- Mesélj, neked milyen kis sötét titkaid vannak? - kérdeztem Tomot, hogy az előbbi teás incidens után oldjam a feszültséget.
- Hát...öhm.. szóval... - kezdte és úgy tűnt be sem fejezi a nyökögést. - Nekem nincsenek titkaim.
- Hű, azt nehéz elhinni, mert akkor már vészesen közeledsz a tökéletesség felé - kacsintottam rá. Mi az isten bajom van? Tom is kikerekedett szemekkel bámult, majd megrázta a fejét és elengedett egy csábos mosolyt.
- Hát igen, egy csoda vagyok - mondta és elégedetten dőlt hátra, amitől nevetnem kellett. /Csoda... értitek😏😂/
- Értem, értem. Csak tudod kinéztem volna belőled valami izgalmas dolgot Loki - világítottam rá a filmes karakterére, amitől a teát - amibe amúgy épp akkor ivott bele - egy az egyben kiköpte. Húha valaki nagyon szeretheti a csínytevések istenének szerepét. Nagy szemekkel meredt rám én meg nem tudtam mit rontottam ezzel a mondattal. - Öhm Tom csak vicceltem.
- Eheheh - kezdett el kuncogni. - Loki aztán tényleg izgalmas, de sajnos ez nem mondható el rólam is.
- Hát te tudod Thomas - hagytam rá egy színapdias legyintés kíséretében.
- A suliban hívtak mindig Thomasnak vagy Williamnek... - mondta és megrázkodott jelezve, hogy nem szép emlék.
- Akkor nekem maradsz Tom - néztem rá és nyomtam egy puszit az arcára, amitől ismét mosolyogni kezdett.
- Tom -
Délben már készültem haza, mert holnap hajnalban indulunk Hollywoodba és még semmit nem pakoltam rá (nem mintha sokat kéne). Maggie is egyetértett mondván ha jelen vagyok nem tud másra koncentrálni. Egyre bátrabb és én egyre jobban próbálom visszafogni magam. Eddig sikeresen.
- Akkor holnap ide jövök eléd öt órára, rendben?
- Persze rendben csak az rohadt korai - mondta Maggie kedvtelenül, a földet szuggerálva. Odaléptem elé és megfogva állát felemeltem a fejét.
- Mags holnap ilyenkor már megismerted az egész stábot. Talán megéri a korai kelés - mosolyogtam rá, mire ő is jobb kedvre derült.
- Teljesen igazad van, alig várom! Ja és Tom - szólt utánam mert már az ajtó felé vettem az utat. - Mindent köszönök.
- Semmiség Mags - mondtam majd szorosan megöleltem és egy puszit nyomtam a feje tetejére. - Hajnalban találkozunk Darlin'!
- Hajnalban Tom! - mosolygott én pedig kiléptem a lépcsőházba.
Hazafelé tartottam, mikor eszembejutott, hogy nincs otthon semmi kaja ebédre, ezért megálltam egy kínai étteremnél. Napszemüveg fel, kizárólag a diszkréció kedvéért és kiszálltam az autómból.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Beléptem a kis épületbe és sorba álltam a púlthoz, mikor megcsörrent a telefonom. Hamar kibányásztam a zsebemből és a nevet elolvasva nagy vidáman vettem fel:
- Hello testvér - köszöntem Chrisnek, aki ugyebár a "testvérem".
- Szervusz öcsém! Mikor érkeztek holnap Strange-vel? - kérdezte nyilván Benedictre utalva.
- Hajnalban indul a gépünk úgyhogy korán. Ti mikor érkeztek?
- Elsaval már itt vagyunk. A kislányunk pedig bébiszitterrel otthon. Kimegyek elétek a reptérre, úgyis egy hotelt kaptunk.
- Az remek lenne kösz Chris!
- Persze csak akkor ha nem akarsz inkább kettesben lenni a doktorral - mondta és hallottam gúnyos nevetését.
- Hát testvér, semmiképp nem lennénk kettesben.
- Na nee, Strange becsajozott?
- Nem! Én hozok egy lányt! - mondtam mire meghallottam ismét a nevetését.
- Ez nagyobb képtelenség minthogy Ben hozzon nőt!
- Hahaha nagyon vicces, de majd meglátod kedves bátyám! - mondtam és közben sorra kerültem az étteremben.
- Jó napot fiatalember! Mit adhatok? - mondta ezt a néni égető kínai akcentussal.
- Egy nagy adag mézes csirkét, rizzsel, elvitelre ha kérhetem.
- Azta Tom csak nem ő a barátnőd? - gúnyolódott tovább Chris.
- Fogd be! Most mennem kell, holnap találkozunk testvér!
- Ne feledd a szerencsesütit! - mondta aztán inkább le is tettem a telefont. A néni odaadta az ételt én fizettem és távoztam.
A hazavezető úton aztán gondolkozni kezdtem. Mert drága "bátyjámnak" igaza van abban, hogy eddig kapcsolatok terén nem voltam túl mázlista, de ez most úgy érzem más és ezt Chrisnek is be fogom bizonyítani!
