Utazás a Yandere Szimulátorban

3. világ 5. rész ~Korai vég~

Ayano szemszöge

A tegnapi borzalmak után próbáltam rendesen aludni, de a szavak, amiket Budótól hallottam csak visszhangoztak a fejemben. 'Tényleg kedvelne?' járt ez az eszemben. Folyton forgolódtam, megnyüszítettem a kíntól. Zerát persze sikerült párszor felkeltenem, bocsánatot is kértem miatta. Mikor végre valahára reggel lett, fáradtan és megviselten keltem ki az ágyból. A tükör előtt állva többször is megkérdőjeleztem az életem, de ez nem fontos. Összeszedtem a cuccaim, felöltöztem, majd elindultam a suliba. Lassan és fáradtan baktattam a betonúton. Közben azon agyaltam, "Hogy mi van ha mégis van itt kazetta?". Végül is Csurának nem mindig van igaza és gyakran becsapja a nővérét. Ezt Zera mesélte nekem néhány napja. Végül elhatároztam hogy körbe nézek a mai nap folyamán az iskolában, hátha mégis van itt valami. Mire döntést hoztam, már az iskola kapujában álltam. Elsőnek átvettem a cipőimet, majd a tanterem felé mentem, hogy lepakoljam a táskámat. Miután ezt is megcsináltam, szétnéztem a második emeleten, ha már egyszer ott voltam. Először a teremben néztem körül, semmi. Utána a mellettünk lévő tanterem, semmi. A Diák Tanács szoba, a Light Music és a Művész klub is mentes volt a kazettától. A Harc Művészetek klubjában csak Budóval találkoztam. Egyedül volt és az ablakon nézett ki. Én csuktam volna vissza az ajtót, mikor:

-Miért mész el, Ayano-chan?-érdeklődött Budo. Felém fordult, amit lehet nem kellett volna, mert a karate ruhájának felső része nyitott volt, és teljesen kilátszott a felső teste. A vörös és pink minden árnyalatában virítottam, annyira elpirultam. Az arcomat a kezeimbe temettem és elfordultam, hogy Budo ne vegyen észre. Hirtelen azt éreztem, hogy megölelnek hátulról. 

-B....Budo?-kérdeztem nyögdécselve.

-Még mindig haragszol?-kérdezte, egy kis szomorúságot beletéve a hangjába.

-I....izé...nem csak-

-Engedd meg, hogy a magam módján bocsánatot kérjek!-mondta Budo, majd maga felé fordított és.....megcsókolt. Olyan.....lágyan és gyöngéden.....

-B-Budo....-hallottuk meg egy lány hangját. Mindketten a hang irányába néztünk. Mina állt az ajtóban, teljesen lesokkolva.

-M-Mina-San!! E-ez nem az aminek látszik!!-mentegetőztem.

-H-hogy képzelted ezt.....-kezdett bele Mina. A szemei tágra voltak nyitva.

-Mina, nyugodj meg!-próbálta Budo nyugtatni Minát.

-Budo....te normális vagy!? Itt csókolózol ezzel a cafkával a klubszoba közepén, ráadásul a gi felsőd nyitott és lent van a nadrágod a földön!! Mi a fenére készültetek ti itt?!-kérdezte Mina felháborodva. Én meglepődve néztem Budo alsó felére és....hát...mondjuk azt hogy igazat adtam Minának. Ebből kifolyólag eltoltam magamtól Budót és kirohantam a klubszobából, a földszint felé. A Főző klub előtt kifújtam magam.

-Ara~ Ara~ Csak nem rosszat láttál Ayano?-hallottam egy ismerős hangot.

-Cs-Csuraka?-kérdeztem.

-Az eredeti.

-Mit keresel itt?

-Csak megnéztem hogy haladsz.

-Akkor biztos élvezted a "műsort".

-Nos....

-Más egyebet nem akartál?

-Nem igen. Vagyis de! Köszönöm hogy vigyázol Zerára! Nagyon sokat segítesz ezzel!

-Nincs mit.-mondtam, majd bementem a Főző Klubba.

-Oh, hello kedves! Segíthetek?-kérdezte a klub elnök. Rövid, barna haja és zöld szemei voltak.

-Öhm, csak körbe nézek, ha nem zavarok!-mondtam.