Csoda

SURPRISE! or not VI

- Tom -

Ott állt előttem kihívó mosollyal az arcán és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem nem nem! Még nincs itt semminek az ideje! Még a csóknak sem. Nem lehet, amíg nem tud mindent.

- Ne haragudj, de el.. el kell mennem - azzal megfordultam és kivágtattam az ajtón. Ő pedig utánam.

- Most miért csinálod ezt? - jött a kérdés mögüllem. Lassan megálltam és megfordultam. Egyenesen a szemembe nézett én pedig ismét leblokkoltam. Elvesztem azokban a zöld szemekben és nem találtam a kiutat. Aztán megteltek könnyel.

- Nem lehet Maggie, még nem tudsz mindent - motyogtam alig hallhatóan.

- Ugyan Tom, mitől kímélsz még? Pontosan tudod, hogy elbírom, csak mond meg! Mond meg, ha nem érdekellek - kiáltott, de az utolsó mondat végére mégis elhalt a hangja.

- Ne-nem akarom elmondani - nyögtem ki pár pillanattal később.

- Rendben - mondta és megtörölte szemeit. - Máskor ne csinálj úgy mintha kellenék - hátat fordított és elment. Esélyem sem volt bejutni hozzá, mert egyből elfordult a kulcs a zárban. Hülye vagyok. Nagyon hülye.

Nem volt kedvem bemenni Benedicthez, sőt senkihez így elhatároztam, hogy sétálok egyet.

Borús idő volt és már besötétedett. Nem tudom hány órája róttam az utcákat, mikor elkezdett zuhogni az eső. Odin szerelmére! Aztán már nem is érdekelt, csak mentem és mentem. Teljesen átázva és éreztem, ahogy összeszorul a szívem. Nem történhet ez meg velem! Nem lehetek szerelmes, ez képtelenség!

Máskülönben pedig miért ne? Olyan sokat kerestem már, de nem tud még mindent és nem akarom vakítani. Vagy talán el sem kéne mondanom neki? Teljesen leszívja az agyam ez az egész.

Éjfél körül járhatott, mikor visszamentem a hotelba. A liftben egyből elfogott egy nyomosztó érzés, amitől nem szabadultam. Halkan a szobánk ajtajához osontam, majd egy pillanattal később egy nevetséges ötlet jutott eszembe. Odaléptem Maggie ajtajához és leültem elé a földre. Arcom a tenyerembe temettem. Éreztem, ahogy hajamról a vízcseppek lehullnam és egyből eltűnnek a padlóra fektetett szőnyegen. Soha nem voltam még ilyen magányos.

- Maggie -

Mi a franc történik? De most komolyan, egy héten át flörtöl elvisz mindenhova, vigyáz rám, aztán nem akar semmit. Nyilván egyből nem vittem volna ágyba, csak hozzá akartam érni. Meg akartam csókolni.

Meg akarom csókolni. Ez az érzés kavarog bennem már napok óta és most végleg elvesztettem a reményt, hogy valaha is megtörténhet. Kiültem az ablakpárkányba és órákon át olvastam. Éjfél körül megláttam egy alakot, teljesen szétazva, aki éppen a hotelbe sietett be, amiben mi voltunk. Átfutott az agyamon egy kósza gondolat, hogy talán Tom volt az, de ezt hamar el is vetettem. Valószínűleg már rég alszik.

Azonban a premier egyre jobban közeledik és ezzel együtt az is, hogy Tommal jelenjek meg valahol. A gondolatra gombóc gyűlt a torkomba és a szívem a fülemben dobogott. Lesz hozzá elég erőm vajon? Ő mennyire lesz távolságtartó?

Őrült ötlet jutott eszembe, és lassan az ajtóhoz sétáltam. Ki kéne mennem, de minek? Felébreszteni nem akarom se Tomot se Bent. Nagyot sóhajtva ültem le az ajtónak támaszkodva. Felhúztam térdeim és karjaim körülölelték azt. Lassan ringatózni kezdtem, hogy nyugtassam magam. Könnyek lepték el szemem és utat hagyva nekik végigfolytak arcomon.

- Tom/Maggie -

- Szeretlek...