Csoda

Vetítés

- Loki -

Órákkal később, mikor felébredtem és kinéztem az ablakon meglepetten konstantáltam, hogy már éjszaka van.
Feltápászkodtam és a konyha felé vettem az irányt valami ehető után kutatva. Odaérve kitártam a hűtőt, nem sokkal később pedig már egy doboz tejjel és brióssal ültem le az egyik bárszékre. Elég kipihent voltam, ami furcsa, mostanában nem igazán aludtam. Mióta kiderült, hogy Maggie...

MAGGIE!!!

Hirtelen felugrottam és sikeresen félrenyeltem a tejet, aminek hatására fulladozni kezdtem. A nagy alvás miatt el is felejtettem, hogy ő meg benn fekszik a betegszobában. A tejet vissza sem téve a hűtőbe rohantam át az épületen.

Már felkészültem, hogy békésen alszik, vagy Nat mellett ül és beszélgetnek, ám mikor kitártam az ajtót teljesen más látvány fogadott...

- Steve -

Miután Loki konkrétan beájult a kimerültség miatt, nekem kellett vigyáznom Maggiere. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy nem harcolhatok Lokival érte, de nem tudom kizárni az iránta táplált érzéseimet.

Benyitottam hozzá a betegszomába, ő pedig még békésen aludt. Mikor utoljára láttam a fürdő kövén fekve, csupaszon, vizes testtel és kéken, azt hittem soha nem tudok, majd ránézni úgy, hogy ne rándulna a félelemtől görcsbe a gyomrom. Most pedig itt ülök az ágya mellett abban a kicsit sem kényelmes székben és lassan végigvezetem rajta a tekintetem.

Haja kócosan terül szét, azon a zöld, bársony párnán, amit még Loki varázsolt magának, hogy kényelmesebbé tegye azt a rozoga széket, amin napokig ült, de végül azt is odaadta Magsnek.
A lány arca olyan gondtalan nyugalmat és békét áraszt, mintha csak a délutáni sziesztáját töltené el. Ajkai résnyire kinyílnak, melyeken keresztül halkan szuszog. Tekintetem továbbhalad le a nyakán, majd kivillanó vállán, végül pedig már szinte megrögzötten nézem a kulcscsontját, mikor fejbekólint a bennem élő kisangyal. "Állj le!"

És én leállok. Felállok és a lecsúszott takarót újra a nyakáig húzom, majd visszaroskadva a székbe nézek ki a fejemből és próbálok nem arra gondolni, hogy mit veszítettem vele.

Maggie jóformán az egész napot átaludta és csak sötétedés után ébredt fel. Alig nyitotta ki a szemét, mikor is egyből bezárta. Gondoltam, hogy a fény zavarja, így lekapcsoltam a plafonon vibráló villanyt és csak a kis éjjelilámpát hagytam égve.

- Loki? - kérdezte Mags egyből, mire összeszorult a szívem, de egy nagy levegő után válaszoltam.

- Nem, én most Steve vagyok. Loki nagyon kimerült, most alszik.

- Steve? - nézett rám értetlenül, mikor rájöttem, hogy semmire nem emlékszik.

- Steve, Steve Rogers - mutatkoztam be mosolyogva. - Ne haragudj, elfelejtettem, hogy nem emlékszel...

- Szívesen emlékeznék rátok - motyogott, mire eszembejutott valami. - Jarvis!

- Igen, kapitány?

- Kapitány? - nézett rám értetlenül Maggie, mire csak bólintottam egyet.

- Jarvis, le tudnád vetíteni a beszerelt kamerák felvételeit?

- Máris - hangzott a válasz, majd a semmiből egy fénycsóva kíséretében a szemközti falon megjelentek a STARK toronyban készült felvételek.

Maggie egyből az ágya elejére csúszott és nagyra nyílt szemekkel nézte a képeket. Ahogy bámultam a felvételeket teljesen belefeledkeztem, hogy ezen vannak azok is, mikor Maggievel mi.... hát közelebb voltunk egymáshoz. Kellemes bizsergés futott végig a hátamon, majd a szoba teljes sötétségbe borult. Mondjuk így legalább nem látszódott a fülig érő mosolyom. Visszaidézve a kellemes emlékeket szinte égett a mellkasom a boldogságtól. Mintha semmi nem tudná kettétörni most ezt az idillt. Peggy után valakit úgy igazán szerethetek. Lezuhant a gépem. Tudtam, hogy meghalok. Tudtam, hogy a nő, akit szeretek, nem visz bele a táncba. Majd felébredtem egy új világban, barátok és a nő nélkül. Mert Peggy beteg, szinte a halálán van, én pedig erőm teljében legyek boldog nélküle. Legyek boldog mással.
Tudnék.
Maggievel.

- Steve? - mondta ki a nevem. Nem láttam jól a sötétben épp csak az ablakon beszűrődő fényből tudtam kivenni alakját. A takaró leesett a válláról és előrehajolva térdelt az ágyon. A város villoddzó fényei homályosan megmutatták arcát. Nem mosolygott. - Mi van köztünk?

Erre az egyetlen kérdésre nem akartam választ adni. Nem akartam választ adni és őszintén szólva nem is tudtam. Mondjam neki, hogy együtt vagyunk? Simán megtehetném és nem kéne többé Lokival számolnom. Elmondhatnék róla minden szemetet, amit tett. Hazudhatnám, hogy bántotta, hogy megalázta.
Újra lenne valakim. Valakim, akit szerethetek és aki engem is szeret. Peggy után, a másik életem után.
Újra.
Újra...

- Maggie mi...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
..............................................................................................

sziasztok pofik

igen, igen tudom, tudom lassan egy hónapja volt utoljára rész, de nyilván van mentségem.

mint mindig 😏

említettem nemrég egy kihívás keretein belül, hogy film forgatókönyvet írok, ami elviszi kb az összes időm

meg ugye suli
és akkor még az embernek legyen ideje Lokit babusgatni 0-24-ben

nehéz, nagyon nehéz

oh ráadásul forradalom indul a koleszunkban
ugyhogy van minden, de majd a lövészárokból írok 🤘

remélem bejön ez a kis szarcsimbók, amit most összedobtam! 
lázadjanak a Loki fanok Steve ellen
meg ellenem a csodás befejezésért 😏

lovelovelove