Utazás a Yandere Szimulátorban

2. világ 5. rész ~Happy End?~

Ayano szemszöge

Siettem az iskolába. Ma van az utolsó nap, tehát a pénteki rivális ma vallja be Rikunak az érzéseit. Ha ez megtörténik és Riku elfogadja az érzéseit, akkor mehet ez az egész elölről. Az pedig senkinek se kell. És esküszöm, ha van még valami, amit Csura nem mondott el, akkor sálat készítek a bundájából. Amúgy is szép és puha szőrzete van cicaként. Az utam felénél összefutottam Rikuval, így együtt mentünk tovább.

-Egyébként hogy aludtál Ayano? -kérdezte Riku, megtörve a csendet.

-K-köszönöm jól. De......volt egy érdekes álmom....-válaszoltam és komolyan beszélek.

-Huh? És mi volt az?-kérdezett vissza.

-Az...hogy......egy fánál állok....egy sakura fánál......úgy érzem hogy várok valakire, de az nem jön. Egyszer csak valaki hátulról elkap és én....elájulok. Majd úgy kelek föl hogy bilincsek vannak a kezemen és a lábamon, és a ruháim is mások lettek. Mintha átöltöztettek volna. A szoba ahol vagyok pedig nagyon sötét. Majd....két kar a hátam mögül átölel és.....gyakorlatilag ennyi.-magyaráztam. Nem viccelek. Az előző világban is voltak hasonló álmaim.

-Wow. Ez...elég ijesztő. Nekem szerencsére nem ilyen fajta álmaim vannak.

-Hanem?

-Hát....ez kicsit őrültnek hangozhat....de van az, hogy az álmomban egy vonatállomáson állok és várok a vonatra. Egyszer csak bekapok egy rágót, majd egy hatalmas cica megragadja az ingemet és elvisz a munkahelyemre. Egy kicsit morbid, de nagyon cuki. Szerintem.-magyarázta Riku.

-Hisz szereted a cicákat nem?

-Még szép hogy! Olyan pihe-puhák és aranyosak.-mondta Riku nyájasan. Mindjárt kidobom a taccsot ettől.

-Ha te mondod.....

Lassacskán a sulihoz értünk. Miután a átváltottam a cipőmet, én egyből a terembe mentem volna, de Riku megragadta a kezem és egy másik irányba húzott.

-HÉ!! Hova viszel?-kérdeztem felháborodva.

-Meglepi!-válaszolt, majd folytatta az utat. Nem sokára megállt az suli melletti helyen, elengedett, majd lehajolt. Én csak értetlenül néztem. Hirtelen Riku felállt, majd egy cicával a kezében ezt mondta:

-UGYE MILYEN CUKI?!

A hideg futkosott a hátamon. Hogy szerethettem belé?!

-I-igen. Nagyon aranyos.-válaszoltam kényelmetlenül.

-Akkor simogasd meg!-parancsolt Riku. 

-Most komolyan Riku?

-Igen!-válaszolta büszkén, majd felém emelte a macskát. Én sóhajtottam egyet, majd megsimogattam a cicus buksiját. Ezt 1 percig csinálhattam, majd abbahagytam.

-Boldog vagy?-kérdeztem.

-Aha.-válaszolt Riku.

-És amúgy ez mire is volt jó?

-Csak ellenőrizni akartam hogy szereted-e még a macskákat.-mondta Riku, majd letette az állatot és a tesi terem felé ment. Én követtem őt.

-Hé, Riku. Miért mész a tesi teremhez?-kérdeztem.

-Szeretném gyakorolni a szerepem. De......ha szeretnél csatlakozni, akkor az még jobb lenne! Hercegnő!-válaszolt Riku. Én teljesen elpirultam ettől.

-N-ne hívj így!......A-akkor menjünk!-mondtam idegesen, majd a nagy épülethez szaladtam. Odabent nem volt senki. Nem sokára Riku is beért, majd felmentünk a színpadra.