Csoda

Az előadás

- A rohadt életbe! - hallottam Tess hangját mellőlem, aki épp a hajamat tűzte tele csatokkal.
- Valami baj van? - fordítottam a fejem pár centit felé, de ő idegesen visszahelyezte az eredeti, merev és kicsit sem kényelmes állapotába.
- Maradj így! Te is tudod milyen fontos ez az este mindenkinek.
Hogyne tudtam volna, életem első színházi előadása, amiben szerepet kaptam, ráadásul a főszerepet. Már vagy egy hete görcsben volt a gyomrom és olyan helyeken is fájt, amiről addig még nem is tudtam. Segédrendezőként dolgoztam a színháznál, amióta az eszemet tudom, de ez most más. A kamerák mögött voltam mindvégig, amíg Josh (a főrendező) le nem leplezett versmondás közben, kb. egy hónapja. Most pedig nem is tudom hogyan, de ide lyukadtam ki.

Már csak fél óra az előadásig.

Hirtelen Josh viharzik be a helyiségbe, a szokásos laza eleganciájával.

- Maggie, darling! - üvöltötte a nevem, amitől megremegtem, Tess pedig rácsapott a vállamra.
- Itt vagyok Josh!
- Jaj kisszivem, kész vagy már?
- Itt van, kész van, szivesen. Hozza ne érj a hajadhoz! - állított fel a fodrász székből Tess, enyhén ijesztő hangnemben, de már ismertem és őt így szerettük.
- Csillagom, hát gyönyörű vagy! - mért végig Josh tetőtől talpig, majd mikor én is belenéztem a tükörbe elállt a lélegzetem.

- Köszönöm Tess - fordultam el a tükörtől, de a nőnek már nyoma sem volt.
- Figyelj Maggie -kezdett bele Josh valamibe, a hangján pedig érezni lehetett, hogy fontos dolgot akar közölni. - Díszvendégünk van a ma esti premierre. Sőt, nem is akárki, úgyhogy adj bele mindent kicsim!
- Te jó ég! Ki lesz az? - kérdeztem tőle egyből.
- Az legyen inkabb meglepetés - mondta egy kacsintás kíséretében és megragadva a kezem kihúzott a színpadhoz a függöny mögé.

- TÍZ PERC A  KEZDÉSIG! - kiáltotta el magát Kyle.

Nagy levegő Maggie. Menni fog. Minden a legnagyobb rendben lesz. Halkan nyugtatgattam magam egy ideig mikor is Josh szaladt hozzám azzal, hogy itt az idő.
Felhúzták a függönyt és elkezdődött a darab. Életem eddigi legcsodásabb másfél órája volt. Teljesen átadtam magam a szerepnek. A lánynak, aki a történet végén meghal, mert többet adott, mint amennyit elbírt. Hirtelen azt vettem észre, hogy bejönnek a színpadra a színész kollégáim és felhúznak a földről, ahol "meghaltam", majd egymás kezét fogva hajolunk meg.   Az emberek lefagytak és néma csend volt. Sokkolt mindenkit az élmény. Majd egyszercsak a terem egyik jobb felső páholyából valaki összeütötte a kezeit. Tapsvihar. Az emberek felálltak és füttyökket hallattak. A szemem pedig arra az alakra tévedt, aki először tapsolt. Megtaláltam és teljesen megdermedtem, ugyanis nem más volt, mint Tom Hiddleston.