Azt Hittem Álom Volt

~58. Rész~

*Yugyeom szemszöge*

Felébredtem. Megpillantottam So Young-ot. Aggódó tekintettel szólt:

-Mi történt? Amint láttam a karcolást, fel..

-Minden rendben. Direkt csináltam, hogy felkelts. Köszönjük a segítséget. Most gyorsan szóljunk a többieknek is!

-O..oké.-mondta.

Először felkeltettem Bambam-et, majd Mark-ot. So Young közben a többiekkel próbálkozott.

-Jinyoung azt mondta, hogy őt még ne ébresszük fel, csak végső esetben, ha bármi furcsát vennénk észre rajta.-mondta Bambam, miután magához tért.

-Rendben, de mi történt?

-Meg kell találnunk a többieket!-magyaráztam sietve.

-Nyugi, mi itt maradunk Bambammal és vigyázunk Jinyoungra!-sietett oda Youngjae a lányhoz.-Te addig pihenhetsz.

Én pedig az ajtó felé vettem az irányt JB-vel, Markkal és Jacksonnal.

-Közben elmondjuk mi volt...-hallottam még Bambam hangját.

Miután kiléptünk az épületből, villámgyorsan bepattantunk az autóba.

-Hajnali 3 óra van..-mutatta az óráját Jackson.

-Igyekezzünk!-mondtam, majd JB beült a vezetőülésre és negyed óra múlva már újra a korábbi koncert helyszínén voltunk.

A stadion előtt viszont váratlan látvány fogadott minket. A terület le volt zárva, és három kocsiból óriási lángok csaptak fel. A rendőrök és a tűzoltók egyaránt próbálták megfékezni, hogy tovább fajuljon a káosz.

-Hát itt mi a frász történt?!-dermedtem meg az előttünk folyó jelenettől.

Közelebb mentünk.

-Uraim, ide nem léphetnek be. A tűz eloltása folyamatban van. Jelenleg még életveszélyes.-állt útunkba egy rendőr.

-Mi történt itt?-kérdezte Mark türelmetlenül.

-Robbantás. Az egyik fekete autóban valami felrobbant és átterjedt a mellette lévőkre is.

-Milyen autó? Mi a rendszáma?!-kiáltottam.

-Sajnálom uram, de ez még nem derült ki.

-A BARÁTAINK AZ EGYIK AUTÓBAN VANNAK!-nyögte Jackson.

-Egyenlőre úgy tudjuk, nincs sérült, de ennél többet én sem tudok segíteni, sajnálom.

-De...-kezdtem volna bele mondandómba, viszont a rendőr faképnél hagyott minket.

-Ezt nem hiszem el! Ez nem lehetséges!-kiáltozott magából kikelve Mark.

-Nyugodjunk meg..nem biztos, hogy Woo Ri volt és az sem, hogy az ő kocsijuk robbant fel.-próbálta higgadtan kezelni a helyzetet JB.

-Hé, nézzétek! Ti is látjátok? Annak a felgyulladt kocsinak a rendszáma H-val kezdődik!-néztem fel csodálkozva.-Bin Hyuk-ék rendszáma nem R-el kezdődik?

-DEHOGYNEM!-csapott a vállamra Jackson.-Hála az égnek! Akkor keressük meg az övéket gyorsan! De hol lehet?

-Azt mondták, itt van valahol.-mondta Mark.

-Gyertek! Erre!-indult meg hirtelen Jaebum balra.

Mentünk 15 métert és utána már én is láttam, hogy hová tart. Tőlünk nem messze álltak még autók egy emeletes ház melletti járdán. Mindegyiknek leellenőriztük a rendszámát és valóban, az egyikkel stimmelt az, amit Bin Hyuk mondott még a hídon.

Óriási megkönnyebbüléssel néztünk egymásra:

-Hála az égnek!-guggolt le Mark.

-Mivel feszítsük fel?-kérdeztem.

-Nem szükséges.-lépett a kocsi mögé Jackson.-Bin Hyuk a kipufogóba rejtette a kulcsot.

Benyúlt a kocsikulcsért, majd azzal könnyedén kinyitotta az autót. Bent az első két ülésen feküdt Bin Hyuk és Seo Min, ahogy vártuk. Amint megláttuk őket, elkezdtük szólongatni a nevüket és rázni őket, hogy visszatérjenek közénk. Egy probléma volt csak: bármennyire is erőlködtünk, nem keltek fel...