Hajnali 4-kor megszólalt az ébresztőm, és hát mondjuk finoman, hogy átb@sztam a szoba másik végébe a telefonom. Utálok korán kelni. Kínszenvedések árán kinyitottam a szemem és örömmel tudatosult bennem, hogy sötét van és semmi nem akar megvakítani. A "hatalmas" boldogsághullám viszont lesöpört az ágyról. Na jó, konkrétan úgy nézett ki, hogy oldalra fordultam és placcs. Aztán mivel mazoista állat vagyok még párszor dühömben belevertem a fejem a padlóba és ezzel megvolt a beauty reggeli rutinom hajnali verziója. Szerintem ezután mindenki így akar majd ébredni. Nos ez nekem kb negyed órába tellett és mivel nem akartam Tomra ráhozni a frászt a marslakó fejemmel jobbnak láttam, hogy elkezdjek készülődni. Ezután következett a már kicsit normálisabb reggeli rutinom 2.0-ás variációja, azaz: zuhany, reggeli, fogmosás, öltözködés (eddig meztelen voltam... ja nem... uristen sracok pizsama!!), egy lehelletnyi smink, ami egész jól sikerült köszönhetően annak, hogy összesen szempillaspirálból állt, aztán még egy kis reggeli, mert sose lehet tudni, mikor jön rám az "egyegészelefántotakarokmegenni" énem. Ja meg Tom előtt nem akarom úgy falni a vajaskenyeret mintha valami igazán gurmé finomságról lenne szó. Na igen itt tartottam, mikor pontban öt órakor valaki kopogott. Na vajon ki lehet az?!
- Tom -
Azt itt és most szögezzük le, hogy kizárólag azért keltem hajnali négykor, hogy el tudjak menni Maggieért. Nem nem vagyok egy piperkőc izé... igen izé, akinek egy óra kell, hogy felvegyen egy gatyát és egy pólót. Mert nagyjából ennyit csináltam. Elszenvedtem magam fél óráig a fürdőbe, aztán gyorsan elkészültem.
Alamak! Gambar ini tidak mengikut garis panduan kandungan kami. Untuk meneruskan penerbitan, sila buang atau muat naik gambar lain.
Nagyjából 20 perc alatt meg is voltam mindennel majd egy brióst felkapva szaladtam a rám váró taxihoz. A kis utazótáskámat beszórtam a csomagtartóba és beültem a hátsó üléssorba. Bediktáltam a címet és elindultunk közben pedig végig azon törtem az agyam, hogy hogyan kéne megoldanom ezt a hétvégét úgy, hogy ne veszítsem el Maggiet. Aztán mivel magától a gondolattól már rosszul lettem, így inkább annyiban hagytam, hogy majd az ösztöneim oldják meg. Lassan aztán oda is értünk ahhoz a négy emeletes háztömbhöz, ahol Mags lakott. Kipattantam az autóból, gyorsan visszaszóltam, hogy várjon meg, majd pontban öt órakor bekopogtam Maggie lakásának ajtaján.
Két másodperc sem telt bele, mikor megláttam csillogó szemeit. Gyorsan végigfutattam a tekintetem rajta:
Alamak! Gambar ini tidak mengikut garis panduan kandungan kami. Untuk meneruskan penerbitan, sila buang atau muat naik gambar lain.
El is döntöttem magamban, hogy a premieren mindenképpen szoknyát kell viselnie, mert gyönyörű alakja van benne. Nem mintha másban ne lenne. Mikor újra felnéztem az arcára feltűnt, hogy zavarba hoztam, mert arca lágyan elpirult. Egyből megszakította a szemkontaktust és lehajtott fejjel haját a füle mögé tűrte.
- Mehetünk hölgyem? - kérdeztem és kezetcsókoltam neki.
- Hogyne uram - válaszolt hasonló stílusban és egy kisebb bőröndöt maga után húzva léptünk ki a lakásból.
Egyből bevágtuk magunkat a taxiba és a reptérre mentünk. Odaérve fizettünk, majd elkerülve a tömeget és paparazzikat elértünk egy kis magángéphez. Benedict már előtte várt ránk keresztbefont karokkal.
- Nem úgy volt, hogy félkor találkozunk? Csak mert bárhogy nézem, most múlt háromnegyed - kiabált oda nekünk, mire Mags csak hátravetett fejjel nevetett. Én már számítottam erre az üdvözlésre.
- Neked is szép reggelt Benedict - mondtam neki gúnyosan, majd kezetráztunk.
- Hello B! - köszönt neki Maggie is, aki úgy tűnik eléggé felélénkült idő közben. Ben egy baráti öleléssel köszöntötte, majd felénk villantott egy újabb félmosolyt.
- Akkor felszállunk végre vagy még nézegetjük egymást egy darabig? - tette fel újabb gúnyos kérdését.
- Hát barátom, felőlem nyugodtan, de nem ígérem, hogy rádnézek amíg tudom csodálni ezt a nőt is - mondtam mosolyogva, majd Maggiere néztem, aki ismét fülig pirult.
- Na menjünk már! - csapta össze a kezét zavarában.
Sorban felültünk a gépre és hat órakor felszálltunk. Mellettem Maggie velem szemben pedig Ben ült közöttünk pedig egy asztal. Úgy érzem emlékezetes útnak nézünk elébe!
