Utazás a Yandere Szimulátorban

5. világ 1. rész ~Összeköttetés~

Ayano szemszöge

A "Hadi bázis" - én így hívtam - eljövetele után én és Buka együtt folytattuk a kalandot, hogy megtaláljuk a maradék 5 kazettát. Már éreztem hogy az ágyban vagyok, ahol általában szoktam ugye felébredni, de most valami nyomást éreztem a mellkasomon. Lassan kinyitottam a szemem, és egy közelről nagy, puha szőrgolyót véltem felfedezni. Először arra gondoltam hogy megint Csura mászott be, de ezt az alak valahogy, más volt. Inkább olyan volt....mint egy kiskutya. Felültem, majd miután realizálódott bennem, hogy megint fiú vagyok, magam felé fordítottam a szuszogó szőr kupacot. Egy fekete hátú, fehér pofijú kölyök husky volt az. Miután elkezdtem simogatni is az alvó lényt, az elkezdett mocorogni.

-M....mi történt?-hallottam egy ismerős hangot. Buka volt.

-Buka! T-te vagy az? Merre vagy?!-kérdeztem, miközben körbe néztem.

-Itt ülök az öledben!-mondta Buka megint. Én az ölembe néztem, de csak a kiskölyök husky-t találtam megint. Majd észre vettem valami fehér anyagot a nyakán, valószínűleg a nyakörve volt. Észrevettem, hogy van benne egy medál, amin a lakcímem volt olvasható. Majd megfordítottam a medált és a Harcművészetek Klubjának a logóját vettem észre.

-B-Buka...te....-motyogtam.

-Mi az? Mi történt velem? Csúnya lettem? Vagy csinos?-érdeklődött.

-Buka...te....ISTENIEN CUKI VAGY!!-kiáltottam fel, majd ölelgetni kezdtem a kutyust- akarom mondani Bukát.

-H-HÉ! Hagyd abba! Nem vagyok azért valódi kutya! Baka!-szólt rám Buka, de nem érdeket. A szőre nagyon puha volt, a fülei pedig selymesek. Mint valami plüss állat. Buka végül megharapta a kezem, így aztán muszáj volt abba hagynom a pátyolgatását. A többszöri bocsánat kérés után végül kitessékeltem Bukát a szobámból, hogy áttudjak öltözni. Persze átöltözés közben éreztem magamon Buka tekintetét néha, de ráhagytam. Miután felöltöztem lementem a konyhába reggelizni, ami egy szelet pirítós volt. Bukánál pedig eszembe jutott valami.

-Ayato-kun! Éhes vagyok!-szólt Buka.

-Buka...van egy kis probléma!-válaszoltam.

-Mi?

-Nincs itthon kutya kaja.

Buka erre besértődött.

-MONDTAM MÁR HOGY NEM VAGYOK VALÓDI KUTYA!! Nekem is jó lesz a pirítós!-vágta rá mérgesen. 

-Oké oké!-mondtam, majd betettem a kenyerem mellé még egyet. Buka szépen elmajszolgatta, majd felkaptam a táskámat és elindultam az ajtó felé.

-Hova mész?-érdeklődött Buka.

-Hogy hogy hova? Hát iskolába.-válaszoltam.

-De vigyél engem is! Hogy fogok segíteni, ha nem vagyok veled?

-Buka, te is tudod a suli szabályzatát! Kutyát és más egyéb állatot nem lehet bevinni!-figyelmeztettem Bukát.

-Akkor a delinquent-ek miért vannak a suliban?

Ezen elkuncogtam magam egy kicsit.

-Ez jó volt.

-Amúgy pedig beleférek a táskádba, nem?

Ezen én is elgondolkodtam. Végül Buka bemászott a válltáskámba, ami....nem volt valami kellemes.

-Buka....azt hittem legalább kölyökkutyaként könnyebb leszel!-nyögtem ki.

-Jaj, ugyan már! Nem én vagyok nehéz, hanem a könyveid, na indulás!

Buka egész úton nem bírt nyugton maradni a helyén. Többször is rászóltam, de mintha a falnak beszélnék. 7:05-re a suliban voltunk. Átváltottam a cipőmet, majd az osztályteremben elhelyeztem a táskámat a padomnál. Megkönnyebbülten lélegeztem fel.