Azt Hittem Álom Volt

~12. Rész~

*Kim Seo Min szemszöge*

Azt hittem Woo Ri az. Amikor viszont felnéztem, valaki olyat láttam, akire ebben a pillanatban nagyon nem számítottam.

-Várj mi?! Jinyoung?

Éppen meg akart szólalni, de elakadt a szava amikor meglátott.

-Te mit... Te hogy... Te még élsz?!-kiáltott fel meglepődve.

Lehet, hogy csak a szemem káprázott, de mintha egy pillanatra megkönnyebbültséget láttam volna a szemeiben. Éppen levegőt vettem volna hogy válaszoljak, amikor egy óriásit rántott a repülőgép. Ekkor villant be újra az agyamban, hogy még mindig nincs vezetője. De csak egy pillanatra, mert a rántás miatt minden és mindenki a gép elejébe repült. Olyan erővel a falnak csapódtam, azt hittem széttörik a hátam. Ha ez még nem lett volna elég, valami ugyancsak erősen belém csapódott. Kinyitottam lassan a szemem és hirtelen kővé dermedtem. Jinyoung csukott szemmel, két kezével a falnak támaszkodva nehezedett rám. Felemelte lassan a fejét, hogy az 3cm-re legyen az enyémtől, majd ahogy a szemembe nézett ő is meghökkent.

-Oh...oh b...bocsi!-mondta zavarában, majd hátravetődött.

-Eh, öhm, semmi baj.-mondtam erőltetett nevetéssel.

Azt hittük, ennyivel beéri a repülő, de tévedtünk. Hirtelen újabbat rántott az ellenkező irányba. Akkor vettem csak észre, hogy a többi Got7 tag is ott volt. Volt aki a földön csúszva, volt aki egyensúlyát vesztve két lábon és volt aki már félig repülve zuhant át a gép másik oldalába. Jinyoung még mindig a fölön ült és úgy távolodott tőlem. Amint én is újra megindultam két lábon, hogy kitérjek előle, a hátamat átfordítva elforogtam az előző pozíciómból. Hála az égnek sikerült!-gondoltam, de ezt követően bele is ütköztem a két lábon egyensúlyozó Bambam-be. Nem volt túl kényelmes, majdnem összefejeltünk. Na, a hab a tortán még az volt, hogy az ölébe is zuhantam. Hát ennél cikibb nem is lehetne!-mérgelődtem magamban. Felkeltem az öléből és próbáltam négykézláb elmászni a pilótafülkéig. Hirtelen viszont minden megállt egy pillanatra és elkezdtünk vészesen közeledni a föld felé. A repülőn elkezdett villogni egy vörös lámpa, majd ezt éles szirénázás követte.

-Zuhanunk!!-ordította el magát JB.

-Nee!!-kiabált Yugyeom.

-Istenem!-mondtam magamnak, majd tovább másztam a fülke felé.

Megpróbáltam felállni, de hiba volt. Szinte átrepültem a gépen és nem tudtam kapaszkodni. Erősen bevertem a fejem a fülke ajtajába amikor odaértem. Elkezdtem szédülni, de el kellett érnem a vezetőpanelig.

-Jól vagy Seo Min?-kérdezte Youngjae.

-Seo Min?!-kiáltott Mark.

Csak tompán hallottam őket, alig álltam a lábamon. Ez már túl sok volt, foltokat láttam és elvesztettem az egyensúlyom. A földre zuhantam, de nem tudtam felállni. Utoljára azt láttam, hogy a fiúk felém futnak. Szépen lassan elsötétedett minden.

Zeneajánlás: Got7 - Mayday