- Maggie -
Sokáig csak egymásra meredtünk Tommal. Bent leültette egy székre, de nem jött hozzám közelebb én pedig éreztem, hogy elvesztem. Kisvártatva aztán megszólalt:
- Hívjunk mentőt.
- Ne! Vagyis de vagy ne! Ne inkább ne - ez az Maggie csak így tovább, ilyen baszott konkrétan...
- Maggie - fújta ki a levegőt Tom, mintha már vagy egy órája benn tartotta volna. - Mi történt itt?
Töviről hegyire elmeséltem neki, hogy megtudtam, hogy ő hívott aztán David megütött és mikor megjött Ben összeverekedtek.
Nem számítottam arra, hogy megsajnál vagy valami, de közelebb jött kicsit. Szemében talán egy kis dühöt és féltést véltem felfedezni, de ez sem biztos.
- Tom -
Megverte? Egy nőt? Hát ha van valami, ami aztán rohadt messze áll tőlem az ez. És az a legszomorúbb, hogy Maggie ezt úgy mondta, mintha ez lenne a normális.
- Ki ez az ember Mags? És mi köze van hozzád? - talán indiszkrét voltam, de muszáj mostmár tudnom.
- Gyere üljünk le - invitált beljebb én pedig mentem. Ben legyintett, hogy hagyjam ő jól van és felállt ellátni a saját és annak a féregnek a sebeit. - Biztos mindent tudni akarsz?
- Persze - válaszoltam és elkezdte a történetet... konkrétan a dinoszauruszoktól. Na jó nem, igazából ittam minden szavát.
- Anno miután anyám meghalt nagyon egyedül voltam. Rossz helyekre jártam és rossz dolgokat csináltam. Nem, nem voltam prosti meg semmi, csak tudom mi az, hogy fű és drog, na meg alkohol. Nem voltam erős, de 24 évesen mindenkit elvesztettem magam mellől. Ekkor ismertem meg Davidet. És gyorsan szerelmesek lettünk. Nagyjából egy hét után össze is költöztünk. Oh én naív. Ő két évvel idősebb és addig kért míg 25 évesen hozzá nem mentem Vegasban - megforgatta ujján a gyűrűt és le is vette. - Most mondta, hogy vegyem fel. Gondolom, hogy azt hidd tényleg együtt vagyunk. Nem is fontos. A házasság sokmindent megváltoztat azt mondják. Alá tudom támasztani...
Azután külön bulizott, míg én otthon voltam. Főztem, mostam, takarítottam. Mikor aztán részegen hazaért és nem volt megterítve neki - teszem hozzá hajnalban - akkor megvert. Egészen kék-lila foltosra. Aztán evett és kegyetlenül dugott meg. Erre nincs jobb szó sajnálom Tom. Másnap pedig semmire nem emlékezett. Mondtam neki, hogy menjen el orvoshoz vagy este ne menjen bulizni és akkor egy hétig tényleg nem ment sehova. Ott volt velem és minden remek volt. Olyannyira, hogy terhes lettem - a szavai kegyetlenül csaptak arcon, szinte égetett. Muszáj volt közelebb éreznem magamhoz, ezért megfogtam a kezeit.
- Aztán újból elkezdett eljárkálni és terhesen gyalázott meg holtrészegen. Józanon pedig dalocskákat énekelt a pocakomnak. Aztán egyik esti verés közben elkezdtem vérezni odalent... Elvetéltem. Kiverte belőlem azt a csöppnyi életet. Aznap éjjel megszöktem tőle. Egy levelet hagytam amiben leírtam neki, mit tett. Reggel az ágya mellett 5 rendőr várta, akik elvitték és bezárták. Ennek már jópár éve. Most pedig visszatért és olyan volt minden mint a legelején. De nem akarom megnyomni a replay gombot.Mikor befejezte könnyek buggyantak ki a szeméből és oltalmazón szorította kezét a hasára, mintha lenne ott valaki, akit meg akarna védeni. Akkora egy tuskó vagyok. Szorosan átöleltem és csókot nyomtam a feje tetejére, ő pedig csak sírt. Keservesen sírt.
YOU ARE READING
Csoda
Fanfiction- Mégis hova megyünk Tom? - Szívem, most kezdődik a közös utazásunk, oda, amiről soha nem gondoltad volna, hogy valóság.