Utazás a Yandere Szimulátorban

6. világ 3. rész ~Valami, más~

??? szemszöge

Csendben néztem, ahogy Ayato-kun-... akarom mondani Ayano-chan aludt. Gyönyörű volt. A hasán pedig ott feküdt a "segéde", Buka Masuta, aki egy kutya. Mérges voltam amiatt, hogy ők ketten együtt aludtak, így lelöktem Bukát Ayatóról és egy kicsit befeküdtem Ayato- akarom mondani Ayano mellé. Volt azonban egy gondolatom, ami nagyon fájt nekem. Még pedig: 

"Meg kell majd ölnöm, hogy örökre együtt lehessünk!"

Másnap reggel

Ayato szemszöge

Aznap reggel nagyon fura morgásokra ébredtem. Mikor kinyitottam mindkét szemem, Buka ült a hasamon, mérges arccal nézve rám. 

-Mi van?-kérdeztem álmos hanggal.

-Először is! Lelöktél. Kettő!-mondta, majd belém harapott. Akkorát ordítottam, mint egy farkas falka.

Öltözködés után

A kezemet be kellett kötnöm, mert vérzett, hála a bolha zsáknak, aki a táskám aljában rágogatta a pirítósát. Nem sokkal később hirtelen valaki belém rohant és elestem. A táskám a bekötött kezem mellé esett (tehát a jobb oldalamra). A lány, pedig aki belém jött...gyönyörű volt. Hosszú fekete, kiengedett haja volt.

-K-kérlek bocsáss meg a figyelmetlenségemért!-mondta a lány, mialatt feltápászkodtam.

-N-nincs semmi probléma! Hadd segítsek!-mondtam, majd kinyújtottam neki a kezem. Rám nézett és elfogadta a segítségemet. Taeko Yamada volt a lány. Hirtelen egy ismeretlen okból kifolyólag...egy ismerős érzés jött vissza belém. Mikor leges-legelőször találkoztam Taróval, azonban ez most sokkal erősebb volt. Még az elszáradt bokrok is levélbe és virágba burkolóztak.

-Köszönöm szépen! Olyan rendes vagy! Oh, még be se mutatkoztam a neveletlen mindenemet! A nevem Taeko, Taeko Yamada, te meg biztos Ayato Aishi vagy, ugye?-kérdezett. 

-I-igen de....honnan tudtad hogy ki vagyok?-kérdeztem.

-Tudod, az öcsém Hanako sokat mesél rólad. Remélem nem zavar téged! Habár amilyen népszerű srác vagy nem csodálom hogy beszélgetés tárgy vagy.-mondta, majd kuncogott egy rövidet. Erre egy kicsit elpirultam. 

-L-lehet! M-mellesleg hogy hogy nincs veled?-kérdeztem.

-Hát....izé...-kezdett bele, majd hirtelen:

-Taeko! Ayato!-kiáltott nekünk a messziből Osano, aminek hatására minden újra szürke lett. Köszönjük!

-Emlegetett szamár!-említette meg Taeko halkan.

-Onee-chan, Senpai-San! Nagyon előre rohantatok!-mérgeskedett Hanako-kun.

-Legalább nem hátráltatnak minket!-mérgelődött Osano. Kedves.

-Haha! Vicces vagy Osano! De szerintem menjünk! Ugye, Aya-kun?-kérdezett Taeko-chan.

-I-igen...Tae....chan...-mondtam szégyenlősen.

-Hé! Csak én hívhatom Ayatót Aya-kunként!-mondta féltékenyen Hanako. Nem emlékszem hogy Hanako valamikor is Aya-kunnak hívott volna, mert ez inkább Asora volt igaz. Na de! Az iskolánál Hanako "meghívott" hogy ebédeljek vele, Osanóval és Taekóval a tetőtéren. Én persze gondolkodás nélkül elfogadtam, amit persze Buka nem hagyott szó nélkül, mert az osztályteremben leszidott.

-Ayato Aishi! Még is hogy gondoltad ezt?! És a kazetták?! Ráadásul mi volt az a nézés Taeko felé?!-vinnyogott Buka.

-Nocsak nocsak. Csak nem féltékeny vagy?-néztem rá önelégülten. Buka erre meghökkent.