Csoda

Aztán...

- Maggie -

Félve léptem ki a szoba ajtaján, ahol felébredtem. Lezuhanyoztam és felhúztam magamra egy farmert és kötött pulcsit, amit a Steve által említett szekrényben találtam. Nem foglalkoztam túl sokat a megjelenésemmel, mivel ha ők hoztak ide, láttak már rosszabb állapotban is.

- Jarvis - szólaltam meg alig hallhatóan. - Merre vannak a többiek?

- A folyosó végén menj le a lépcsőn és már ott is van a terem, ahol jelenleg tartózkodnak.

Egy köszönöm félét mormoltam az orrom alatt, és a megadott irányba indultam el.
Nem tudtam, hogy valóban létezik Tony Stark, de ezt a helyet mindenképpen ilyennek képzeltem el. Fényűző és ultramodern.

Lelestem a lépcsőn és egy nagy, terem szerű helyiségben ültek körben mind. Vagyis majdnem mind. Ott volt Tony, Bruce, Natasha, Thor és persze Steve. Szörnyen furcsa, hogy tényleg ezek a valódi neveik.

Megpróbáltam úgy leosonni, hogy ne vegyenek észre, de amint az első lépcsőfokra léptem az reccsent egyet. Csodás. Persze minden szem rám szegeződött és Steve már ott is termett előttem.

- Minden rendben? Tudsz menni? - kérdezte az arcomat vizslatva.

- Igen, persze - mondtam bár a fejem az szörnyen fájt és ezzel együtt szédülni kezdtem. Így előbbi állításomat nem igazolta, hogy a következő lépés után majdnem elborultam. Persze, Steve egyből elkapott és karját nyújtotta, amibe készségesen belekapaszkodtam. Nem tett megjegyzést a bénázásomra, ami miatt igazán hálás voltam.

- Nos, srácok, bemutatnám Maggie Dazzlingot - szólalt meg Steve mikor a többiek elé értünk. Natasha volt az első, aki odaugrott elém.

- Gyere ülj le gyorsan - mondta kedvesen és Stevevel együtt leültettek a kanapé közepére. - Natasha Romanoff vagyok. Bruce elmondta mi történt, remélem már jól vagy - mosolygott rám bíztatóan. Ezután megkért, hogy hívjam csak Natnek és bármikor kereshetem, ezen pedig eléggé meglepődtem. Egyáltalán nem olyan szigorú, mint a filmekben. Legalábbis eddig.
Sorra bemutatkoztak mindnyájan, Thor maradt a végére. Lassan felállt és bűnbánó fejjel letérdelt elém.

- Szia Maggie - köszönt lehajtott fejjel. Nos igen, benne is csalódnom kellett.

- Szia... Thor - nyomtam meg finoman a valódi nevét.

- Sajnálok mindent, a titoktartás kötelezett minket. Lokit is.

- Nem érdekel Loki - mondtam ki még számomra is aggasztó hangnemben.

- Szeret téged Maggie. Minden nap megkéri Haimdalt, hogy meséljen arról hogy vagy. Apánk zárta be...

- Nem. Érdekel. Loki - szakítottam félbe, majd miután Thor nem akarta feladni Steve reagált helyettem.

- Thor, ezt hagyjuk későbbre. Gyenge és nem szép egyből letámadni.

Thor pedig végül némán egyetértett. Felállt és visszaült a kanapé szélére, ezzel egy időben pedig éles fájdalmat éreztem meg a halántékomon. Halkan felszisszentem és kezemet a sajgó pontra illesztettem.

Maggie

Hallottam meg egy ismerős hangot a gondolataim kusza halmazában, de mielőtt felismerhettem volna eltűnt. Bruce lépett oda hozzám és egy kis tablettát nyújtott át, majd egy pohár vizet.

- Gyógyszer. A fejfájásra.

- Köszönöm Bruce - mosolyogtam rá.

Ezután elterelődött rólam a figyelmük, bár Steve finoman átkarolta a vállam. Most csak simán meg akar óvni vagy több van a dologban? Cikáztak a kérdések a fejemben, aztán megint meghallottam a hangot.