Utazás a Yandere Szimulátorban

1. világ 7. rész ~Fogytán az idő!~

Taro szemszöge

Miután megöltem Muját, a testét bedobtam az égetőbe és a kést is mellé tettem. Ezután elmentem lezuhanyozni. Felvettem a tesi cuccom és mentem órára. Majd ebéd szünetben kérek Info-chantól egy új egyenruhát. Infoval már hétfő óta tartom a kapcsolatot. Amint mindennel végeztem, elindultam megkeresni Ayanót. Körül-belül a fél iskolát átkutathattam, mikor rábukkantam az osztálytermére. Benéztem és ott ült Ayano, de nem volt egyedül. Egy elég sötét képű srác ült vele szemben, valószínűleg az Okkult Klub tagja. Később Ayano felállt és kiment a teremből. Shin követte őt. És én követtem őket. Ayano a második szinten járkált össze-vissza. Mintha keresne valamit.

-Hol lehet vajon?-kérdezte Ayano, gondolom magától. Gondoltam most úriember leszek és segítek neki. Odasétáltam Ayanohoz.

-Szia Ayano!-köszöntem rá.

-S-Senpai?! M-mármint szia! Mi újság?-köszönt vissza. Gondolom nem számított rám.

-Nagyon semmi, csak láttam hogy itt kutakodsz valami után és....gondoltam segíthetnék. Persze ha, nem lenne gond.-ajánlottam fel.

-Öhm.....ez kedves de.....köszönöm szépen nincs szükségem segítségre.-mondta mosolyogva.

-Oh.....oké.....de ha bármi segítség kellene, akkor nyugodtan gyere hozzám (feleségül)!- mondtam egy kis csalódottságot is beletéve a hangomba.

-Rendben, majd szólok. Viszlát később!-köszönt el, majd ment a harmadik emeletre.

-Viszlát!-köszöntem el- Kohai!~-tettem hozzá suttogva.

Ayano szemszöge

Mint a szél, olyan gyorsan rohantam a harmadik emeletre. Shinnel nem beszéltünk semmi érdekesről, csak arról kérdezett meg hogy érdekel-e az Okkult Klub, mert ő a helyettes és ha szeretnék csatlakozni, akkor szóljak neki. Én ezt elutasítottam. A harmadik emeletre felérve először a klub szobákat néztem át. Semmi.

-Hol lehet?

Nem sokkal később a csengő is megszólalt. Az osztály termem felé tartva egy furcsa érzés kapott el. Mintha hiányozna valami.

-Egy pillanat. Hol van Muja?- kérdeztem magamtól. Erről sajnos már nem volt időm gondolkodni. Mire beértem az osztály terembe a tanár mér ott volt.

-Miss Aishi. Megtudná mondani hogy miért késett?- kérdezte mérgesen a tanár.

-Hát....-erre nem tudtam mit válaszolni-...e-elfelejtettem hogy milyen óránk lenne.

-Aha értem. Én viszont akkor nem felejtek el majd büntetést adni magának. Foglaljon helyet!

45 perccel később

Óra után a tanár magához hivatott.

-Miss Aishi. Emiatt a kis incidens miatt nem fogok nagy büntetést adni.-mondta a tanár.

-Akkor.....mi a büntetésem?

-Szimplán csak annyi hogy neked kell levinni a szemetet az égetőhöz.-válaszolt.

-Oh....rendben.-mondtam. Megfogtam a kukás zsákot és már vittem is az égetőhöz. A legtöbb diák azért nem szereti levinni a szemetet, mert a publikus kemencénél vannak az iskolánk rossz fiúi. Ez alatt azt értem hogy fegyvereket hordanak maguknál, késnek az órákról és még sorolhatnám. A tanulók félnek tőlük. Nem csoda. Én viszont nem vagyok olyan félős. Most viszont egy kis enyhe aggodalmat érzek magamban. Mikor már a kemence közelében voltam, a "rossz fiúk" azonnal elakartak volna ijeszteni. De amennyi bátorság még bennem volt, azzal mentem tovább magához a kemencéhez. Mikor kinyitottam az égető ajtaját két furcsa dolgot vettem észre. Először is, egy hatalmas meleg lökést éreztem, mintha a kemencét már használták volna a mai nap folyamán. Másodszor, olyan szag áradt ki belőle, mintha valami húst égettek volna benne. Furcsa. Ezekkel nem törődtem sokat, szóval csak bedobtam a zsákot és már rohantam is ebédelni. Azaz csak rohantam volna. Ugyanis a férgek beálltak elém.

-Mit akartok?-kérdeztem.

-Na szerinted mit?-mondta az egyikük kuncogva. Ebből már lelehetett vonni hogy mit is akarnak. Nem jót az biztos. Körbe vettek, így nem tudtam szabadulni. Majd az egyikük lefogott hátulról, és leültetett a földre. 

-Engedj el!-kiáltottam, amilyen hangosan csak tudtam.

-Fogd be! Vagy kapsz a szádra!-fenyegetett meg az egyik nyominger. Egy kék pólós fiú felém vette az irányt, majd elkezdte lehúzni rólam a szoknyámat. Erre én fejbe rúgtam. Vérző orral esett hátra. Szerintem vicces volt.

-Te rohadt ribanc!-káromkodta el magát. Most érzem hogy bajban vagyok. Már pedig ez most pont nem jön jól.

-Mondtam hogy engedjetek el!-válaszoltam nekik pimaszul. Erre akit fejbe rúgtam felém jött és....az öklével arcon vágott. Mit ne mondjak, rohadtul fájt.

-Most megfizetsz be kis kurva!- mondta az amelyikük lefogott, majd úgy fejbe vágott valamivel, hogy elvesztettem az eszméletemet. Az utolsó dolog amire emlékszem az az, hogy egy fiú diák állt előttem, és sorra gyilkolta azokat a nyomorékokat. Ijesztő volt, pláne hogy nem tudtam elmenekülni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! Tudom hogy (nagyon) sokáig nem volt rész, de muszáj volt gondolkodnom ezen a történeten, és végül arra jutottam hogy majd (talán) újra fogom írni, AZ EGÉSZET! 

Nem akarom hogy úgy járjon mint az Osanos könyvem, higgyétek el!

Továbbá köszönöm hogy elolvastátok ezt az....igen rövid részt, emiatt bocsánatot kérek. Meglátszik hogy nem tesz jót az embernek, ha egyszerre két dologra kell odafigyelnie.

A továbbiakban nagyrészt a legújabb könyvemen fogok dolgozni, nagy valószínűséggel.

Minden továbbiért elnézést kérek!

További szép napot!