Azt Hittem Álom Volt

~34. Rész~

*Jackson szemszöge*

Lassan ébredeztem fel újabb álmomból. Megint megtörtént, mindenki ott volt és már kezd egyre valósághűbbé válni. Kezd megrémíteni, ha rá gondolok. Végülis ki hallott már ilyenről, hogy többen ugyanazt álmodják...ugyanakkor? De most volt valami, ami jobban foglalkoztatott.

-Mégis mi a frászért húztad fel az órádat, Jinyoung?!-kiáltottam fel a takaróm alól.

-Mi.. mi van? Ja, nem tudom..-magyarázta még az ébredezéstől rekedtes hangon.-Biztos elnyomtam este.

Mivel szobatársak vagyunk, az ilyet el kellett viselnem. Félreértés ne essék, imádom a hülye fejét, de vannak ilyen félrelépései.

-Kapcsold már ki, felkel az egész ház! Egyébként hol voltál tegnap este? Úgy eltűntél.-hoztam fel a témát.

-Őöh, ja, konditeremben. Kicsit sok volt az a nap a fejemnek...-válaszolt, majd kinyomta az óráját.

-Pedig szerintem jó napunk volt. Vagy esetleg valami más is történt?-kérdeztem gyanakodva.

Eszembe jutott a tegnapi videó, amit Youngjae mutatott. Aztán az is, hogy mennyire rá fognak kapni az újságírók, ha hagyjuk ezt terjedni. A francba!-káromkodtam párat magamban.

-Mi történt volna?-mondta lebeszélő hangsúllyal, majd homlokára tette a karját.

Kicsit feljebb ültem. Muszáj rákérdeznem!-mondogattam magamnak.

-Figyelj, tegnap a koncerten nem történt valami, ami...-kezdtem bele de belémszorult a szó is.

Egy alak emelkedett ki Jinyoung ágyából. Mellőle! Óriásira nőtt a szemem, még a szám is tátva maradt. Az alaknak hosszú haja volt, ebből arra következtettem, hogy egy lány. Jinyoung ebből persze semmit nem látott, mert felém volt fordulva és készült visszaaludni. A lány elkezdett nyújtózkodni. Ránéztem, majd Jinyoungra, majd újra a lányra és megint Jinyoungra.

-Tee, te... te biztos, hogy csak a konditeremben voltál este?..-kérdeztem tőle a meglepődöttségtől húzott hangon.-Mi a francot műveltél itt amíg én aludtam? Te jó ég és én nem hallottam.. Mégis... úristen, pont most amikor így is a hírek középpontjában vagy, te!-kiáltoztam össze-vissza mérgelődve.

-Mi a szarról beszélsz? Milyen középpontban?!-kérdezte immár nyitott szemekkel kissé hunyorogva, de még mindig felém fordulva.

A lány is megállt a mozgolódásában, miután meghallotta, hogy nincs egyedül... Teste megfeszült és látszott, hogy meg se mer mozdulni.

-Te ki vagy? Te meg mit csinálsz itt amíg a másik alszik? Jinyoung, nem tudtam, hogy te ilyen vagy...-váltottam gonosz mosolyra a számat.-Te állat, a dormban?!

-Ki?! Mi? Miről beszélsz már??-húzta össze a szemöldökét.

-Hát ezt nem hiszem el! Akkor ő ki?-folytattam, majd a lányra mutattam.

Jinyoung lassan felkelt és megfordult, de közben a lány is felénk fordult. Amint meglátták egymást Jinyounggal, óriásit kiáltottak mindketten. Viszont én is felordítottam, mert Seo Min-t ismertem fel a lány arcában. Ők is jobban belekezdtek, amint felismerték egymást. A lány kiáltás közben hátraugrott és kiesett az ágyból takaróstól, Jinyoung csak hátrált, én meg felálltam, mert úgy jobban jön ki belőlem a hang. Amint kiengedtünk mindent, amit egymás tudtára akartunk adni, Seo Min felpattant a takaróból kiszabadulva. Jinyoung is felkelt.

-Te vagy az? M.. mit csinálsz itt?-kérdezte összezavarodott mosollyal. Óvatosan közelített felé.

-Mi ez? Hol..? Mit...?-dadogta a lány.

-Szóval akkor mégse feküdtetek le?-vágtam közbe, majd kiengedtem egy kis nevetést.

-Mi? Nem! Ne most gyere ilyenekkel!-intett le Jinyoung kicsit akadozva.

Látszott Seo Minen, hogy mindjárt frászt kap.

-Még álmodunk?-kérdezte dadogva, majd Jinyoung még közelebb lépett hozzá.

-Nyugi, nem lesz semmi baj! Nem esik senkinek baja.-nyugtatta a lányt.

Seo Min viszont nagyon ijedtnek tűnt, valami látszólag aggasztotta. Szeme körbejárta a szobánkat, mintha menekülő utat keresne, majd egy pillanat töredéke alatt kirohant a szobából...