Utazás a Yandere Szimulátorban

3. világ 1.rész ~Új szerepben~

Ayano szemszöge

Ahogy néztem a képet Budóról, rögtön észre vettem, hogy ez az egyetlen dolog róla, ami a szentélyben található. Lehet nem tudom hol lakik? Mit keresek itt egyáltalán? Nem működött Szora kísérlete? Nagyszerű. A kérdés már csak az, hogy még mennyi világban fogok felbukkanni. Meg az hogy most ki is lennék itt.....a szentélyre hagyatkozva azt mondanám hogy megint yandere....de még rivális nem voltam. Na majd meglátjuk. Reggel 7 van. Felöltöztem, felkaptam a táskámat, és mentem volna a konyhába, mikor észre vettem, hogy az asztalomon - ahol a számítógép van - hever valami kendő féleség. Odamentem megnézni mi az, majd ekkor jöttem rá, hogy ez bizony a Harcművészetek Klubjának a tagkendője. Magyarul mivel itt a klub tagja vagyok, ezt kell viselnem. Na, jó gondoltam, majd a fejemre kötöttem a rongyot. Végül is kibírtam a Dráma Klubbal, mi baj történhet itt? Miután kimentem a szobámból, elindultam a konyha felé, összepakoltam magamnak az ebédem - ami szokásos rizs volt, sushi-val és egy almás üdítővel - majd kimentem a házból. Út közben azt éreztem, mintha figyelnének. Körbe néztem. Körülöttem több idegen ember is sétált, nagyrészt középkorúak. Vállat vontam, és mentem tovább. A kapunál rengeteg diák várt arra, hogy kinyissák azt. Én leghátul vártam a csodára, mikor hirtelen valaki megfogta a bal vállam, amitől megugrottam egy kicsit. Hátra néztem, és adtam egy pofont az illetőnek. Mikor realizáltam hogy kinek adtam, a szám elé tettem a kezem, és sajnálkozva meghajoltam.

-A-ANNYIRA SAJNÁLOM BUDO-SENPAI!! NEM AKARTAM!!-kiáltottam idegességemben. Ő csak kuncogott egyet, majd megpaskolta a fejem.

-Ne haragudj Aishi-San! Nem akartalak megijeszteni.-mentegetőzött Budo.

-É-értem....-dadogtam kipirulva. Eközben azt éreztem hogy valaki figyel minket. Lassan kinyitották a kaput. Én szokásosan átvettem a benti cipőmet, majd mentem volna azt osztályterembe, de Budo megint megfogta a vállam-amivel sikerült ismét megijesztenie-és megkért, hogy jöjjek be a klubszobába, hogy tudjunk együtt edzeni. Én sóhajtottam egyet, majd rábólintottam és követtem őt. A szoba üres volt. És csendes. De még mindig éreztem hogy egy harmadik személy figyel minket. Ilyenkor jut eszembe az az emlék, mikor Budót megmérgezték az első világban ahol jártam.

Budo szemszöge

Ayano-chan ma sokkal feszültebbnek tűnik mint általában. Mi baja lehet?

-Hé, Ayano-chan?-kérdeztem rá.

-Senpai?! M-mármint mi az Budo?-kérdezett vissza ijedten.

-Öhm.....akkor edzünk?-kérdeztem mosolyogva. Ő csak lassan bólintott egyet, majd elsőnek ment be az öltöző kabinba. Nem sokkal később.....

-Öhm...Budo.....azt hiszem otthon felejthettem a karateruhám.-szólt ki félénken Ayano. Én megfontam a vállam, majd visszaválaszoltam.

-Akkor menj a fürdőházba és vedd fel a tesi ruhádat. Én addig átöltözök. Ayano hümmögött egyet, majd kiment a kabinból.

-Aztán ne várass meg!-tettem hozzá vidáman.

Ayano szemszöge

Lehet hogy idő pocsékolás, de szerintem nem olyan rossz, ha együtt leszek Budóval egy kis ideig. Most már értem hogy az a hatalmas táska miért volt a konyhában. Valószínűleg abban volt a karateruhám. Most már mindegy. A tusolóház felé tartva folyamatosan azt éreztem hogy követnek. Emiatt sokszor a hátam mögé néztem, de nem láttam senkit. Aggódva, de elértem az alacsony épületet, kinyitottam a szekrényem, levettem az egyen ruhám, és mikor szedtem volna ki a tesi cuccom, valami hegyes fájdalmat érezte, a bal oldalamon. Lenéztem, és ömlött belőlem a vér.