Csoda

Ki az a Maggie?

- Steve -

Két perccel azután, hogy bekopogtam Maggiehez a fürdőbe egy hatalmas sikolyt, majd tompa puffanást hallottam meg odabentről. Egyből kinyitottam az ajtót, vagyis nyitottam volna, ha nem lett volna bezárva, így csak simán betörtem.

Egyszerre több dolog is sokkolt.

Maggie ájultan feküdt háttal a földön, meztelen volt és még csurom vizes.

És kék.

Azt hittem csak káprázik a szemem, de nem. Valóban bőre kék volt és jéghideg. Egész testén sebhely szerű vonalak domborodtak ki.

- Jarvis! - kiáltottam fel és talán életem legrosszabb döntését mondtam ki: - Hívd ide Lokit!

- Loki -

Hatalmas fehér ágyban ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, aztán visszajött az éjszaka... Pedig a legkevésbé sem akartam rá emlékezni. Lehunytam a szemem. Nem érdekel már ez a világ.

Alig múlt el pár másodperc, mikor egy dallam suhant át az agyamon. Majd nem sokkal később egy női énekszó.

Hey, hey good lookin'

Azonnal kipattantak a szemeim, de csak a mellettem lévő gépek egyenletes pityegését lehetett hallani. Mi volt ez? Gondoltam magamban, majd ismét lehunytam a szemem.

Whatcha got cookin'?

Hallottam meg ismét a hangot, de most hagytam had folytatódjon.

How's about cooking somethin' up with me?

Hey, sweet baby

Don't you think maybe

We can find us a brand new recipe?

Minden világos lett. Maggie hangja betöltötte a bennem tengő hatalmas ürességet. Egymás után az összes dal, amit énekelt visszahozta az együtt töltött időt.

/0:50-nél az a kacsintás világháborút válthat ki a fangirlök közt/

Rámszállt egy olyan mérhetetlen nagyságú béke és komfortos érzés, amit még soha nem éreztem. Akár az örökkévalóságig is képes lettem volna így feküdni, de nyilván, ami jó az nálam nem tarthat sokáig így nagyjából öt perc után kivágodott az ajtó és Tony sétált be rajta.

Az idő töredéke alatt végigmértem. Izzadságcseppek folytak végig az idegességtől barázdássá vált homlokán. Szeme vörös volt és sűrűn pislogott, szája pedig meg-megremegett. Tony Stark félt.

- Hol van? - kérdeztem mielőtt még bármit tudott volna mondani. Ő csak kilépett az ajtón és rám nézett azt sugallva, hogy kövessem.

Követtem.

A lépcsőn haladtunk feljebb és feljebb mígnem elértünk egy szobáig, ahol Tonynak földbe gyökerezett a lába. Gyáva. Suhant át az agyamon és gondolkozás nélkül nyitottam be. Ez biztos Maggie szobája. Jött még egy gondolat, amit bizonyított, Steve kétségbeesett kiáltása: