Utazás a Yandere Szimulátorban

~Emlék vagy álom?~

Ayano szemszöge

-Buka....BUKA!!-keltem fel sokkosan. A levegőt szaporán véve néztem körül a helységben, ahol voltam.

-M-mi történt?-kérdeztem magamtól.

-Ayano-chan....jól vagy?-hallottam meg egy hangot magam mellett. A baloldalamra nézve megláttam egy világosbarna hajú, kék szemű fiút.

-T-te ki vagy? Hogy jutottál be? HOL VAGYOK?!-kérdeztem egyre ijedtemben.

-Ssh! Nyugodj meg! Tegnap délután rosszul lettél és azóta csak aludtál! A gyerekkori barátod vagyok! Satori! Tudod!-magyarázott a srác. Szomorú arccal ráztam meg a fejem.

-Mindegy is! Majd a klubban visszatérhet néhány emlék!-mondta vidáman Satori.

-Klub? Milyen klub?-érdeklődtem.

-Az irodalom klub! Te, én, Natsuko, Yuki és Márkó. Én mutattalak be a többieknek! Natsuko még muffint is sütött.-magyarázta Satori.

-Hmm...értem...de semmi se rémlik.

-Ott van még Yuno is! Az egyik osztálytársad.

-Yuno?

-Aha! Yuno Gasai, Yui Komori, Ayato Sakamaki, Kanato Sakamaki, stb. Most nincs kedvem végig sorolni, mert elkések!

-Huh?! Miért nem ezzel kezdted?!-mondtam, majd kiugrottam az ágyból. Ekkor vettem észre hogy Satori egy fejjel alacsonyabb nálam.

-Meglepően jól vagy!-állapította meg Satori.

-Erre nincs idő! Öhm...izé....kimész kérlek?

-P-persze!-mondta Satori paradicsom vörös arccal. 5 perc alatt kész lettem. Jó 15 perc, de borzalmasan nézett ki a hajam. Felvettem az egyenruhámat, ami egy fehér blézerből, egy barna kötött pulcsiból, egy szürke kardigánból és egy barna, közepesen hosszú szoknyából állt. Satorié hasonló volt, csak ő szoknya helyett nadrágot viselt. Lassan, végül azért sikerült kilépnünk az utcára még fél nyolc előtt. Pontosan 7:25-kor. Az út felénél Satori megkérdezte:

-Ayano, ki volt az a Buka? Akiről ordítottál álmodban.

Ezen mélyen elgondolkodtam. Viszont....valamiért nem ugrott be, hogy ismertem volna bármilyen Bukát.

-Nem tudom....alig emlékszek valamire az álmomból.-válaszoltam.

-Hát...pont mielőtt felébredtél volna, azt kiáltottad hogy "Buka.....BUKA!!!" vagy valami ilyesmi.

-Ja, arra emlékszem. Csak magára arra nem, hogy miért kiáltottam ilyet.

-A-ha.....oké! De megértem! Nekem is vannak fura álmaim, amiktől aztán 'deja vu' érzésem van.

-Nem is kerül szóba az, hogy 'deja vu' érzésem van.

-Ki tudja? Lehet hogy lesz!-mondta vidáman Satori. Kezdett ijesztő lenni nekem a srác. De az még ijesztőbb volt...hogy éreztem valaki másnak a tekintetét magamon.

Lassan végül elértük az iskolát, ami valami elképesztően hatalmas volt. A kapu vasból volt, a falak pedig mindenféle kőfaragással voltak díszítve. Az egész egy mesebeli kastélyhoz volt hasonlítható. A kertben több színes virág is nyílt és a sakura fák mellett, még más meg más fák is díszítették a suli előkertjét.

-Ayano!-hallottam meg egy magas, lány hangot mögülem. Már fordultam volna hátra, mikor két, rózsaszín szempárral néztem farkasszemet.

-Öhm...hello?-köszöntem határozatlanul. A lány elmosolyodott, majd kicsit távolabb állt tőlem.