Azt Hittem Álom Volt

~21. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Fehér. Minden fehér volt amikor felkeltem. Egy üres szobában voltam. Felkeltem a földről. Körbenéztem és megpillantottam egy fehér ajtót. Mivel nem volt más út kifelé, az ajtó felé vettem az irányt. Amikor átléptem rajta, egy lebegő fákkal teli helységben találtam magam. Jól gondoltam, még mindig a Hard Carryben vagyok. Hirtelen valami zajra lettem figyelmes. Bementem a fák közé, onnan figyeltem ki, hátha látok valamit. Ekkor megláttam egy fehér rácsot. Teljesen lezárta a kifelé vezető utat. Be vagyok ide zárva? A szememmel végigkövettem a rács útját és megpillantottam JB-t. Úgy tűnt a rácsot feszegeti. Nem is, ott volt egy kapu. Egy fehér rácskapu. Végre egy ismerős arc!-gondoltam, majd véletlen elnevettem magam. Hátranézett. Egy pillanatra nem tudtam, mit tegyek. Elengedtem a fát és kiléptem mögüle. Biztos úgy nézhettem ki, mint aki őt figyeli. Pedig csak körbe akartam nézni!-gondoltam.

-Sz...szia!-nevetgéltem.

-Seo Min? De jó, hogy itt vagy!-mondta mosolyogva.

Úgy tűnt nem értette félre a helyzetet. Megkönnyebbültem.

-Segítsek?

-Aha, köszi.-mondta, majd visszafordult a kapuhoz.

Jó 10 perce feszegettük már, amikor hirtelen kirepült valami a zsebemből. Egy kulcs.

-Hát ez meg mi? És mit keresett nálam?-kérdeztem, miközben felvettem.

-Add egy picit!

Odaadtam JBnek és bedugta a kulcslyukba a kapun. Mindketten meglepődtünk, majd kattant egyet a zár és kinyitottuk a kaput. Kiléptem rajta, majd csattanást hallottam. A rács bezáródott. Megfordultam, de JB eltűnt. Belekapaszkodtam a rácsba, kiáltottam a nevét, de sehol se volt.

-Kim Seo Min? Te vagy az?

Újra megfordultam és Youngjae állt mögöttem.

-Áh, szia! Igen én vagyok. Mit csinálsz itt?

-Nem tudom...

-Figyelj, nem láttad véletlen JB-t? Az előbb még itt v...-ekkor egy kék törpepapagáj repült ki mögülem.

-Hát ez meg?-nézte meglepődve Youngjae.

Teljesen átrepült a szoba másik végébe. Nem is tudom miért, de utána mentem. Mikor viszont visszafordultam, egy teljesen másik szobában álltam már. Sötét volt és hideg. Szó szerint sötét volt, az egyetlen fényforrás a szoba közepén álló nagy üvegdoboz volt. Kéken világította be a körülötte lévő teret. A földön legalább 5 cm víz állt mindenhol.

-Mi ez már? Kezdek elszédülni ettől a sok váltástól...

Megindultam a doboz felé. Ahogy közelítettem feltűnt, hogy valaki bele van zárva! És tele van vízzel. Ki kell hoznom onnan, még a végén megfullad!-rohant át az agyamon a gondolat, miközben egyre gyorsabban gázoltam a vízen a doboz felé.