Belenéztem a szekrénybe és rájöttem, hogy ez nem is az én szobám. Szép volt Mags! Miután tök jót röhögtem magamon elbicegtem az utazótáskámig és előkaptam egy halványkék-fehér csíkos ruhát. Berohantam a fürdőbe, majd amilyen gyorsan csak lehet lezuhanyoztam és feldobtam egy kis sminket... remélem nem úszni megyünk. Felvettem a ruhát és kibontottam a hajam. Indulásra kész vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kiléptem az ajtón és Tommal találtam szembe magam.
- Na ez a ruha megfelel? - néztem rá ő pedig tetőtől talpig végigmért.
- Hát... egy baj van vele - kezdte, de az apró mosolyból a szája szélén tudtam, hogy vicc jön.
- Még pedig?
- Ha ebben jössz, akkor nemhogy a pasik megnéznek, de még a nők is. Pedig most csak magamnak akartalak - mondta majd fújt egy nagyot. - De már mindegy, mennünk kell, hogy időben odaérjünk.
- Hova kéne odaérnünk negyed 6-kor? - kérdeztem tőle nevetve, mikor elindultunk a lakásból.
- Hát, akit megnézünk nem fog ránk várni egy percet sem - mondta és kinyitotta a bejárati ajtót. A hűvös reggeli levegő megcsapta az arcom, de nagyon kellemes volt. Egy pillanatra behunytam a szemem és csak álltam egy helyben. Tom megfogta a karom, majd mindkét kezét a szemeimre tapasztotta.
- Maradjon is csukva a szemed. Itt lesz az első meglepetés - súgta a fülembe és megragadva a kezem húzott maga után. Pár lépéssel később megállított, de a kezem még mindig fogta. - Rendben Mags, kinyithatod a szemed.
Lassan felnéztem és egy kis fekete mercedes cabrio állt előttünk. Gyönyörű volt! Tom pedig már mellé is lépett és kinyitotta nekem az ajtót.
- Gyere siessünk! - szólalt meg, majd miután beültünk elindította a motort és elhagytuk a lakást. Oldalra nézegetettem a sötét utcákra, amiket még megvilágítottak a lámpák.
- Hova is megyünk Tom? - kérdeztem meg miután kiértünk a városból.
- Csak Wimbledonig, a parkba. Remélem tetszeni fog, amit kitaláltam.
- Már most tetszik - mosolyogtam rá. És el kell, hogy mondjam neki is jól áll a vezetés, oh de még mennyire!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem sokkal később a környék sokkal parkosabb lett. Sokszor járok ki ide futni, de most Tom felkanyarodott egy kisebb földútra. Felfelé haladtunk egy domb tetejére, ahol megállt.
- 5 óra 30 perc, huh épp időben még van kb öt percünk. Gyere szálljunk ki! - mondta és ismét mire feleszmélhettem volna, már az ajtót nyitotta nekem. Egyszer sikerülni fog akkor is! Kivett a csomagtartóból egy nagyobb kosarat egy plédet és két termoszt.
- Tom Hiddleston, csak nem elhoztál piknikezni hajnalban? - néztem rá szúrós szemekkel. Szólásra nyitotta száját, de ekkor valami meleget éreztem az arcomon. Elfordultam és valami csodálatos napfelkeltével találtam szembe magam.
- Piknikezni a napfelkeltében - állt mellém Tom és megfogta a kezem. - Sajnálom a tegnap estit, csak féltelek. Igazából át sem gondoltam és tudom, hogy nem vagy ennyire felelőtlen. Remélem ez kicsit kárpótol - fejezte be én pedig meg sem bírtam mukkanni csak hevesen bólogattam. Tom felnevetett és egy csókot nyomott a kezemre, majd átölelte a derekam és közelebb húzott magához.
- Köszönöm Tom ez mesés! - hálálkodtam ő pedig csillogó szemekkel nézett le rám. Aztán lassan féloldalas mosolyra húzta a száját. - Ajaj vicc jön!
- Ha ez mesés akkor még nem kostóltad a csirkesalátámat! - nézett rám egy kacsintás kíséretében. Én csak szemforgatva visszanéztem a tájra.
- Két nap és láthatod a Hollywood-i napfelkeltét is - szólalt meg mellettém és éreztem, hogy felébrednek a hasamban a pillangók.
