Éjjel az ajtóban aludtam el végül. Nem, nem volt kényelmes, inkább keserves. De teljesen mindegy, mert ma jól fogom érezni magam. Úgy ám, de még mennyire.
Tommal nem beszéltünk a muszájnál többször, de jó is ez így. Nem panaszkodom.
Nemrég hoztak el minket a premier helyszínére. Egy hatalmas mozi épület. A női öltözőben vártam. Kaptam egy egész szobát! Meg egy ruhát, oh istenem egy csodás ruhát. Felvettem és nem győztem eleget nézegetni. Pont jó méret. Elegáns vonalak. Sötétvörös, vagy bordó ha az jobban tetszik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy szandál, a megfelelő ékszerek, egy kis rúzs és kész. Tökély!
Az ajtó felé néztem. Mikor azon kilépek szembe találom majd magam Thomas William Hiddlestonnal, aztán nem sokkal később az összes többi színésszel, akikre valaha is felnéztem. Nagy nap ez a mai.
(És itt még nem is tudtam, mekkora.)
- Tom -
Talpig elegánsan.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Így álltam Maggie öltözője elé. Nem tudom, mit remélek. Talán meghallgat, talán "csak" elhidegült, vagy egyenesen gyűlöl. Ez utóbbit szeretném a legkevésbé.
Hajnalban Benedict ébresztett fel. Elaludtam ott az ajtónak dőlve. Azóta alig szóltunk egymáshoz. Rideg... nagyon rideg most a hangulat kettőnk között.
Most mégis itt állok és nem vagyok szomorú... inkább csak ideges. Itt kéne már lennie. Olyan deja vu érzésem támadt, mintha átéltem volna már ezt az egészet. Azt már nem tudom mikor...
Épp ezen gondolkoztam, mikor nyílt az előttem lévő ajtó és Maggie lépett ki rajta. Egyenesen felém tartott, arcán apró mosoly jelent meg. Gyönyörű volt. Nem! Annál is szebb! Elképedve bámultam és figyelnem kellett rá, nehogy kicsorduljon a nyál a számból.
Aztán elém állt és fülig pirult. Nem vagyok számára semleges. Nem utál, ez már biztos. És, hogy én mit érzek?
