Csoda

A japán-teamester, avagy az év gyökere

- Tom -

Ledőltem az ágyamra. Előkészítettem a ma esti tea-találkához a cuccokat. Hozzáteszem már vagy tizedszer. Igen, izgulok. Eldöntöttem, hogy ma este megtudom Maggie valós korát. Csak lenne legalább 28.

*bib*bib*bib*

Ez a sütő. /igen. ilyen hangot ad ki. nem is nyitok vitát/ Muszáj lesz felkelnem, mert ha ez a sz@r másodszorra is elég, akkor már nincs időm újat csinálni és maradhat a bolti keksz. Az pedig, hogy nézne már ki?

Épp, hogy sikerült kiszednem a kekszemet. Boldogan néztem a kis kör alakú finomságokra. Végre! Házi keksz, plusz egy jó pont.

*ding*dang*

Maggie! /ez pedig a csengő, mert a kisöcsém, azt mondta ilyet "mond"/

Huh... Gyorsan magamra kötöttem egy nyakkendőt és ajtót nyitottam.

- Kellemes késő délutánt Mr. Hiddleston! - köszöntött Maggie egész bájos éllel, amit a késő délutánra helyezett. Végignéztem rajta és ismét megállapítottam, hogy gyönyörű.
Nincs is erre jobb szó, de komolyan. Nem volt sok, kevés meg főleg nem. Pont tökéletes.

- Maggie! Igazán csinos vagy ma - magamban hozzátettem, hogy "ma is". Aztán már nyúltam a kezéért szokásomhoz híven (kézcsók), mire megfogta és nyomott az arcomra egy puszit.
- Sok-egy uram! - kacsintott. - Ha nem vigyázol utolérlek - mondta, majd besétált mellettem a lakásba én meg csak álltam ugyanott.
- Tom! Késik a japán-teamester - hallottam Maggie hangját mögüllem. Ez csodás lesz!
- Máris érkezik! - kiáltottam, majd utána mentem.

Már javában teázgattunk, belebonyolódva a Marvel Univerzumba. Igazi rajongó ez a lány. Tisztán átlát mindent, így meg sem lepődtem, mikor helyes volt egy elmélete a Sötét világgal kapcsolatban.

- Maggie mond, mit szeretnél, hogy hívjalak?
- Nekem megfelel a Maggie is, de Tom, ahogy szeretnél! Sokan becéznek Magsnek vagy Dazznak is.
- Őszintén szólva a Maggie nagyon
tetszik, de idővel lehet ragad rád valamilyen becenév tőlem.
- Megtisztelsz - mondta és lemosolygott a földre.

- Említetted, hogy van egy öcséd - kezdtem bele finoman abba, hogy megtudjam hány éves is.
- Igen, valóban. Miért?
- Ő hány éves? - azt hiszem kicsit túl kíváncsi voltam.
- Tudod Tom, ha meg szeretnéd tudni a koromat nyugodtan kérdezz rá, bár nem illik.
- Sajnálom Maggie, csak Benedict eszembejuttatta velem, hogy nem vagy hozzám való - fejeztem be a mondatot és már akkor megbántam. Félreérthető.
- Oh értem, hát bocsáss meg, hogy zavarni mertelek a gyerekes dolgaimmal, vagy csak úgy a létezésemmel - félre is értette. A francba! Felállt az asztaltól, majd megfogva a táskáját és a bejárat felé indult.
- Maggie várj! - utána siettem és pont elkaptam a kezét, mielőtt kilépett volna az ajtón.
- Mire kéne várnom? - nézett rám dühösen.
- Úgy értettem, hogy korban, jaj Maggie olyan fiatal vagy!
- Bazdmeg Tom, 29 leszek! - mondta majd kiviharzott az ajtón.

29? Úristen, hogy lehetek ekkora hülye?! Ráadásul annyira sokkolt, hogy simán hagytam elmenni.
Most pedig állok a konyha közepén és temetem a még létre sem jött kapcsolatunkat.

Tudom, alig ismerem pár napja, de valami hozzáhúz.
Mivel viszont kellő képpen elcsesztem arra sincs esély, hogy lássam még.
Na ki a világ legnagyobb gyökere?

Pár óra múlva csörgött a telefonom. Felugrottam a hangra és majd kiesett a szívem. Hagytam pár üzenetet Maggienek, de nem gondoltam, hogy visszahív. Felvettem és beleszóltam

- Maggie?

- Szia, nálad maradt a kalapom. Valamikor elmennék érte. Holnap délelőtt bele tudnád tenni a postaládádba? Arra járok dél körül akkor majd kiveszem onnét.

Meg sem bírtam szólalni. Látni sem akar.
- Maggie, itthon leszek, úgyhogy örülnék, ha tudnánk beszélni.

Hosszan hallgatott, már azt hittem le is tette, mikor megszólalt:

- Legyen... Akkor holnap. Jó éjt!

- Aludj jól Maggie...

Letette. Rosszul vagyok magamtól. Soha nem szoktam ilyen tapintatlan bunkó lenni, ráadásul komolyan azt mondtam neki, hogy nem való hozzám?  Ja igen, őrült vagyok.

Magamat szidtam még mikor ismét csörgött a telefonom. Megint felugrottam, de hamar csitult a lelkesedésem mikor láttam, hogy Benedict keres. Egy ideig vacilláltam, majd felvettem.

- Hello Benedict!

- Hello drága barátom! Na mesélj! Milyen volt a tea-randi?

- Egy világi nagy gyökér vagyok!

Mindent elmeséltem, neki közben pedig visszafeküdtem az ágyamra.

- Ennyi lenne, a storynak is és a köztünk lévő dolognak is - fejeztem a mondókám.

- Komolyan 29? Basszus ezt nem gondoltam volna. Figyelj, holnap találkoztok. Mond meg neki, hogy mennyire sajnálod stb. Nem lesz gond

- Hát remélem barátom, nagyon remélem...