nevettünk Benedicttel.
Ezután csak megreggeliztünk, Benedict felöltözött, elköszönt mindkettőnktől, majd elviharzott. Maggienek pedig felajánlottam, hogy hazaviszem autóval, mert hát még sem hagyhatom, hogy a pizsomámban sétálgasson az utcán.