Utazás a Yandere Szimulátorban

~Áll a bál (2.rész)~

Yui szemszöge

Kanato kérdésére teljesen lefagytam. Már tudtam hogy Ayatóval megyek, hisz együtt is vagyunk, szóval úgy gondoltam, hogy elmondom Kanatónak az igazad.

-Sajnálom Kanato-kun! Az az igazság....hogy már van partnerem.

Kanato pupillái összeszűköltek, majd felkuncogott.

-Hehe...jó vicc! Komolyan azt hitted hogy majd beveszem? Ugyan Yui miért kellett ezt? Teddy se élvezte. Ráadásul....

Ekkor a falhoz nyomott. A tekintete hidegen rám szegeződött.

-Nem ezt kérdeztem. Leszel....vagy nem?!

Nem tudta felfogni hogy ez elutasítást jelentett? Minden esetre Kanato erősen szorítani kezdte a vállamat.

-Hé!-szólt közbe egy ismerős hang. Ayano. Kanato felévetette a tekintetét.

-Mit keresel te itt?-kérdezte Kanato.

-Az most nem számít! Ereszdd el Yui-t!-mondta Ayano magabiztosan. Legalább is magabiztosabb volt mint én. Kanato flegmán mosolygott.

-Különben~?

-Különben nem lesz orrod!-szólt egy újabb hang. Ayato!

-Ugh. Te is itt? Manapság egy egyszerű kérdést se lehet feltenni egy lánynak?-mondta idegesen Kanato.

-Úgy tűnik nem vagy tisztában a dolgokkal öcskös. Yui. Az. ENYÉM!-mondta Ayato elsötétült arccal.

-Önző vagy Ayato-kun! Yui nem csak a tied! Yui mindannyiunké! Sajnos....-mondta Kanato.

-Félre érted! Ayato nem 'úgy' értette amit mondott.-szólt közbe Ayano. Reszketni kezdtem.

-Tch! Hogy érthette volna más-

Megszólalt a csengő. Hála az égnek. Ayato magához húzott és elindultunk az osztályunk felé.

Ayano szemszöge

Amilyen gyorsan csak lehetett, az osztályteremhez rohantam. Így magára hagyva Kanatót a gondolataival. Út közben összefutottam Yuki-val.

-Ah! Szervusz Yuki-San!-köszöntem neki.

-Szia Aya-chan! Pont jókor jöttél, téged kerestelek!-mondta egy hatalmas mosollyal a száján.

-Engem? Hogy hogy?

-Nos...még nincs partnerem és....arra gondoltam hogy....lennél esetleg te?

Gyorsan feldolgoztam az eseményeket. Yui-t majdnem megfojtotta egy őrült 1 perce, most meg Yuki megkért hogy legyek a partnere. Kicsit elpirulva bólintottam.

-Hogyne!

Pénteken

A tornateremben gyűlt össze az iskola. Ott tartottuk a bált. Egy egyszerű krémszínű egyberuhát vettem fel, egy pár magassarkú, a hajamat kiengedtem és egy kis lehelletnyi smik is volt rajtam. Yuki egy fekete szmokingot viselt, fekete bőr cipővel. Az igazgató nyitó beszédét hallgattuk, miközbeb a szemeimmel Yuiékat kerestem. Nagy volt a tömeg. A beszéd után egy kicsit feloszlott a tömeg. Össze-vissza mászkáltam, míg végül bele nem botlottam valakibe. Az ütköződéstől a földre estem.

-Oh. Bocsánat! Hadd segítsek!-mondta a srác. Valamiért....a hangja ismerős volt. Az az álom.... A srácra néztem. Rövid, éjfekete haja és szemei voltak. Gyengéden mosolygott. Fehér öltönyt hordott, fekete bőrcipővel. Pont olyan arca volt, mint amilyen az álmomban volt. Reszketni kezdtem. A fiú kezébe adtam a kezem és felálltam.