Utazás a Yandere Szimulátorban

5. világ 2. rész ~Rituálé~

Ayato szemszöge

A hétfői nap elég necces volt, így sokat nem mondanék róla, aznap vagy....10-szer haltam meg. 'Bárki is legyen a yandere, nagyon jól csinálja a dolgát!' gondoltam aznap este, mikor már otthon voltam. Többször is megkérdeztem Bukától, hogy emlékszik-e a gyilkosom szagára vagy arcára, de a válasza mindig ugyanaz volt: 'Minek nézel? Biztonsági kamerának?' 'Köszönöm Buka, akkor a továbbiakban is nagy hasznodat fogom venni, már látom.' gondoltam. Na hogy is tudtam végül túlélni a hétfőt? Nos úgy, hogy mikor Oko megkért, hogy kövessem, én azt mondtam, hogy majd ebédszünetben tudok vele beszélni, majd bezártam az ajtót, csengetésig. Ebédszünetben Okóval megbeszéltük amit akart - ami az volt hogy megcsókolt, majd megint belesúgta azt a mondatot a fülembe - majd elment. Takarításnál pedig próbáltam mindig tömegben lenni. 

Másnap úgy ébredtem, hogy Buka a mellkasomon szuszog. Őszintén szólva nagyon aranyos volt, így adtam neki egy hosszú buksi simit. Ez egészen addig tartott, ameddig Buka fel nem ébredt. Nem haragudott meg rám végül is. Sőt...azt mondta, hogy élvezte. Én ezután bementem a fürdőbe, megfésülködtem, fogat mostam, stb. Bukának a szőrét is kifésültem egy kefével, bár teljesen felesleges volt, mert miután bemászott a táskámba, azonnal összeborzolódott a bundája. Csodás. Na de! Szóval Buka a táskámban mocorgott, a matek, töri és egyéb könyvek és füzetek társaságában. VMég fél útom rájöttem hogy otthon maradt a bentóm, így gyorsan betértem egy közeli boltba és vettem magamnak egyet. Az iskola kapujánál valaki megszólított.

-A-Ayato? Te vagy az?-hallottam meg a hátam mögül egy hangot. Hátra fordultam, és egy bíbor szembárral találkoztam.

-R-Ruto-San?-kérdeztem vissza. Oko mosolyogva bólintott. 

-Mit szeretnél?-kérdeztem. Oko elpirult egy kicsit.

-I-igazából csak annyit akartam kérdezni...hogy....lenne kedved csatlakozni az Okkult Klubba?

Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Ha csatlakoznék a klubba....akkor.....semmi. Csak időpocsékolás lenne.

-S-sajnálom Oko-kun....de nem szándékozom az Okkult Klubba csatlakozni. Remélem megérted!-utasítottam vissza.

-Oh....értem....akkor-

-Viszont....egy napot eltölthetnék ott!-változtattam meg a véleményem. Nem értem minek.

-Öh.....r-rendben! Akkor....kérlek kövess!-utasított Oko, egy kedves mosollyal az arcán. Ekkor Buka egy kicsit kidugta a fejét a táskámból. 

-Mi a fenét csinálsz?!-suttogta nekem.

-Most már benézünk!-mondat vissza suttogva.

-Hm? Tessék?-nézett vissza Oko.

-S-semmi, ne haragudj!-válaszoltam vissza, a homlokomat vakargatva.

-Idióta!-szidott le Buka.

-Kuss legyen ott bent!-csitítottam Bukát, erre az a szőrgombóc megharapott. Annak ellenére hogy kicsi a szája, eléggé nagyot tud harapni. A harapásra persze felsziszegtem, amire Oko is felfigyelt.

-Ayato....biztos....jól vagy?-érdeklődött.

-P-persze csak...egy 'szúnyog' megcsípett. Hehe!-mondtam az egyetlen elfogatható kifogást. Oko lassan bólintott, majd folytattuk az utat, a klubszobába. A szoba még mindig sötét és kietlen atmoszférával bírt, ami egy nagyon, de nagyon kicsit tetszett. Oko a könyvek között matatott, majd néhány előkaparászása után azt mondta:

-Mi lenne....ha megpróbálnánk...démont idézni?

Nekem elsőre furcsa volt az ötlet, de végül is belementem. Arra gondoltam hogy nem lesz semmi baj, démonok nem léteznek - kivéve mikor egy pszichopata állat vagyok. Oko meggyújtotta a pentagramma körüli gyertyákat, majd a kezembe nyomott egy fekete köpenyt.