Azt Hittem Álom Volt

~54. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Alig tudtam elhinni, hogy Kwon Woo Ri szavait hallgatom.

-Ezért úgy döntöttem, ha nekem nem lehet olyan életem, amire mindig is vágytam, akkor másnak se legyen. Szépen egyenként elkezdtem manipulálni az idolokat, s mindet tönkre akartam tenni.-mondta megbánás nyoma nélkül.-És tönkre is tettem azt, aki az utamba került.

-H..Hogyan? Miért?-csúszott ki számon a kérdésem.

-Simán megjelöltem őket fanmeetingeken, vagy egyszerűen az utcán. Ahogy éppen kényelmesebb volt. Idáig csak olyanokat tettem tönkre, akik még nem debütáltak; vagy igen, de csak pár számuk van. Ők voltak a könnyebb prédák. Kevés feltűnés, érthető bukás. Tudod, járulékos veszteségek.

Mondatai borzasztó szájízzel töltöttek el. Ahogy belegondoltam; szegény feltörekvő fiatalok széttiport álmaik darabjait próbálják összeragasztani, de minden erőfeszítésük hiába. Vajon hány gyakornok és idol munkáját tette tökre önös érdekeitől elvakulva? Egyre csak gyűlt bennem az indulat.

-Az első igazi nagy fogásom a Got7 lett volna.. Amint láttam a lehetőséget, azonnal lecsaptam rá. Álmot manipulálni egyszerű, de néha becsúszik pár kellemetlen tényező...-feszült mosoly jelent meg arcán.-Mint például te..

Álltam a tekintetét; ezzel jelezve, hogy egy percig sem sajnáltam meg galád tettei miatt. Kis szünet után folytatta:

-Igen, eredetileg nem akartalak belerakni az álmokba. Mivel sajnos így alakult, addig nem tudok megszabadulni tőled, amíg meg nem öllek valahogy. Valóságban vagy álomban? Az teljesen mindegy. Ugyanaz a végeredmény.-közelebb lépett hozzám, ravasz vigyorral arcán.

A testem lebénult. Ugyanaz. Ez a szó szinte ólomként nehezedett szívemre. Idáig is sejtettem az álmok veszélyét, de mikor valaki az arcodba mondja az igazat, akkor az azért máshogy hat rád, mint puszta feltételezéseknél. Nem törhettem meg előtte. Semmi szín alatt.

-Most ugye nem mondod komolyan, hogy meglepődtél? Mondd, tudod hányszor voltál életveszélyben az álmokban? Van róla fogalmad, hogy MINDEN EGYES ALKALOMMAL MEG AKARTALAK ÖLNI?

Feszülten hallgattam a mondandóját. Lélegzetvételem pillanatok alatt felgyorsult a duplájára. Majdhogynem triplájára.

-Emlékszel még a legelső manipulált álmodra? Szerintem rá tudsz jönni, hol kezdődött.

-A koncertjegyes?-kérdeztem vissza remegő hanggal.

-Pontosan. Vajon ki lehetett az a felelőtlen buszvezető, aki majdnem elütött téged?-kérdezte hamis együttérzéssel.

Ekkor beugrott agyamba a borzalmas emlékkép.
Olyan réginek tűnt az idő, mikor még nem ismertem a Got7-t. Mintha egy teljesen más énem lett volna az emlékekben.

-Ezt most nem mondod komolyan?!-kaptam rá tekintetem megvetően.

-Ooh, dehogynem. És ez még csak a kezdet. Mi is volt még..? Hmm...