Miután Tom elment fáradtan dőltem az ágyamra és úgy döntöttem alszok egyet, mielőtt el kell kezdenem készülődni az estére.
Aha. Persze. Hát ebből az lett, hogy mikor felkeltem rohadtul fájt a fejem, szédültem és kapart a torkom. Annyira nem volt meleg az éjjel, de komolyan megfáztam??
Ezután a napom persze azzal telt, hogy gyorsan kigyógyítsam magam... sikertelenül. Négy órakor feküdtem az ágyamon és mivel Tom ötre jönne inkább felhívom most és lemondom. Tárcsáztam ő pedig a harmadik csengésre felvette:
- Maggie! Hogy vagy? - szólt bele Tom derűsen a telefonba
- Ami azt illeti nem túl jól - kezdtem óvatosan.
- Tessék? Történt valami? Hol vagy? Mi a baj? - záporoztak felém Tom kérdései.
- Tom, hey, nyugi csak beteg lettem - amint kimondtam a szavakat egy lassú sóhajt hallottam a túloldalról.
- Hála isten, hamarosan megyek és akkor...
- Tom a ma estig halasszuk el, nem akarlak megbetegíteni és nincs erőm a főzéshez sem. Sajnálom majd bepótoljuk - vágtam a szavába hirtelen.
- De... Rendben Maggie, ahogy akarod - mondta lemondóan és sajgott a szívem érte, de nem akarom megbetegíteni.
- Akkor...akkor majd beszélünk. Legyen szép napod Tom! - mondtam, de választ már nem kaptam. Letette.
Morogva fordultam egyet az ágyban és inkább elaludtam.
- Tom -
Hah! Komolyan azt hiszi, hogy majd ennyiben hagyom. Bár így, hogy változott a terv még sok dolgot el kell intéznem.
Háromnegyed óra múlva már talpig felöltözve egy zacskó gyógyszerrel, teafűvel és mézzel felszerelkezve igyekeztem a virágboltba.
- Jó napot hölgyem! - köszöntem az eladónak, aki mikor meglátott fülig érő mosollyal lépdelt felém.
- Jó napot! Maga... maga Tom Hiddleston? - fürkészte az arcom én pedig mosolyogva bólintottam. - Nagyon örülök uram, mit adhatok?
- Esetleg van tulipánja? - viszonoztam kedvességét, mire a hölgy már egy komplett csokrot mutatott fel. A pink virágok egy pink masnival voltak összefogva a száruknál, ami nem volt túl giccses. Tehát tökéletes.
- Köszönöm ez nagyszerű - ragyogott fel az arcom. - Mennyi lesz? A hölgy megmondta az árat én pedig fizetettem, majd mielőtt kimentem volna a kis üzletből utánam szólt.
- Mr. Hiddleston egy pillanatra! - visszafordultam és a hölgy egy papírt szorongatva állt meg előttem. - Tudna adni egy autogrammot?
- Hát hogyne! Nincs sok időm és maga egyből a tökéletes csokrot adna, úgyhogy még szép! - a nő erre elpirult, aztán mikor kézcsókot adtam neki nem tudta leplezni zavarát és felkacagott.
- Nagyon szerencsés lány lehet - szólt utánam én pedig lemosolyogtam a földre és Maggiehez siettem.
Remélem nem aludt el, mert akkor muszaj lesz felébresztenem. Bár lehet, hogy amint meglát felpofoz és elküld a francba, amiért világosan megmondta, hogy ne menjek ma. Hááát azért egy próbát megér.
Odaálltam az ajtó elé és becsengettem. Semmi. Csengettem megint. Semmi. Úgy voltam vele, hogy elmegyek, amikor lépteket hallottam meg bentről és egy náthás kiáltást miszerint: Mindjárt megyek!
A csokrot a hátam mögé bújtattam és mikor Maggie kinyitotta az ajtót előrehoztam és a virágok mellől kémleltem az arcát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem volt dühös, sőt! Átvette a virágokat és a nyakamba ugrott.
- Jaj Tom köszönöm szépen, irtó édes vagy - mondta még mindig magához szorítva, amitől a szívem csak megbolondult. Szeretem? Nem ez más. - Hupsz bocsánat, nem akarlak megfertőzni - jutott eszébe és leszállt rólam. Szegényem nem tudhatja, hogy immunis vagyok az itteni betegségekre. - Gyere beljebb!
Ahogy ránéztem a kócos hajára és a túlméretezett pizsomájára megint csak azt éreztem, mint mikor átölelt vagy puszit nyomott az arcomra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
