Utazás a Yandere Szimulátorban

4. világ 1.rész ~Új bőrben (1.rész)~

Ay*?o szemszöge

Többször is meg kellett csipkednem a kezem, hogy rájöjjek nem álmodom. Tényleg fiú lettem. Több kérdés is felmerült bennem. 'Ki vagyok ebben a világban?' , 'Megváltozott-e a nevem?' , 'Ha igen, akkor hogy hívnak itt?' , ezek voltak például. Egyenlőre Yan-kunnak hívtam magam. 

-És pont ilyenkor nincs itt Csura hogy segítsen!-mérgeskedtem.

-Hívtál?-kérdezte valaki. A hangból ítélve egy nő volt. A hátam mögé néztem és egy vörös ruhás, vörös kalapos alakot véltem felismerni.

-Cs-Csura?-kérdeztem bizonytalanul. Ő felnézett rám és amint láttam az arcát, azt hittem ott pusztulok el.

-Még szép~!-mondta Csura flörtölő hangon. Nagyon fura volt, belegondolva hogy akivel beszéltem valójában fiú volt.

-Cs-Csura. Miért nézel és hangzol úgy, mint egy lány?-kérdeztem.

-Mert az vagyok! Ebben a világban mindenkinek a neme felcserélődött, de a személye megmaradt. Érted?-magyarázott Csura.

-A-ha. Szóval, én itt fiú vagyok. Ez...azt jelenti hogy például Taro az lány? Mert elég fura egy lányt fiú néven hívni.-érdeklődtem. Csura kuncogott egyet.

-Nos, sok esetben a név is változik. De hidd el! Leszel te olyan világban, ahol fiút hívsz majd lány néven!-"biztatott" Csura.

-Ezt miért mondod el?

-Hogy felkészülj a legrosszabbra. De most elég a fecsegésből! Öltözz át, mert el fogsz késni!-figyelmeztetett Csura, majd eltűnt. Ekkor jutott eszembe hogy a mostani nevem is megkérdezhetném tőle, de aztán rájöttem, hogy majd megnézem az igazolványaimat. Megmosakodtam, majd visszamentem a szobámba, hogy átöltözzek. Az egyenruhám egy fehér ing volt egy fekete nadrággal. Elegáns az iskolához. Felkaptam a táskámat, majd elkezdtem kotorászni benne, hátha megtalálom a személyimet, de nem találtam. Kezdtem pánikba esni, az idő meg csak telt. Végül feladtam és elindultam az iskola felé. Már 6:30 volt, így gyorsan futni kezdtem. Már csak két saroknyira lehettem az iskolától, mikor is neki rohantam valaminek, és hátra estem. Miután felálltam és megvizsgáltam, hogy minek rohantam neki, rájöttem hogy nem 'valaminek', hanem 'valakinek' rohantam. Méghozzá, egy gyönyörű lánynak. 

-S-sajnálom hogy neked rohantam! Had segítsek!-nyújtottam ki a karomat. Ő elfogadta a segítségem, majd  felsegítettem. Hosszú, egyenes, fekete haja volt. A szemei világos szürkék. Hirtelen, egy ismerős érzés tért vissza belém. Mint mikor találkoztam Taróval. 

-Köszönöm és ne sajnáld! Én voltam figyelmetlen! Engedd meg hogy bemutatkozzak! A nevem Taeko, Taeko Yamada!-mondta. 'Várjunk! Ez egy Yamada?! Akkor ő Senpai!?' futottak az agyamon keresztül ezek a kérdések. 

-É-én is örvendek a szerencsének......a...a nevem....izé...-motyogtam. Beakartam mutatkozni, de úgy, hogy nem tudtam a nevem nehéz volt.

-TAEKO!! MI A FRANCOT MŰVELSZ?!-hallottunk egy erős rikácsolást. Taeko háta mögé néztem, Taeko pedig megfordult. Egy narancssárga, rövid hajú fiú volt az, akinek az egyen ruhájának az ing része ki volt gombolva és látni lehetett a pink alapon fehér pöttyös trikóját. Olyan ismerős volt. A hangból nem tudtam volna megítélni, de az öltözködésből igen.

-S-sajnálom Osano-kun. Tudod összefutottam ezzel a fiúval és-

OSANO?! Most már rémlik! Ezek szerint ő Osana fiú énje. Érdekes érdekes.

-Ne mondj kifogásokat! Elegem van, hogy mindig kiakarod húzni magad a bajból és nem vállalod a felelősséget! Ha miattad elkésünk akkor én is bajban leszek és azt nem szeretném!-panaszkodott Osano. Nem tudom hogy és miért, de az a harag, amit Osanánál éreztem, mikor találkoztunk.....visszajött.

-Hé, öcsi! Nyugodj le! Még csak két saroknyira van az iskola. Nem kell világháborút robbantani egy késés miatt!-próbáltam csitítani Osanót.

-ÖCSI?! Hogy mersz így hívni és mi a franc közöd van ahhoz, hogy mikorra akarok iskolába érni?! HEH!! Gyere Taeko!-fejezte be mondandóját Osano, majd kézen ragadta Taeko-chant és elviharoztak. A harag....pedig csak gyűlt bennem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Igen, ez egy r*hadt rövid rész volt.

De nyugi! Ha nem leszek olyan lusta, akkor ezen a héten hozom a második részét!

De nem ígérek semmit!

(Csak ne kövezzetek meg!)