Utazás a Yandere Szimulátorban

1. világ 9. rész ~A végső pillanat 2.rész~

Ayano szemszöge

Péntek. Az utolsó nap. Az utolsó esélyem. Ha nem találom meg a kazettát....ha nem találom meg a yanderét....akkor még valaki meg fog halni.....akkor soha nem térhetek haza....ezt nem hagyhatom!

Úton, az iskola felé ezek a szavak jutottak eszembe. Az iskola bejáratánál csak a tesi tanár állt. Igaz, már 7:30 van, szóval nem csodálkozom hogy egy diáktársamat se láttam. Szép nyugodtan bementem az épületbe, a szekrényemnél átváltottam a cipőmet, mikor egy rózsaszín boríték esett ki a szekrényből. Kibontottam a borítékot, ami valójában egy levél volt, csak boríték formájúra hajtogatva. Ötletes és legalább nem pazarol a papírral. A levélben ez állt.

Kedves Aishi-Senpai!

Már hétfő óta figyellek a távolból és azt kell mondjam felkeltetted az érdeklődésemet. Ma délután 4:30-kor találkozzunk a Nagy Cseresznye fa alatt!

Remélem eljössz!

4:30?! Az elég korán van. 

-Mi a baj kicsi Ayano-chan?-hallottam meg egy hangot mögülem. Hátra néztem, de nem láttam senkit.

-Itt lent vagyok!-mondta megint a hang. Az az inkább Csura. Sóhajtottam, majd lenéztem.

-Szervusz Csura! Mit csinálsz itt?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.

-Csak szerettem volna szólni hogy ma kellene megtalálnod a kazettát. Ja és még valami. Szora azt is mondta hogy délután 5-ig van időd. Ha addigra nem találod meg a kazettát, vagy nem leplezed le a yanderét.....akkor az egész játék- akarom mondani hét kezdődik elölről.-figyelmeztetett a szőrpamacs. Jaj de jó! Akkor max 30 percem lesz a találka után. Hát ennek nagyon örülök.

-Köszönöm Csura hogy szóltál!-köszöntem meg, majd megsimogattam Csura buksiját.

-Áhh~ Puru puru~-mondta miközben dorombolt. Én meg kuncogtam egy kicsit.

-Ayano-chan~?-kérdezte Csura nyávogva.

-Igen?

-Megvakarnád a hasamat is?-kérdezte. Itt elgondolkodtam egy kicsit, mert tudtommal, a macskák nem szeretik ha a hasukat simogatják.

-Nyugi! Nem foglak megkarmolni. Max gyengéden megharaplak.-mondta majd kacsintott. Milyen kedves. Végül vállat vontam, majd leguggoltam, Csura a hátára feküdt és én megvakartam a hasát.

-Áhhh~ Ara ara~ Puru puru~-mondta, dorombolással vegyítve. Szerintem Csura egy incubus és neko keverék. Már abból is kiindulva hogy milyen csíntalan.

Visszaemlékezés

Csura hirtelen elkezdett szaglászni.

-Hmmm? Mi az Csura?-guggoltam vissza Csurához.

-Az....én....végzetem....-mondta félve. 

-Tessé-

Ő pedig nem is hezitálva, beugrott a pólóm alá.

-Cs-CSURA!! MÁSSZ KI!!-sikítottam fel.  

Visszaemlékezés vége

Remélem soha többé nem fog semmi ilyen megtörténni. Egy kis ideig még simogattam Csurát, majd felálltam és az osztálytermem felé mentem VOLNA, ha Csura nem kapaszkodott volna bele a szoknyámba. Miért pont a szoknyámba?